Madridi Merengués

Újabb külsős szerzővel lepünk meg Titeket! Az egyik legismertebb hazai fociblogger, aki az ős-NST-n "nevelt fel" sok-sok kisebb blogot (az NST 10 évvel ezelőtt a blog.hu (index) alatt indult útjára, majd átkerült az NSO felületére, volt egy rövid időszak a VS-nél, majd kikötött a reblognál, ahol jelenleg mi is vagyunk). Igen, az NST ma már egy kalózkikötő lázadó fotelszakértőknek és ellenszakértőknek, de szerzőnk nem maradt tétlen, hiszen a DigiTV-n a calcio szakértőjeként, az Origónál a focit jól ismerőként (ez már múlt idő), könyvfordítóként és a Bianconeri blog bloggereként dolgozik. Mi arra kértük fel, hogy röviden mutassa be nekünk napjaink Juventusát, amely a Calciopoli óta szisztematikusan épült a szemünk előtt, de csak az utóbbi években fogadtuk el: Bianka néni, ez az Öreg Hölgy kigyúrta magát és várja ellenfelét a ringben, hogy neszeszerével laposra verje soros ellenfelét. Mártha Bence, Benito írása következik!

Haladunk lépésről lépésre. A számláló jobb oldalt csupán 4 napot mutat, ahogy a talomban lévő posztjaink száma is egyre csak csökken. (Vajon, hány posztot tartogatunk még nektek szombatig?) Témában viszont még mindig messze járunk a 2017-es BL-döntőtől, de igyekszünk lépésről-lépésre közeledni.

Mai posztunkban a futball gazdasági oldalát szeretnénk közelebb hozni hozzátok. Hiszen két oldala van ennek a sportnak. Van az az oldala, amit mi mindannyian ismerünk, hiszen ebből a szemszögből látjuk. Érzelem, látvány, élvezet és minden egyéb szubjektív perspektíva, ami ezt a sportágat oly ellenállhatatlanná teszi számunkra. Viszont van egy másik oldala, amiről sokszor megfeledkezünk. És ez így is van jól. Mert nem szabad egy szurkolónak a gazdasági oldallal túl sokat foglalkoznia, hiszen akkor a racionalitás keveredni fog az érzelmekkel, abból pedig sosem jövünk ki jól.

Messziről indulunk, de szombatra egész közel érünk Cardiffhoz! Ma arról olvashattok két kiváló szerzőnktől, hogy miként változott az utóbbi évek európai kupasorozatának megítélése a La Liga és Premier League csapatinak szemszögéből. Mert fontos tisztázni már itt, az elején: egy dolog, hogy mi, fociszurkolók hogyan gondolkodunk (szerintünk mit kellene tenni a csapatoknak ilyen helyzetben) és egy másik, hogy a klubok milyen javakat akarnak elérni (anyagi, sportszakmai, morális) szezonról szezonra. A két liga nem véletlen választás. Az angol első osztály pénzügyi szempontból magasan a legerősebb, de sokan nem értik (még) ennek a jelentését, a spanyol pedig az utóbbi években sorra szállítja az európai kupák győzteseit. Illetve az EL-ben szállította, hiszen ott idén épp az MU lett a győztes. A német bajnokság ezen a területen egyet jelent a Bőrgatyával (a BVB 20 évente döntőzik), az olasz bajnokság pedig szombati ellenfelünk kiváló táptalaja, de a Juventuson kívül nincs olyan csapata, amely a két nemzetközi sorozat végső győzelmére esélyes lenne - ennek az okait is érdemes lenne boncolgatni, de jelen poszt erre nem tér ki.

Két vendégszerzőnk valószínűleg a saját bajnokságát legjobban ismerő blogger jelenleg - nem is tartalak fel Titeket, beengedlek hozzájuk!

5 nappal ezelőtt Norma a közös levlistán felvetette az alábbi problémakört:
A kérdés az lenne, hogy el tudnátok-e képzelni Bale-t Benzema helyén, hasonló szerepkörben.

Te, Madridista barátom! Bárhol is legyél, élvezd ki a sikert! Megérdemelted, megérdemeltük. 33. alkalommal került jó helyre a trófea és legutóbbi információink szerint Ramos sem tett kárt benne. Mi volt itt? Mi volt ez a bajnoki szezon?

Csupán egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy a magasba emelhessük a Spanyol bajnoki trófeát. Az útunkban pedig csak egy Malaga áll, melyet egyedül a Barcelona noszogat hátulról, hogy ugyan már lökje ki a kezeink közül azt a serleget, hogy a markunk közül kicsúszott kupa ne a busz alá essen, hanem a katalánok ölébe. 5 év után újra felérhetünk, újra odaérhetünk és újra miénknek tudhatjuk Spanyolország legjobbjának járó trófeát! "Az óra ketyeg, a világ pörög, és egyszerűen nincs időnk arra, hogy kisszerűen gondolkodjunk." - Így tehát nincs több dolgunk, hogy amíg lehet, a duplázáson járjon az eszünk.

Azt gondolom, hogy összességében azt kapta a Celta a Realtól, amit megérdemelt. Számos vonatkozását lehet és érdemes elemezni a mérkőzésnek, de a tényt, hogy 4-1-re nyert a királyi gárda, egyik érv sem tudja megkérdőjelezni. A spanyol bírók nem lettek jobbak, fújnak össze-vissza, de ezzel együtt a jobb csapat nyert a pályán, és immár 3 ponttal vezeti a tabellát. Összefoglalunk!

A Real Madrid ma este realizálhatja a pontelőnyét a La Ligában, hisz az elmaradt mérkőzését pótolja be a vigói Balaídosban. Talán még emlékszünk, hogy a viharos szél tépázta meg a Celta stadionjának tetejét, és a hazaiak hathatós tökölésének hála, el kellett halasztani a találkozót. Igazság szerint elég sok véleményt lehetett olvasni arról, hogy a stadion gyorsan rendbe hozható lett volna, de a Celta kupameccse miatt élt a hétvégi pihenés lehetőségével, és kapva-kapott az alkalmon, hogy az időjárásra, és az alkalmatlan pályára hivatkozzon. Nekünk kifejezetten rosszul jött, hogy a bajnoki hajrában a BL-lel "súlyosbított" időszakban kell lejátszani a mérkőzést, miközben legnagyobb riválisunk, a Barca most csak hetente egy meccset játszik. Beharangozunk.

Miután Hamilton a tegnapi Spanyol Nagydíjon a célegyenesben, lágyabb keveréken megelőzte Vettelt, úgy tűnt, a németnek nincs sok esélye visszatámadni, holott még több, mint 20 kör volt hátra. A versenymérnöke megkérdezte a németet, hogy mit gondol a C-tervről (azaz, hogy egy be nem tervezett kerékcserét hajtanak végre és friss lágy szettet kap, amivel a futam utolsó köreiben elvben támadhatta volna Hamiltont). Vettel nem ment bele, hogy a verseny előtt kigondolt A és B terv után egy C változatot is megpróbáljon - nem is nyert. Aztán jött Zidane, aki összegyúrta az A és B csapatot, pályára küldte az új hibridet és…

40 386 néző láthatta, ahogy a spanyol bajnokság 18. fordulójában az akkor tabella első Real Madrid az utolsó percekben veszíti el a mérkőzést a házigazda, az akkor tabella második Sevilla otthonában. Sokan emlékezhettek a találkozóra, hiszen ebben az időben egyébként is sokszor találkozott a két gárda a CdR miatt is (a Real Madrid B sikerrel vette az akadályt), de inkább azért maradt meg emlékeink között a meccs, mert Zidane meglepetésként az 5-3-2-es felállást választotta, amely nagyon nem ízlett a Sevillának, de a Realnak sem; valamint Benzema labdavesztése a 92. percben egy bedobás után azt eredményezte, hogy a friss téli igazolás, Jovetic egy átlövésből mattolta Navast. Akkor a nyakunkra értek az andalúzok. Lássuk, most hol tartunk.

...de valahogy mégis ment. Nem vártunk semmi többet a csapattól és Zidane-tól, mint hogy ne dőljenek be annak, amit az Atletico előhúzhat, és amit itt előzetesen a beharangban megjósoltam. Mégis mintha egy Bud Spencer-Terence Hill filmet néztünk volna századjára. Tudtuk mi lesz, milyen pofonok és mikor fognak jönni, és tátott szájjal néztük - csak most mi kaptuk őket. Pedig mi tudtuk, mire számíthatunk, de meg se próbáltuk védeni őket. Hajtás után kissé indulatos ÖF.

Az első ilyen nem sikerült valami fényesen, akkor majdnem meleg lett a pite a végén, és nem csak a balfék Kassai miatt. Akkor is előnyből vártuk a visszavágót, igaz, kevesebbről, de idegenbeli győzelemmel. Most a magabiztos múlt heti otthoni 3:0-s győzelemmel azért nagyobb önbizalommal várhatjuk a mai meccset, de! Van itt néhány dolog, amiről nem csak nekünk, de a csapatnak meg főleg nem szabad elfeledkeznie. Hajtás után beharang.

Maradt a meccshátrány és a pontazonosság. Csapatunk győzött egy nem létező entitás ellen, mert tegnap este, a Granada pályáján, a Granada mezében pályára lépő játékosok nem tisztelték meg sem a mezt, sem a stadiont, sem a Granada szurkolóit azzal, hogy legalább küzdöttek volna. Természetesen nem bánjuk, hogy minden játékosunk egészségesen hagyta el a játékteret, de a meccs alatt a kommentmezőben többen is megjegyeztük, hogy ugyan ezért is három pont jár, de ez nem focimeccs volt. Írnám, hogy "tovább után összefoglalunk", de TLDR anyagra azért ne számítsatok. TOVÁBB!

Miután kiünnepeltük magunkat, itt az ideje, hogy rátérjünk a soron következő bajnoki meccsre. Ellenfelünk a már biztosan kieső Granada. Egyszerű lesz? Bonyolult lesz? Kötelező három pont? Mindig azt a legnehezebb begyűjteni! De a Real B-nek nagyon megy, ugye most is így lesz? A Granadának nincs mitől tartania, felszabadultan játszhatnak. NEKÜNK KELL A HÁROM PONT!

És ez bizony nagyon rendben volt tegnap este! Tökéletesen megkomponált, hatékony csapatjátékkal teljesen kicsináltuk a matracot. Pedig előzetesen én is (mint itt annyian mások) paráztam attól, hogy Zidane gálacsapat erőltetése nem üt-e vissza. Nos nem ütött, háromnegyed lábbal már a döntőben vagyunk. És aki látta a meccset, annak kétségei se lehetnek arról, hogy a tegnapit a CSAPAT így nagybetűvel teljesen megérdemelte. Hajtás után összefoglalunk.

Mindösszesen három mérkőzésünk maradt a BL idei kiírásában, ezek közül utoljára szerepel a gárda a Bernabeuban. Meg kell köszönni a fantasztikus szurkolóknak az idei biztatást a nemzetközi porondon (különösen a Napoli és a Bayer München elleni kieséses szakaszban vívott találkozókon mutatott egységes és odaadó támogatást) - mégpedig egy jó eredménnyel. Bár voltak az Atletico Madrid ellen szenvedős mérkőzéseink az utóbbi években, kijelenthető, hogy míg ők nem tudták azt az erőn felül mutatott kiváló teljesítményt, amivel annak idején a bajnokságot is megnyerték, fenntartani; addig a Real képes volt valami újat, valami eredményeset előhúzni kalapból. A mérkőzés a Realnak áll, nézzük meg, hogyan lehet a Matracon átvergődni! Beharangozunk.