Madridi Merengués

Völgyhöz érkezvén a problémák is előbukkannak, mint levegőért felszínre törő bálna. Mintha évekig nem töltötte meg oxigén a tüdejét, olyan elánnal jelenik meg levegőért. Pedig aztán időről-időre felbukkant, megmutatta magát, majd ismét eltűnt. De a kézzel fogható jelek megvoltak. Tegye fel mindenki magának a kérdést: miként múlhatja felül egyik csapat a másikat?! Én pusztán két variációt ismerek. Egyrészt taktikai fölénnyel a tarsolyban kivívni a győzelmet. Ebben az esetben az egyik csapat olyan rendszerben játszik, olyan terve van, ami önmagában előnyhöz juttatja a másikkal szemben. Utat nyit a 3 pont megszerzéséhez, de persze a játékosok képessége itt is szerephez juthat. Ugyanakkor a másik változatban jóval kevesebb hangsúly kerül a taktikára, mert inkább az egyéni villanások billentik valamelyik csapat irányába a mérleget. De vajon mi történik akkor, ha a tehetség szabadnapot vesz ki? Mi fogja győzelemre juttatni azt a csapatot, amelyik fegyvertárában csupán ez található meg? Miközben a taktikára hagyatkozó együttesnek még baj esetén is megmaradnak az egyéni skillek adta lehetőségek. Szerintetek a Real Madrid melyik utat járja?

Még sokunkban benne maradhatott a vasárnapi meccs, hiszen hiába a fura felállás, hiába Zidane eltoszása a végén hogy nem cserélt, azért titkon csak reméltük, hogy a Mentally Strong megint kihúz minket a szarból. Nem így történt, sőt, most Ramos feje okozta a vesztünket. Mindegy, sok idő nincs a sebeket nyalogatni, újabb Copa del Rey mérkőzés, egy meglehetősen goromba és durva csapat ellen, amely ennek ellenére (vagy pont ezért) a 8. helyen áll a bajnokságban. Augusztusban otthon nagyon megszenvedtünk a Celta ellen mindjárt a második körben, és a háromnapos kőkemény meccsterhelést elnézve most annyira hiányoztak nekünk, mint halnak a bicikli. Lapozás után beranagunk.

Tegnap oda lett a szüzesség és szerencsére azt éreztem a kommentekből, hogy jól reagáltátok le a helyzetet. Kikapni sosem jó érzés, kikapni egy fontos versenyfutásban főleg nem - de a vereség természetes dolog. Megy a vita, hogy jó volt-e a választott és jól-rosszul használt rendszer, vagy sem. Mivel kikaptunk, azt is mondhatnánk, hogy rossz választás volt. Jobban megvizsgálva a dolgokat, a számokat arra jutottam, hogy…

Igaz, hogy a harmadik 90 perc vár a két csapatra, de nem mondhatjuk, hogy unnánk, sem azt, hogy unalmas találkozókon vagyunk túl, vagy az várna ránk ma este. A Sevilla az a csapat idén a Ligában, amely a legtöbb helyzetet tudta, tudja kidolgozni a Real Madrid és a Barcelona ellen. Hazai pályán most is ugyanazt várhatjuk tőlük, mint amit csütörtökön bemutattak. Most azonban lesz egy Nasri is a csapatban, aki talán a legfontosabb fogaskerék ebben a gépezetben. Nálunk pedig szinte teljes alkatrészcsere várható. A meccs annyira háromesélyes, hogy tippelésbe se kezdjünk. Csak olvassunk tovább!

A Real Madrid egy hatgólos döntetlennel egy magyarok számára történelmien hangzó, és szép emlékeket idéző 6-3-as összesítéssel bejutott a spanyol Király Kupa negyeddöntőjébe. A minimum elvárás a visszavágóval kapcsolatosan a továbbjutás volt, de végül összejött a spanyol veretlenségi rekord megdöntése is, bár úgy éreztem időnként, hogy Zidane és a csapat egy része is mindent megtett, hogy ez ne sikerüljön. Lássuk, hogyan alakult a mérkőzés! Összefoglalunk.

Az odavágó háromgólos sikerének hála a Real Madrid a legnagyobb nyugalommal készülhet a sevillai Copa del Rey nyolcaddöntő visszavágójára. A felszínen két tartalékos gárda összecsapását láthatjuk majd, viszont a háttérben nagy valószínűséggel mindkét edző azzal lesz elfoglalva, hogy a hétvégi ismétlést, a La Liga találkozót ugyanitt, ugyanezzel a két csapattal a lehető legjobban előkészítse. Beharangozunk.

Lehetett volna persze másként is, főleg ha a Granada az igazi kiscsapatos felfogást feledve felvállalja a bátrabb játékot és nekimegy a Realnak idegenben is. De ez nem a Rocky első része volt, Apollo Creed (alias Real Madrid) most nem kegyelmezett, és egy félidő alatt lerendezte a három pont sorsát. A második 45 percet csak azért kellett lejátszani, mert ezt írják elő a szabályok, és hogy egy-két kevesebbet játszó játékosunk is a pályára léphessen. Ez most könnyű volt, azonban ne ringassuk magunkat abba a hitbe hogy mindig is ilyen lesz. De ebéd utáni sziesztához sörrel a kézben (Paulaner, ofkorz), pláne odakint a farkasok se tudnak már ordítani a cudar hideg miatt, tökéletes. Kattintás után összefoglalunk.

Kopasz Mesterünk kiadta a jelszót, ennek szerdán igencsak markásan eleget is tettek a srácok, egy félidő alatt (némi spori segédlettel) lesimázva a Sevillát. Na de most egy bajnoki jön, ahol - amellett hogy jó lenne megtartani az előnyt és nyújtani a 38 meccses veretlenségi sorozatot - egy olyan csapat jön hozzánk, aki a 19. helyen az életéért küzd. Ez pedig még a Bernabeu-ban se jelent automatikus győzelmet nekünk, mert a mezek nem nyernek meccset, de szerencsére sérülések ide vagy oda, nincs rá szükségünk hogy ilyet küldjünk be a pályára falból (Danilo szerdai szereplése kivétel). Hajtás után beharang.

Szögezzük le az elején: Zidane egyik legjobb meccse volt ez a Király Kupa találkozó - még az érthetetlenül visszafogott Sevilla ellenére is.

Állapítsuk meg: A BBC nélkül a csapat szebb focit játszik, látványosabb a csapatvédekezés ÉS az eredmények sem maradnak el.

Tényként álljon itt egy adat, amire érdemes megfontolva reagálni: Ronaldo nélkül a csapat Zidane irányítása mellett 11 meccset játszott le. 10 győzelem, egy döntetlen, átlag 3 gól/meccs a szerzett gólok aránya, összesen: 33. Tehát Ronaldo nélkül sincs a Taigetosz szélén a csapat - de… az új Ronaldo, a center Ronaldo még hajtotta volna a csapatot, nem álltunk volna le 3 találatnál, ebben biztos vagyok.

Talán túl sokat kellett várni a Real Madrid első meccsére, de érzésem szerint nem csak emiatt leszünk többen a képernyők előtt este… Ki is az ellenfél? Áhhhá! Az idei szezon egyik legizgalmasabb és sokak által nagyon várt és figyelt projektje: Sampaoli és a Sevilla. Háromszor csapnak össze a srácok januárban, az első csatát hazai pályán nyerhetjük meg.