Madridi Merengués

Sajnos semmi elégtételt nem jelent, hogy megmondtam előre. Az a bizonyos kiszámíthatóság, ami az Ancelotti féle "taktikát" jellemzi sormintaként jelenik meg a csapat játékában. Bárki megnézi az elmúlt 4-5 meccsünket videón, simán és hatékonyan fel tud készülni ellenünk, mert annyi váratlan elem van a futballunkban, mint egy autópálya-tender eredményhirdetésében. Semmi. És utóbb a hatékonysága is hasonló. Nézzük át röviden mi is történt, s foglalkozzunk valamennyit a hogyan továbbal is!

Ha egy héttel ezelőtt kellett volna lamentálni azon, hogy az elkövetkező két bajnoki fordulóban hány pontot szerez a csapat, biztosan lettünk volna páran, akik nem tervezünk be 6 pontot. A nagy baj az, hogy ha pontvesztésről van szó, minden bizonnyal az Athletic Bilbao elleni meccset gondoltuk a legtöbben keményebbnek, mondván, otthon kifektetjük a Villarrealt, de a San Mamésban nem szégyen egy pontvesztés. Semelyik csapatnak a világon. De mint tudjuk, az elmúlt hétvégi szégyenteljes teljesítményével a Madrid már dobott két pontot, s most a Katedrálisban kellene a bravúr, hogy valamit visszahozzunk. Vajon sikerülhet ez? Nézzük a pro és kontra érveket!

Megvan az a vicc, mikor zuhan lefelé egy ember a 100. emeletről, és minden emeletnél elmondja: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben? Kicsit így voltam én a tegnap esti meccsel is - az iram jó volt, helyzetek is voltak, és vazze!, foci volt, végre nem az a legázolós apjafasza, ami spanyolhonban megszokott, hanem egy célratörő Villarreallal hozta össze a jó sors a Realt. Jó, azt is el kell árulnom, cseszett mód voltam másnapos még a kezdő sípszókor is, de szépen lassan kihozta belőlem az állatot a 90 perc, elmosva a véralkohol-szintem okozta bódulatot.

Jelentés a Királyi Rombolóról
Ez egy elfogott titkosított (de általunk megfejtett) távirat, ami a Real Madrid romboló jelentése a Sárga Tengeralattjáróval való ütközete előtt. Ancelotti kapitány és legénysége, bár hazai vizeken hajózik, megütközni kényszerül a Sárga Tengeralattjáró Villarealból származó legénységével. A csata, bár a romboló helyzeti előnyét nem veszélyezteti közvetlenül, mégis fontos értékmérő a későbbi ütközetek miatt. Lapozás után bemutatjuk a Királyi Romboló legénységét és az ellenfelet.

Egy kötelező győzelem a zsebben így ennyivel is közelebb került a királyi gárda, hogy szezon végen Iker emelhesse magasba a La Ligáért járó trófeát. Ahogy Iron kolléga a beharangban már igen jól megénekelte nem lesz, és nem volt egyszerű siker, de annál fontosabb 3 ponttal gazdagodtunk. Mi több a csapat talán 2-esbe váltott fel. A tegnapi 2-0-val immáron 4 pontra nőtt Messiék hátránya. Na, de ugorjunk is bele a meccs felidézésébe!

Tegnap a Barca volt olyan gáláns, hogy otthon kikapott a Málagától, így ismét kaptunk egy...Esélyt? Reményt? Naszóval hogy 4 pontra meglóghatunk, ami egy lélegzetvételnyi előnyt jelent abban az őrült vágtában, aminek a végén a bajnoki címet osztják. Vannak megnyerhető, vannak megnyerendő, és kötelező meccsek. Ezeket leginkább a körülmények alakítják. Hogy a mai meccs melyik kategória, azt lapozás megpróbáljuk beharangozni.

Majdnem kottára bejött. Hiába no, amit megmondtunk, azt megmondtuk. A csapatok pedig jó szereplőkként tartották is magukat ahhoz. Déja vu nem lett, némi malíciával még magabiztos győzelemnek is nevezhetnénk, de a tegnapi meccs után azért nem kéne annyira nagynak lenni az arcunknak. Mert az utóbbi időben állandósult problémák most is kijöttek, csak az ellenfél nem tudta kihasználni. Hajtás után összefoglalunk.

Egy éve, 2014. februárjában... ugyanúgy Gelsenkirchen, Veltins-Arena, a Schalke csapata. Ugyanúgy a BL nyölcaddöntő első meccse. Nem ismerős? Dehogyisnem. És milyen fura humorérzéke van a Sorsnak (vagy a Pérez által előkészített hűtött golyóknak), a történelem ismétli önmagát. Legalábbis reméljük, hogy fogja. Van azért néhány dolog, ami viszont erősen változott, és ezek még bekavarhatnak. Tehát ismét a Schalke, akik ismét a Bundás élmezőnyében vitézkednek, és mi is ismét a bajnokság élén vagyunk. De a forgatókönyv lehet más, lapozás után beharangunk.

Hazai pályán 2-0-ra nyertünk, egy simának mondható, de izgalmasnak semmiképpen mérkőzésen. A fiúknak nem kellett nagyon teperniük, a BBC is csak úgy volt, Isco megmutatta, mekkora zseni, Benya azt, hogy mostanság megbízható, Marci meg azt, hogy nélküle halott lenne a bal oldalunk, Cé ide vagy oda. A Depor bár jól játszott, semmi kiemelkedőt nem nyújtottunk, tényleg csupán annyit amennyit a 3 pont követelt, úgyhogy ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, hogy túltettük magunkat az elmúlt időkön. Várjunk még ezzel… Hajtás után összefoglalunk!

Meglehetősen másmilyen januárt képzeltünk kedvenc csapatunk számára, de világos volt, hogy a csúcsformánál is azabb szárnyalást nem lehet sokáig tartani, így most kicsit fogyott az előny, és az üldözők is nagy formában vannak. A mai mérkőzés konkrétan arról szól, hogy tudjuk-e diktálni a tempót a Barcának. Az a Deportivo jön látogatóba, amelyet kint 8-2-re örömjátékkal intézett el a csapat, de hiba abból kiindulni, mivel 1. a Real nincs formában, 2. A Deportivo a szezon legjobb teljesítményét nyújtja, összeállt valami a Riazorban, ráadásul edzőváltás is volt azóta. Hajtás után részletesebben is kifejtem, mit gondolok a mai meccsről!