Madridi Merengués

Bár nem éltem át _igazán_ az érzést (gyerekkortól elkötelezett Madridistaként annyira nem meglepő...), van valami megkapó abban, ha valaki egy igazán kis csapatnak szurkol. Persze, vidékiként én is kimentem egy-egy megye kettes összecsapásra, ahol aztán a lelátón (6 sor, jó szocreál beton, amin nem esett jól az ücsörgés) szotyolától habzó szájjal pocskondiáztuk a bírót, az ellenfelet, és éltettük a botlábúnál éppen csak egy hangyabokányival magasabban kvalifikált játékosainkat, akikkel nem mellesleg a hét többi napján együtt ittuk a vörösboros-kólát. Persze, spanyolhonban azért ez kicsit másképp van, ott azért egy Segunda B-s csapat is fel tud mutatni minimum 2-3 tényleg ügyes játékost, kit kis jó szerencsével elvisz valami _nagyobb_, vagy egész életében búslakodik, hogy neki valamiért nem jött össze. És abban is biztos vagyok, hogy náluk más mértékkel, más léptékkel mérik a sikert.

A Copa del Rey soron következő fordulójában a Real Madridot a Segunda División B-ben vitézkedő katalán Unió Esportiva Cornellàval hozta össze a balsors. Mondom, balsors, hisz egyrészt szegénykék bár így örültek, mikor meglátták a sorsolást (micsoda bevétel, a falu apraja s nagyja ott lóg majd az Espanyol vadonatúj nevű Power8 stadionjának kerítésén...), másrészt ezt a meccset is illenék beharangozni. Hogy kik ők... nos, minden tudásomat összeszedve is igen karcsúra sikeredett volna eme poszt (hacsak nem dúsítom Katalónia tájaival, tengerpartjaival és egyéb érdekességeivel...); mentségemre szóljon, hogy alsóbb osztályokkal csak akkor foglalkozom, ha a Castilla az érdekelt. Ilyenkor nem szégyen nálamnál hozzáértőbb szakemberek véleményét kikértem a holnapi meccsel kapcsolatban...