Mit lehet még írni egyáltalán a BL döntő előtt? Ezen a héten igen gazdag kínálattal vártunk benneteket, jó pár irányból megközelítettük a végső összecsapást. Úgy gondoltam, egy illusztris vendéget hívok segítségül, aki a kapus posztok elemzésén keresztül fogja megvilágítani a BL döntő esélyeit. Hajdú Attila, a Sport TV állandó realos szakértője, exkluzív interjúban osztotta meg velünk gondolatait. Ennek BL döntővel kapcsolatos részeit megtalálhatjátok ebben az utolsó beharangozóban.
Juventus gyengepontjai - Beszélgetés egy szakértővel
Csupán csak egyet kell aludni, hogy elérkezzen a várva várt nap, ami már május 10. óta bele van vésve naptárjainkba. Mai posztunkban a Juventus gyengepontjait igyekezett megkeresni és bemutatni nektek Zizou. Előtte viszont José beszélgetett el egy televíziós szakértővel. Hogy kivel? Azt kattintás után megláthatjátok. A téma természetesen a Juventus, és miként fog választani felállást Allegri, hol a legerősebb és hol sebezhető leginkább a Real Madrid holnapi ellenfele.
Futballklub vagy gazdasági vállalat? - Van-e különbség?
Haladunk lépésről lépésre. A számláló jobb oldalt csupán 4 napot mutat, ahogy a talomban lévő posztjaink száma is egyre csak csökken. (Vajon, hány posztot tartogatunk még nektek szombatig?) Témában viszont még mindig messze járunk a 2017-es BL-döntőtől, de igyekszünk lépésről-lépésre közeledni.
Mai posztunkban a futball gazdasági oldalát szeretnénk közelebb hozni hozzátok. Hiszen két oldala van ennek a sportnak. Van az az oldala, amit mi mindannyian ismerünk, hiszen ebből a szemszögből látjuk. Érzelem, látvány, élvezet és minden egyéb szubjektív perspektíva, ami ezt a sportágat oly ellenállhatatlanná teszi számunkra. Viszont van egy másik oldala, amiről sokszor megfeledkezünk. És ez így is van jól. Mert nem szabad egy szurkolónak a gazdasági oldallal túl sokat foglalkoznia, hiszen akkor a racionalitás keveredni fog az érzelmekkel, abból pedig sosem jövünk ki jól.
Miért játsszon egy klub a BL-ben/EL-ben? (VENDÉGPOSZT)
Messziről indulunk, de szombatra egész közel érünk Cardiffhoz! Ma arról olvashattok két kiváló szerzőnktől, hogy miként változott az utóbbi évek európai kupasorozatának megítélése a La Liga és Premier League csapatinak szemszögéből. Mert fontos tisztázni már itt, az elején: egy dolog, hogy mi, fociszurkolók hogyan gondolkodunk (szerintünk mit kellene tenni a csapatoknak ilyen helyzetben) és egy másik, hogy a klubok milyen javakat akarnak elérni (anyagi, sportszakmai, morális) szezonról szezonra. A két liga nem véletlen választás. Az angol első osztály pénzügyi szempontból magasan a legerősebb, de sokan nem értik (még) ennek a jelentését, a spanyol pedig az utóbbi években sorra szállítja az európai kupák győzteseit. Illetve az EL-ben szállította, hiszen ott idén épp az MU lett a győztes. A német bajnokság ezen a területen egyet jelent a Bőrgatyával (a BVB 20 évente döntőzik), az olasz bajnokság pedig szombati ellenfelünk kiváló táptalaja, de a Juventuson kívül nincs olyan csapata, amely a két nemzetközi sorozat végső győzelmére esélyes lenne - ennek az okait is érdemes lenne boncolgatni, de jelen poszt erre nem tér ki.
Két vendégszerzőnk valószínűleg a saját bajnokságát legjobban ismerő blogger jelenleg - nem is tartalak fel Titeket, beengedlek hozzájuk!
Sevilla-Real Madrid | Kő kövön nem marad
Igaz, hogy a harmadik 90 perc vár a két csapatra, de nem mondhatjuk, hogy unnánk, sem azt, hogy unalmas találkozókon vagyunk túl, vagy az várna ránk ma este. A Sevilla az a csapat idén a Ligában, amely a legtöbb helyzetet tudta, tudja kidolgozni a Real Madrid és a Barcelona ellen. Hazai pályán most is ugyanazt várhatjuk tőlük, mint amit csütörtökön bemutattak. Most azonban lesz egy Nasri is a csapatban, aki talán a legfontosabb fogaskerék ebben a gépezetben. Nálunk pedig szinte teljes alkatrészcsere várható. A meccs annyira háromesélyes, hogy tippelésbe se kezdjünk. Csak olvassunk tovább!
Bienvenido, Marco Asensio!
Igaz, hogy nincs átigazolási időszak, nem dobálóznak nagy nevekkel, csupán pár száraz kenyeret dobnak be a kacsáknak, hátha lesz kedvük hápogni. Mégis igazoltunk egy játékost... Ki is ez az ifjú srác? Miért igazoltuk le most? Milyen poszton játszik? Kérdések mindenütt, válaszok meg annál kevesebb... Merengjünk egy kicsit ezen!
Földreszállás
Nehéz írni egy délutáni matinéről, amikor még mindig a klasszikus mámorában fürdünk, és el vagyunk kényeztetve jobbnál-jobb teljesítményekkel. De hát erről is kell, ezért most essünk csak le a magas lóról, mert ilyenkor szokott jönni a szokásos mélyrepülésünk, aztán pisloghatunk, hogy hiába vertük meg a katalánokat, ha utána elszórjuk a pontjainkat. Hajtás után merengünk beharang ...
Bájak és bajok
Bár nem éltem át _igazán_ az érzést (gyerekkortól elkötelezett Madridistaként annyira nem meglepő...), van valami megkapó abban, ha valaki egy igazán kis csapatnak szurkol. Persze, vidékiként én is kimentem egy-egy megye kettes összecsapásra, ahol aztán a lelátón (6 sor, jó szocreál beton, amin nem esett jól az ücsörgés) szotyolától habzó szájjal pocskondiáztuk a bírót, az ellenfelet, és éltettük a botlábúnál éppen csak egy hangyabokányival magasabban kvalifikált játékosainkat, akikkel nem mellesleg a hét többi napján együtt ittuk a vörösboros-kólát. Persze, spanyolhonban azért ez kicsit másképp van, ott azért egy Segunda B-s csapat is fel tud mutatni minimum 2-3 tényleg ügyes játékost, kit kis jó szerencsével elvisz valami _nagyobb_, vagy egész életében búslakodik, hogy neki valamiért nem jött össze. És abban is biztos vagyok, hogy náluk más mértékkel, más léptékkel mérik a sikert.
Végre vége... Transfer window 2014!
Véget ért a 2014-es nyári átigazolási időszak, úgyhogy fellélegezhetünk. Nincs több pletyka, nincs több találgatás, végleges a keretünk. Megszokhattuk volna, hogy minden nyáron főszereplők vagyunk és, hogy a legnagyobb neveket hozzák össze velünk. Az újságírók átalakítják a csapatunkat, sztáron jönnek-mennek, mi meg csak elmorzsolunk egy-egy imát lefekvés előtt, hogy csak idén ne legyen nagy változás, ne az utolsó pillanatban legyen mozgás. Nézzük hát hogyan alakult számunkra a transzfer időszak.
Utánérzés
Ahogy telt a nyár, úgy nőtt bennem egy kiadós gyomorgörcs - ami, legyünk őszinték, megszokott egy habfehér drukker esetében. A gyomorgörcshöz természetesen a Mariska-saga, a megy-marad, kell-nem kell megosztottság járult hozzá leginkább, na meg az a tény, hogy a Makelele-féle hibafaktor újra felütötte a fejét Madridban.