A számok nem hazudnak. A számok nem fedik le a valóságot teljes mértékben. Mégis egy halom információt rejtenek magukban, s abban az esetben, ha ezt megfelelő szempontból vizsgáljuk, roppant fontos dolgokra világhatnak rá. Méghozzá talán olyan részletekre is, amikre másképp nem nagyon lenne mód. Ebből az indíttatásból indultam el a vizsgálódás útján, és igyekszem több érdekességre is fényt deríteni. Talán a legfontosabb mindközül: Ancelotti milyen okból alkalmazza oly gyéren a rotációt? Sok alkalommal szidtuk már a késői cseréi miatt, az ugyanazon 11 egymásutáni szerepeltetése miatt. De indokot nem találtunk rá. Talán Mourinhohoz hasonlóan "rotáció ellenes"? Vagy netán a keret adta lehetőségek miatt nem tudja megfelelő mértékben használni ezen eszközt? Főként erre keresem a választ, meglátjuk mekkora sikerrel. Tehát a következőkben tömény stat túltengés lesz, így kéretik elfordulni, elmenekülni mindazoknak, akiknek nem bejövős a téma, netán kitaccsolnak. (Én szóltam!) A többiekkel pedig ugorjunk a közepébe! 


Első körben a csapatunk idei játékperceit néztem meg. (BL és bajnokság tekintetében). Ami jól látszik, hogy tavalyhoz képest történt egy komolynak mondható változás a védelem közepén. Varane a számok alapján semmiképp nem számít harmadik számú védőnek. A La Ligában éppenhogy elmarad a Pepe-Ramos párostól, viszont a BL-ben neki van a legtöbb perce. Na persze árnyalják a helyzetet a sérülések is. A két szélen: Marcelo és Coentrao tekintetében sajnos drasztikus a különbség. Míg tavaly kiegyenlítettebb volt a helyzet, ebben  a szezonban nem éppen így alakul. Arbi viszont többet szerepelt Carvajalnál eddig a legrangosabb európai kupasorozatban, ami szintén meglepő lehet. Ha továbbhaladunk, akkor kiderül, hogy a peremjátékosok valóban nagyon kevés lehetőséghez jutottak, viszont sokan - az alapcsapatból -, már most rengeteg perccel rendelkeznek. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Kroos az egyik legterheltebb játékosunk. Csak a miheztartás végett: tavaly a Bundesligában 2084 percet töltött, ezt már rég túlszárnyalta nálunk.


Az alábbi diagram pedig arról árulkodik, hogy a királyi gárdán belül hogyan oszlanak  el a játékpercek. Ehhez kialakítottam 6 csoportot, ebbe osztottam be a játékosokat. Azért választottam ennyi kategóriát, mert ez a részletesség alapozza meg azt, hogy kijöjjön a különbség. Ennek még később fontos szerepe lesz. De visszakanyarodva a jelenlegi ábránkhoz. Az első csoport a 700 percnél (7,8 meccs alatt) kevesebb, azaz minimális játékelehetőséggel bíró labdarugók kerültek. Majd a 700 és 1000 (11,1 meccs alatt) perc között. Az 1000 és 1500 közötti (16,7 meccs alatt), és 1500-2000 között (22,2 meccs alatt). Végül a 2000-2500 közötti (27,8 meccs alatt),és a 2500 fölött (azaz 27,8 meccs feletti szám). Kirajzolódik, hogy a legelső kategóriában illetve a legutolsóban viszonylag sok játékos szerepel, ami nem éppen ideális. 

Ezt alátámasztandó, összehasonlítottam az adatokat az európai top klubokéval. Csak az egyes csoportokban szereplő játékosok számát százalékosítottam. Eszerint a helyzet a következőképpen alakult:

Ez a grafikon az igazán fontos, hiszen rendkívül érdekes tendenciát lehet leszűrni. Ideális esetben akkor van megfelelően használva a keret, ha a legkevesebbet és legtöbbet szerepelt kategóriában kevés játékos van (25% körül és 4-8%).  Illetve a csapatot leginkább a kék alatti 2 két csoport tagjai adják (40% körül vagy afölött. Sőt, néhol 50% is). Az egyik legjobb példa a Barca oszlopa, hiszen remekül eloszlik a terhelés, ami pihentebb játékosokat eredményezhet. (Nem csak fizikálisan, de fejben is). Ehhez képest az első és az utolsó kategóriában is az egyik legmagasabb százalékkal rendelkezünk, s nem véletlen, hogy csak a Chelsea előz meg ezekben. Szóval Luis Enrique jobban rotál, és hogy ennek ellenére is vezetik a bajnokságot, az nem kis teljesítmény. Érdemes még megnézni a Bayernt is, ahol azért nagyban árnyalja a képet, hogy rengeteg a sérült, de még így is zsebben a Sálátástál, illetve ott van a BL elődöntőjében. Tény, hogy nincs igazán komoly riválisa, ahogy a Chelsea-nek sincs Angliában.


Ancelotti


Annak érdekében, hogy ténylegesen véleményt alkothassunk Carlóról, ezek az információk még nem elegendőek. Így kénytelen voltam tovább halászni az adatok tengerében. Ki is emeltem 1-1 évet a Chelsea-s és PSG-s időszakából is. Valamint a Milános korszak se maradhatott ki.  A kép nagyjából ugyanaz, mint a Realnál. Az átlagnál jóval több játékos van kissé túlhasználva - kék csoport. Ugyanakkor a legkevesebbet szerepelt kategóriában elérte az optimálisnak mondható szintet az angliai és francia időszakában.

Szóval ezek után milyen következtetésre lehet jutni? Mi lehet a kérdés kulcsa? Vajon Ancelotti rotáció ellenes? Vagy netán a gyengébb keret az indok? Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy egyik sem. Carletto roppant mód bízik az alapcsapatában, és emiatt nem szeret változtatni. Nem szereti lecserélni az egész kezdőt. Nézzük meg a szerdai meccset, a második félidőben simán lehozhatta volna Kroost, de mégse tette. Ugyanez igaz a cserékre. Nem véletlenül változtat olyan későn. Egyszerűen nem szereti megbontani az általa kitalált rendszert. Sokszor érte kritika, hogy menet közben nem tud szisztémát változtatni, se váratlan cserét húzni. (Az se volt véletlen, hogy Modric első kidőlése után a döcögés ellenére nem váltott rendszert). A hangsúly nem azon van, hogy nem TUD változtatni, hanem inkább nem akar. Makacsul ragaszkodik az eredetihez. Meggyőződésem, hogy abban az esetben ha kellene, akkor képes lenne menet közben szisztémát váltani, vagy váratlant cserélni. Ezeket fel lehet róni neki hibának és még egyéb témákat elő lehet venni hiányosságként. De nem tudok mondani olyan edzőt, aki jobban kezelné a csapatot. Észre kell venni bizonyos zsenialitást a munkájában. Emlékszünk még, a Milánnál adódott egy gond, hogy Ruí Costát és Pirlót - aki akkor még támadó középpályás volt - egyszerre kellett szerepeltetnie. Úgy oldotta meg, hogy Pirlót visszábbvonta deep lying playmaker-nek, azaz mélységi irányítónak, így előtte nyugodtan játszhatott Ruí Costa. A végeredményt tudjuk, és Pirlo azóta is ebben a szerepkörben ténykedik. Ismerős a sztori? Tavaly Bale és Dima ügye hasonló volt. Akkor remek érzékkel a középpályára tette Ángelt, aki máig a legjobb szezonját futotta abban a szerepkörben. Ezenkívül Iscónak a helyét is megtalálta. Sőt, idén még nagyobbat húzott azzal, hogy egyszerre tudja eredményesen szerepeltetni Bale-t, CR-t, Benzemát, Kroost, Iscót és Hameszt. Ez azért nem kis teljesítmény! Én ebben látom a legnagyobb erősségét. 


Más kérdés, hogy valamit kénytelen lesz kitalálni egyrészt Modric hiányára, másrészt Bale szerepkörére. Az Atletico ellen remekül kiderült, hogy abban az esetben, ha felkészülnek ellenünk, és megduplázzák a széleken lévő védekezést, azaz nincs területe a wales-inek, akkor nagyon szenved. Erre még nem sikerült megoldást találni. Egyébként sokak szerint a korszak egyik (ha nem a legjobb) legnagyobb csapatával nyert meg mindent, amit csak tudott a Milánnál. De talán még több kreativtással még többet hozhatott volna ki abból a keretből. Ennek ellenére én bizakodva állok a következő időszak elé, még akkor is, ha a bajnokság megnyerésére csekély esély van. Nagyjából ennyit gondoltam megosztani veletek és a felhozott adatok alapján ki-ki maga döntse el, hogy melyik magyarázat lehet a helyes. Hala Madrid!