Válogatott mérkőzések miatt szünet volt, tehát nézzük a mérleget. Benzema lesérült, leghamarabb jövőhéten lesz bevethető. És persze csak, hogy érezzük a törődést Modric szintén sérülést szenvedett el. Cristiano Ronaldo pedig begyűjtötte az x-edik egyéni díját (amit egyébként ma fog bemutatni). Örülünk? Kétlem! De nem reménytelen a helyzet, mert welszi csillagunk visszatért, játékra kész, sőt azt is kijelentette, hogy boldoggá szeretné tenni a madridstákat. Hogy hogyan azt egyenlőre köd borítja. Szerencsére ma délutáni mérkőzésünk az abszolút nyerhető, sőt a hozni kell kategória. De ahogy nem olyan rég a Malmö meccs kapcsán előjött, nem a hétközi meccsre figyelünk már, hanem a hétvégire, most pont fordítva van. Nem a mai találkozó az érdekes, hanem a szerdai PSG elleni összecsapás.
2009 telén egy eléggé lepusztult állapotú kanapén üldögéltem néhány szelet pizza társaságában valahol Tucson mellett Arizonában. Cserediákként eltöltött 5 hónapom utolsó heteiben jártam. JB, amerikai lakótársam, természetesen NBA-t zúgatott a háttérben, ami tökéletesen megfelelt vacsora mellé. Különösebben nem hozott lázba a dolog, egészen addig, amíg a Lakers bedobáshoz jutott néhány pillanattal a dudaszó előtt... 3 pont hiányzott a győzelemhez. Kobe megkapta a labdát, csinált egy testcselt, 2 ember közt még a hárompontos vonalnál is messzebbről elemelkedett, ééés... utána maradt az ünneplés.
Atletico Madrid-Real Madrid 1-1. Lehet csalódásként értékelni a döntetlent annak fényében, hogy lépéselőnybe kerülhettünk volna a katalán riválissal szemben. Lehet pozitívan felfogni annak fényében, hogy közel kerültünk a vereséghez. Lehet bukásként értékelni az elmaradt kiállítás(ok) miatt. De örülni is lehet, hogy nem komoly zakó lett Rafa első mérőderbije, mert 1 pont az mégiscsak 1 pont.
.jpg?full=1)
Bizony, most az következik. Eddig habfehér kedvenceink csak olyan csapatokkal találkoztak, akik nem voltak a Real szintjén - és még így se sikerült mindig győzni. Most viszont ismét szembejön a matrac, hogy ellene megméressünk és kiderüljön, mire is lesz/lehet elég a csapatunk a hasonló játékerőt képviselő ellenfelek ellen. Tavaly nagyon nem ment ellenük sehol, egyedül a BL-ben sikerült továbbjutni, mert Simeone elmeccselte magát. De most új szezon, új edző, felfrissített keret - lapozás után megvizsgáljuk hogyan is alakulhat a meccs.
Blogunk egyik állandó kommentelője, Resid (hálás köszönetünk érte!) lepett meg minket egy remek írással, ami éppen aktuális a csapatot sújtó (remélhetőleg már elhagyó) sérüléshullám kapcsán. Orvosként elmagyarázza a futballistákra veszélyt jelentő egyes sérülések típusait, és hogy a gyógyulás meddig tarhat. (Ezúton megragadom az alkalmat, hogy ha valaki úgy gondolja a kommentelő közösségből, hogy a saját szakterületével kapcsolatban tudna/szeretne egy írást közölni ami kapcsolódik a blog témájához, azt nagyon szívesen vesszük.) Nem is húzom tovább, lapozás után át is adom a szót Residnek.
Mit akartunk? Három pontot egy sérülésmentes, (átmozgató edzésen) BL-meccsen, ahol javítjuk a kapu előtti hatékonyságot. Ebből majdnem minden megvalósult.
Ha már a folytatásos történetek jellegzetességeit mutatják a posztjaink, nem szakítom meg a mintát. "Csak további sérült ne legyen!" Hát lett! Ezúttal Jesé (talán vádlija) sérült meg egy lövés közben. Újabb olyan sérülés, amikor nem az ellenfél játékosa okoz problémát, hanem az izom, vagy ízület úgymond "magától" adja meg magát. De nem ez volt (és Jesé idei teljesítményét látva, nem is ez lesz) a legnagyobb bajuk. Összefoglalunk.
A legutóbbi összefoglalót azzal zárta Baw Jose kolléga, hogy következik egy könnyebb meccs idehaza. Folytassuk hát innen, úgyis olyan sűrű a naptárunk, mint Kiszel Tünde szemöldöke az egyhónapos dzsungeltúra után, s szinte egybe folynak a posztjaink. Reméljünk csapatunk játéka is gördülékenyen pörög tovább, mert az alapján, amit eddig a Malaga mutatott, nem lehet megoldhatatlan feladat az újabb győzelem.
