Régen tapasztalt érzésekkel hallottam meg a Bajnokok Ligája himnuszának felcsendülő dallamát. Végre Real Madrid mérkőzés és egy minőségi ellenfél a másik térfélen. Persze… ahogy a helyszínen ülő sokaság, úgy én is kissé szomorú és végtelenül vigasztalhatatlan voltam, mert a legnagyobb sztárokat nem láthattuk a zöld gyepen. Pedig tény, hogy e két sztár tízezres nagyságrendben vonzza be az embereket egy-egy meccsre. A francia bajnokcsapat Zlatanja ma már „Manchester Istene”, épp azt lesi, hogyan rúghatná hátba Wayne-t. A Real Madrid legendája szintén hiányzott és hiányozni is fog, de tudomásul kell venni, meg kell érteni, hogy egy ideig biztosan nem láthatjuk még habfehérben. Talán jövő nyáron egy Corazon Classic meccsen már igen, de addig is – ha időnk engedi – nézzünk Milan meccseket, hogy láthassuk, hogyan oktat Alvaro.
Mielőtt a fent említett dallam újra bekúszott volna a fülembe, erőt vettem magamon és kinyomtam az ébresztőt.
Három erős emberünk, Luka, Sergio és James még az idei legnagyobb igazolásunk – egy állatok terelésére szolgáló eszköz, amit akár fegyverként is használhatunk – rabságában futották a tízezer kilométereket. Ők nem fognak játszani ma, de így is egész pofás kezdővel állunk ki a PSG ellen. A francia bajnok játékosai már a WBA és az Inter ellen két felkészülési mérkőzést maguk mögött tudhatnak, így különösebben nem zavart a tudat, hogy itt a tisztes vereség se oszt-se szoroz semmit a mi részünkről, hiszen ZZ valószínűleg először csak a játékperceket akarja belepakolni a lábakba egy stabil(lá váló) alapjáték megjelenése mellett – amihez még a stabil kezdők ugye hiányoznak. Arról nem is szólva, hogy DiMa és társaiból a vérbosszút is kinézem a tavalyi BL-mérkőzések miatt. Azonban Nacho most is a csapatunkban van…
Elkezdődött a meccs, a srácok 442-be rendeződtek, majd asszisztáltak a 18 éves Ikone csodálatos alakításához. A gólszerző előbb a térfél közepén gyönyörűen lefordult Casemiroról, majd elment a gyámolatlan Lucas mellett, rá se hederített az eseményeket közelről figyelő, de abba be nem avatkozó Varane-ra, bójának nézte Nachot, így ki is kerülte és végül meglepte Marcelot azzal, hogy semmit nem csinált a labdával – így a Csapatkapitányunk elrúgott futtában a játékszer felett, Ikone pedig elgurította azt Kiko mellett a hosszú alsóba. Príma gól, amit jó volt most látni. Azért tétmeccsen majd Nacho is beköszön!
A kapott gól után egyébként Isconak volt egy veszélyes távoli lövése, ami a bal oldali kapufa mellett suhant el. Az első negyedórában számos tényt rögzítettem magamban: a PSG valóban komolyan veszi ezt a revenge-t, ilyen rövid idő alatt két sárgát gyűjtöttek be és további 3 másik szabálytalanságot követtek el. Támadásban a Real a bal oldalt erőlteti, Marcelo, Isco mellé Morata vagy Jesé húzódik ki. Az alapfelállás Jesével szerintem rossz volt, csatárként nem tudott semmit hozzátenni a játékhoz, balszélre kihúzódva azonban rögtön megváltozott a játéka. Ezt ZZ is észlelhette, mert a 16. percre Iscot a bal oldali CM pozícióból Morata mögé tolta föl, Jesé pedig visszahúzódott bal oldalra, így egy 4411-es formációban folytatták a srácok. Danilo negyed óra alatt ugyanazt a haszontalanságot mutatta be támadásban és ami sajnálatosabb: védekezésben is, mint előző szezonban. Nem akarok és nem is lehet negyed óra után ítéletet hozni, de rossz volt nézni a labda nélküli mozgását és a labdás kísérleteit is. Ez azért volt szembetűnő, mert Kovacic – akit a hírek szerint nem kölcsönbe is szívesen adna a Vezetőség – a három középpályás közül legmélyebben játszva feltűnően lendületes, határozott volt. Az első negyedórát épp az ő lövése zárta, amit a párizsiak kapusa a kapufára tolt.
Pár perc elteltével azonban mindenki visszakerült a helyére. Nem lehetett nem észre venni, hogy Casemiro mennyire nem tud funkcionálni a középpályán megszokott posztjához képest 15-20 méterrel előrébb.
A hydration break után elég hamar elkezdte rázni a pofonfát a csapat. A PSG sokadjára mutatta be ugyanazt a figurát: felpassz Cavaninak vagy Pastore-nak, ők vissza valamelyik középpályásnak és a jobb, vagy a bal oldalon a tizenhatoson belülre rohanó párizsinak lövi be a védelem fölött a labdát. A most leírt esetnél is sikerült visszajátszani a labdát a tizenegyes pont környékére, de Kovacic nagyot mentett Lucas Moura elől. Ezután a labdakihozatal nem sikerült, a párizsiak kaptak egy szabadrúgást, amit gyorsan elvégeztek, ezzel azonnal helyzetbe hozták Ikonét, viszont Kova ismét mentett – ezúttal Varane-nal közösen, de most sem sikerült kihozni a labdát a veszélyes zónából, mert Mateo elpasszolta magát, így a játékszert megszerző Meunier (csereként lépett pályára T. Silva helyett) 18 méterről gyönyörű gólt szerzett. Majd pár perc múlva már duplázóként ünnepelhették a társai. Ez utóbbi gól ugyanolyan csúnya volt – a mi szempontunkból – mint az első. A védelem asszisztált egy korosztályos támadásépítéshez. Élmény volt látni, hogy az első félidőben minden beadásunk rossz volt. Azonban pozitív élmény volt – még ha gól nem is született belőle – Isco második távoli lövése, ezúttal bal lábbal a kapu jobb oldala mellé lőtt. De csak azért mellé, mert megpattant egy védőn a labda. A tizinket is Isco belőtt labdája után kaptuk, miután Aurier kezét érte a bogyó. Marcelo élt a lehetőséggel és a meccs vége előtt kevéssel belőtte a szépítőt. A gól után Marci, Jesé és Isco kezdte el fényezni a labdát, miközben csendben lecsordogált a maradék idő.
A meccs legjobbja nálam Isco volt.
Ezután következett egy újabb 45 perces mérkőzés, hiszen a Real Madrid teljes sorcserét hajtott végre, 11 új játékos kezdte a második félidőt, akik közül (tudom, bátor kijelentés, de…) Carvajal lesz csak az első csapat állandóan játszó tagja a szezonban.
Szóval az első (45 perces) felkészülési meccsünk eredménye nem lett szép, de számomra és szerintem az edzői gárda számára is sokad rangú. Ez olyan, mint az F1-ben a pénteki szabadedzések: ott a pálya és az autó (na meg a gumik) együttműködésének szentelik a napot, az időeredmények meg mint szükséges tényezők vannak jelen, itt pedig a játékpercet, a labdaéhséget kell bepakolni a lábakba. Majd ha a harmadik meccsen is ilyen semmilyen lesz a csapatjáték, akkor elkezdhetünk gondolkodni. Addig felesleges.
A PSG épp a harmadik mérkőzését játszotta ellenünk és náluk bizony már visszaköszönt MRY elképzelése. (Nyilvánvaló egyébként: EL-t akar nyerni Unai!)
ZIZOU összefoglalója:
Én is nem rég néztem vissza a mérkőzést, nekem az eredmény ellenére tetszett. Az első félidőben szerencsétlenül alakult számunkra a meccs, mert a helyzeteink kimaradtak, míg az ellenfélé bementek. Ahogy Zidane szereti mi járattuk a labdát, mi irányítottunk, de persze hozzá kell tennem,hogy a PSG-nek eleve az volt a terve, hogy átadja a kezdeményezés jogát, és a kontrákra hegyezik ki a játékukat.
Iscót, Moratát ki kell emelnem. Nekem tetszett a játékuk. Isco volt az a középpályás, aki felléphetett már a presszing fázisában a csatárok mellé. Aktívan részt vett a játékban, és helyzetekig is eljutott. Morata játékában szintén benne volt a veszély, jól játszotta meg a labdákat. Kovacic is bíztató volt, főleg támadásban jeleskedett. Kis szerencsével vagy ha kicsit jobban csavarodik a labdája, akkor pazar gólt jegyez. Marcelo ugyanakkor gyengébb napot fogott ki, két gólban is benne volt, főleg az elsőnél volt látványos. Danilo szintén nem villogott. Nem tudom, hogy mit vár akkor, amikor 1v1-ben simán belevezeti a labdát az ellenfél játékosába. Jesé szintén nem győzött meg.
A második félidőben egy teljesen másik csapat jött ki, aminek csak örülni lehet, hiszen a fiatalok juthattak szóhoz. (Bár Isco és Lucas se öreg).
Innen Enzót (Zidane fia) és Asensiót emelném ki. Utóbbi játékoson nagyon látszik, hogy formában van és nagyon aktív volt. Több jó lövéssel jelezte Zidane-nak, hogy nincs olyan messze az első kerettől. Nem sokszor láttam játszani, de kifejezetten tetszett a performansza. Ödegaard viszont ismét nem győzött meg. Aktív volt, de még mindig nem mutatta meg, hogy miért lenne ő csodagyerek. De talán ezzel nem mondok túl nagy újdonságot.
Nem hiszem, hogy nagyon foglalkozni kéne ezzel a vereséggel. A PSG-n látszott, hogy jóval előrébb tart a felkészülésben, ami nem csoda, hiszen ha jól tudom 10 nappal korábban álltak munkába és a Real elleni volt a 3. találkozójuk. Fizikális fölényük jól érvényesült és leginkább ennek volt köszönhető a győzelmük. Azt viszont meg kell említenem, hogy hiába volt csak felkészülési meccs, szerintem durván játszottak. Vagy legalábbis több ízben durvábban próbáltak meg szerelni, mint az várható lett volna. Tartottam tőle, hogy sérülés lesz a vége. Szerencsére ezt megúsztuk. Egyébként Dima nem éppen a legszimpatikusabban szerepelt, mert miután kiosztott egy rúgást vmelyik Realos térdére még vitatkozott a bíróval.
Lényeg, hogy szépen haladjunk a felkészülésben és majd ráérünk később foglalkozni az eredményekkel.
Következő meccsünk: szombaton, 21.00 órától Conte... öhm... férfias focit játszó csapata ellen.
