Madridi Merengués

Megalomán monopoly maffiózó elnökünk rengeteg igazolással csepegtetett reményt fehér szívünkbe az évek alatt, két turnusban. Most a legjobb igazolásaiból szemezgetünk, azokról a valaha volt Real-játékosokról emlékezünk meg, akiket Florentino Pérez csábított a Bernabeuba.

Az elmúlt hetekben értünk el olyan mérföldkőhöz, amiről érdemes megemlékezni. A Real Madrid 115 éve indult hosszú-hosszú útjára, a kezdetekben Madrid FC néven. Azóta pedig már sikerült meghódítania a futball világát. Eme hatalmas történelemnek mi is a részesei vagyunk. Története teljesen különböző világokat ível át, más volt az 1900-as évek hajnalán ennek a csapatnak szurkolni, ahogy más volt a második világháború után és totál más 2017-ben. Egy pontban mégis össze tudunk kapcsolódni mindentől függetlenül, a Real Madridnak szurkolunk. Vannak, akik 20-30-40 éve kapcsolódtak be és régebbi, egészen nagy játékosokat is láthattak, hallhattak játszani. Vannak, akik 10 éve és persze vannak, akik csak néhány éve váltak részeseivé. Lehetett régen a kezdeti pont, mégis egyre inkább úgy érzem, hogy ma is releváns tud lenni. Ugyanis többször felszínre tör, hogy vajon miért nézzük a csapat meccseit? Most, amikor hagy maga után kívánni valót a csapat játéka, akkor igazán érdekes, hogy vannak olyan hangok, akik bizony az eredmények, a trófeák mellett teszik le a voksukat. Pedig az alábbi írásunkból is ki fog derülni, hogy mikor kedvencet "választottunk", akkor nagyon nem ilyen indokok vezéreltek. A 115. év alkalmából egy két részes poszt első felét kívánom elétek tárni, amelyben mi, szerzők igyekszünk megnyílni és elmesélni, hogy miként lettünk egy életre Madridisták.

Az, hogy te mit teszel, attól függ, hogy én mit teszek - de én aszerint cselekszem, hogy te mit teszel. A játékelmélet nagyon lebutított, de reményeim szerint mindenki által érthető összefoglalása volt az első mondat. Ha azt kérdezed, mi köze van ennek a Real Madridhoz, esetleg a focihoz, akkor csak annyit mondok: tizenegyes rúgás. Valamint 2006, Jehns Lehmann és többszáz kielemzett büntető után megkapott adatbázis.

Hosszú-hosszú idő után mutatta meg magát újra a kreatív játék a Real házatáján. Egy-egy támadás erejéig megcsillant egy kis része annak, ami benne rejlik alapból a keretben. Illetve annak, amiről hosszú hónapok óta írunk itt. Bár nem volt egy parádés mérkőzés, de jóval élvezhetőbb volt, mint sok korábbi találkozónk. A hab a tortán pedig, hogy Zidane cseréi jók voltak, mert ezúttal bizony hibátlanul oldotta meg ezt a feladatát. Az 1-2-re végződő mérkőzéssel és a három pont begyűjtésével egy komolyabb lépést tettünk a végső győzelem felé. Hogy ez az újonnan és a semmiből támadt feljavulás minek köszönhető és meddig fog kitartani, az remek kérdés. De ha egy kicsit is jó edző a francia mesterünk, akkor megpróbálja efelé tolni a gárdát és minél inkább fenntartani ezt a fajta taktikai vonalat. Hajtás után jöjjön az összefoglaló!

Úgy néz ki, hogy nem sikerült megfelelően hűteni vagy fűteni a golyókat, mivel nem mondható, hogy könnyű ellenfelet kapott a Real a BL-ben. Sőt kifejezetten erős ellenfelet kaptunk a Bayern München személyében, a 8 között tehát egy igencsak pikáns párharcra lesz kilátásunk. Kroos, mint ex-bayernes, illetve Ancelotti miatt nagyon várom, hogy miként fog alakulni. (és egy picit azért Carlettónak is szurkolni fogok). De mivel csak április 12-én kerül megrendezésre az odavágó, méghozzá Münchenben, ezért kissé előreszaladtunk, érdemes lenne a soron következő mérkőzéssel foglalkozni. Ma ugyanis Bilbaóba látogatunk el, ahol a San Mamésban kell pályára lépnünk. Jöjjön is a beharangozó!

Kopasz Mesterünk Eibar elleni meccsén látszott már a fény az alagút végén. De aztán ahogy reménykedve mentünk felé, kiderült, hogy jön szembe és dudál, és Pérez Vasutak BBC van az elejére írva vigyorgó nagy betűkkel. Hogy majdnem elgázolja összes reményünket, de Ramos megint jókor biccentett minket el a sínről. Mivel mi itt szeretjük a csapatot és Zidane-t is, nem szeretnénk azt látni, hogy ő bekötött szemmel tapogatózik a Taktika és Felállás Sötét Labirintusában, ezért a magunk szerény módján igyekszünk neki megmutatni a fényt és kijáratot. Mert több is van. De ehhez egyik feltételünk az, hogy a Pérez által rárakott molyrágta BBC kabátot dobja végre el, mert csak lenyomja és nem hagyja mozogni. A másik, hogy szabaduljon már meg a 4-3-3-tól, mert a BBC-vel súlyosbítva ez a felállás mára kijátszott makkhetesnek számít, és egy BLASZ III-as középcsapat is röhögve tudja, mit kell játszani ellenünk. Hajtás után Norma kollégával megvizsgáljuk, miket lehetne kihozni a jelenlegi keretből. Taktikai merengés következik.

Kezdjük azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy itt lófaszt érdemeltünk, nem pontot. Szégyen volt, hogy hazai pályán nem bírtuk lefocizni a 14. helyen álló csapatot. Merthogy ez történt. Voltak persze periódusok a mérkőzés során, amikor a mi irányításunk alatt volt a mérkőzés, amikor nyomtunk, helyzeteket alakítottunk ki, és benne voltak a gólok a játékunkban. De összességében nézve, itt nem a játékképnek megfelelő végeredmény született.

Amire a legjobban szüksége van most a csapatnak és a szurkolóinak, az egy magabiztos, gólgazdag mérkőzés -, lehetőleg legyen gálázás, ne egy las palmas-i fiaskó. Továbbra is nagyon kiegyensúlyozatlan a csapat teljesítménye, talán már a legoptimistábbak sem hisznek abban, hogy ez idén gyökeresen változni fog. Pedig most jön a szezon legnehezebb és legfontosabb szakasza, és ha nem kapják össze a magukat érinthetetlennek vélt sztárjaink, akkor nagyon könnyen a két pad közé eshetünk, és csak saját magunkat okolhatjuk majd. Nem bírót, nem a sorsolást, de még a sérüléseket sem - csakis magunkat.

A francia edzőnk megállapítása elég is lenne a lehető legszűkebb értékeléshez, ahogy kezdtük a meccset, nem is biztos, hogy többet érdemelne a Real Madrid. No de, a mi szent küldetésünk csapatunk játékának részletesebb elemzése, így ki tudja hányadjára, de újra belemerülünk kedvenc csapatunk BBC-vel fémjelzett csapatrészének mocsarába. Vannak azért pozitívomok is a mérkőzésen, azokat is érdemes lesz elővenni! Összefoglalunk!

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a Real Madrid középtávú formáján, ha az utóbbi hetek meccseire tekintünk vissza. Nagy különbség azonban, hogy míg a kupában és a bajnokságban voltak hullámvölgyek, a BL-re általában (főleg, ha fontos volt) egész jól összekapta magát a gárda. Pontosan ezt várom kedd este is, amikor a Napoli vendégeként, kétgólos előnyről kell a habfehér alakulatnak megszereznie a legjobb nyolcba tartó járatra a jegyet.

Nyilvánvaló mindenki számára, mennyire nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Ilyen birkalegelőn ritkán játszik a Real Madrid. Látva a pálya állapotát, értem már, miért erőltette az Eibar a beadásokat. Zidane tegnapi csapata mentalitásban és munkamorálban megegyezett a Sevilla elleni első Király Kupa meccsen pályára lépő Zidane-csapattal. A szezonban ez volt a 10. meccs Ronaldo nélkül, 9 győzelem és egy döntetlen jelzi: van élet a csapatban kétségkívül komoly szerepet betöltő CR7 nélkül is. Hajcsatok!

A szurkoló most eldobja messze magától a dühöt, és úgy ül le 16.15-kor a soron következő bajnoki elé (Sport2), hogy a csapattal együtt lélegzik, és persze bízik abban, hogy a gárda egyáltalán lélegzik. Nehéz terepen, az Ipuruában kell bajnoki döntőzni, tartani a lépést a Barcelona és Sevilla csapataival. Ronaldo, Bale, Varane, Morata sérülés és eltiltás miatt szurkol majd velünk együtt, míg a hazaiaknál Nano, Fran Rico maródi, Florian Lejeune pedig eltiltását tölti, miután az előző fordulóban kiállították. A mérkőzést Gonzalez Gonzalez barmolja majd szét sípjával.

Mivel túl könnyű lett volna hét ponttal megnyerni a bajnokságot, Zidane és a srácok úgy döntöttek, hogy szórakoztatják magukat a bajnokság hátralévő részében, hogy kihívás is legyen - ne csak mindig könnyed gála. Így aztán az utolsó három bajnokin 7 gólt is kaptak, mindegyik alkalommal hajlandóak voltak két gólos hátrányba kerülni és csak ekkor kezdték el a rájuk jellemző Fehér Balettet, valamint ekkor kapcsolt be a Zizou-magic is. OK, a Valencia ellen nem jött össze a pontmentés, de valakinek meg kell mentenie a kieséstől a Denevéreket, a önmaguktól nem megy. Tegnap aztán az utolsó show elem is a helyére került egy újabb tervezett és gyönyörűen kivitelezett döntetlennel. Lássuk, mit mondunk "bentebb", ha komolyabb hangvételre váltunk.

Miután a hétvégén a sírnak a legmélyéről hoztuk vissza a meccset a Villarreal ellen, a legkevesebb az lenne, ha a srácok hazai pályán kitömnék a Pálmásokat. Akik éppen négy meccse állnak annak a brének a rosszabbik felén. Mert akit már a Granada is meg tud verni... Mielőtt azonban nagyon elszállnánk magunktól, gondoljunk vissza tavaly szeptember 29-re. Amikor a Pálmások másodikként babráltak ki velünk abban a sorozatban, ami után a sárga színű mezt örökre megutáltuk, és a Yellow River vigye el a fenébe az összes ilyet. Mert azért nem is olyan rosszak ők, és hát a mostani formánkat és játékunkat elnézve egy BLASZ III szintű ellenféllel szembe se mernénk nyugodt szívvel megtenni a hazait ma este. Sok mindenre választ adhat ez a meccs, Zidane karrierje újabb vízválasztójához érkezhet, de legalábbis elindulhatunk valami másik úton, mert a mostani egyrészt göröngyös és zsákutcába vezet, másrészt cefetül kezdjük unni az elképzelés nélküli bukdácsolást. Hajtás után beharang.