Madridi Merengués

Agyvérzésünk első felvonásán túl vagyunk, a következőre jövő héten kerül sor, amikor is bejelentik a spanyol pincér (Rafa Benítez) érkezését, de a kettő között, hogy legyen némi jobb kedvünk, egy vendég poszttal jelentkezünk. Egy olvasónk és rendszeres kommentelő társunk, nevezetesen andreal nem olyan rég Madridban járt és megkértük, hogy írja le nekünk/nektek élményeit. Hajtás után az ő írását olvashatjátok, fogyasszátok sok szeretettel!

Azt kell, hogy mondjam, ideális játszópartnert találtunk magunknak, így az utolsó fordulóra. Mindkét csapat a gólra ment, kicsit se foglalkoztak a csapatok a védekezéssel. Legalábbis nagyon ez látszódott tegnap, ráadásul az eredmény is ezt sugallja. 7-3! Méltó befejezése a szezonnak, persze csak a körülményekhez képest. Összefoglalunk!

Ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. - Idézet egy nagy tudású embertől. És milyen igaza volt! Idén nullszaldós idényünk volt. A kupáink mennyisége megegyezik a rotálás függvényében nyújtott teljesítményünkkel a 60. perc utántól. Persze lehetett volna ez másképp, és talán több méltósággal fejezhetnénk be az idei szezont. De a fociban nincs "ha" (akkor hol van?), de ez az egész fejben dőlt el…Lényeg a lényeg, most még idén utoljára beharangozunk! Bizony, még meccsünk van, de persze tudom, hogy már alig van, akit érdekelne. Mindenki várja a fejleményeket edző ügyben, miközben Pérez borzasztó döntés előtt áll: Kirúgni vagy nem kirúgni, ez itt a kérdés!

A szezon legizgalmasabb részéhez érkezvén mindenki fokozattan várta a mérkőzéseket, s ezzel a lendülettel olyan gyorsan rántották ki alólunk a szönyeget, hogy telibe fejeltük a dohányzó asztalt (bár egyesek Pérez papát találták volna el). Elültek az izgalmak, és már nem számít, hogy Benzema kihagyja az utolsó fordulót, hogy nem szállingóznak a hírek Modric felépülése kapcsán, lévén, hogy ez is redundánssá vált. Szóval villámgyorsasággal zárult le és ért véget a 2014/15-ös évad számunkra, aminek révén beléptünk a minden madridista számára oly rettegett és nem kicsit utált fázisába. A nyári uborkaszezon mindig tele volt átigazolási pletykákkal, de mostanra ez talán olyan méreteket öltött, hogy tibeti szerzetes legyen a talpán, aki nyugodt tud maradni. Sokan találgatnak, hogy mi lesz a csapatunkkal; ki fogja irányítani, kik mennek és érkeznek Madridba? De igazán senki se tud konkrétumot. Ennek ellenére gondoltam összerakok egy rövid írást az eddig napvilágot látott pletykákkal, hírekkel, mégpedig olyan formában, hogy tartunk egy szavazást. Mindegyik kérdésben gondoljátok át, hogy Ti hogyan cselekednétek. Hogyan alakítanátok a Real Madridot abban az esetben, ha Ti lennétek Pérez helyében, vagy legalábbis döntési helyzetben. Csapjunk is a közepébe.

Az átigazolási pletykákat, az NSO-t és Joó Gabi cikkeit forgatva nem csak arról győződhetünk meg, hogy alapjáraton nem is lenne olyan magas a vérnyomásunk, hanem arról a kérlelhetetlen tényről is, hogy bizony nyakunkon a holtszezon annak teljes Esmaraldába oltott Mónika Show mivoltával. Nem egyszerű ezekben az időkben érdemi tartalommal előállni, de azért megpróbálkozunk vele. "Mindennapi adatunk..." címmel egy rendszeresnek semmiképpen sem nevezhető, de a Halley-üstökösnél talán gyakrabban jelentkező rovatot indítunk, amelyben különböző számokkal lepjük meg a nagyérdeműt. A statisztikát nem kedvelőknek sem kell fintorogva elkapcsolniuk, mert bizonyára lesznek majd a "belemagyarázás" jegyeit magukon hordozó kimutatások is, de a mai semmiképpen nem mondható annak. Tovább után néhány mini tabella következik a közvetlen riválisokkal szemben elért eredményekkel.

Elmondhatjuk a tegnapi meccsről, hogy behúztuk a kötelezőt, de immár elszállt a remény - ami nem volt amúgy se túl sok. Lévén hogy a Barca legyőzte a matracot a Calderónban, ezzel pedig bajnok lett. Nekünk maradt a tisztes helytállás (hogy én hogy utálom ezt a szókapcsolatot!), és a szép búcsú a szezontól hazai pályán. Az Espanyol számára se volt tétje már a meccsnek, így elvileg lehetett volna egy felszabadult játék, de mégse így alakult. Hajtás után elemzünk.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Realnak véget ért a szezonja, és már a legkitartóbbak és legelvetemültebbek sem hisznek a csodában, ami egy bajnoki serleggel járna. Ennek ellenére leülünk mindannyian vasárnap este a képernyők elé, hogy talán utoljára láthassuk egy-két kedvencünket (Arbeloa, Khedira, Illarra:)), vagy csupán egy jó iramú mérkőzésre vágyunk, így az uborkaszezonhoz közelítve.

Szerdán este úgy ültem le a mérkőzés elé a Hámesz rajongó de antimadridista kolumbiai kollégám társaságában, hogy előtte a szakmai előmenetelemet illetően ha nem is negatív, de mindenesetre feldolgozandó hírekkel szembesültem. Csütörtök reggel így érthetően nem a legjobb hangulatban, csalódásokkal tele, de legalább kavargó gondolatokkal a fejemben ébredtem. Akármi jutott eszembe, a reakcióm csak ennyi volt: hát igen, ezt jól át kell gondolni, mert jelenleg fogalmam sincs... Ebben a helyzetben miután a gép képernyője előtt ragadva éppen céltalanul égettem el az adott napra rendeltetett perceket, egyszer csak az egyik kedvenc beszédemnél kötöttem ki.

Az van most. Lehetet volna egy sima lefőtt a kávé, vagy a népszerű 'Ezt elkúrtuk' is a cím, de úgy érzem, ez most jobban jellemzi a kialakult helyzetet - mivel a Real Madrid játékosai tegnap beszartak a nagy igyekezettől. És mégis ki csodálkozik?

Már megint egy Sorsdöntő Meccs. Most Vagy Soha! Mármint: már megint egy Sorsdöntő Meccs? Na ne már! Úgy futottunk neki ennek az idénynek, hogy mi voltunk a rettegett Real, a BL győztes, az összeért nagybetűs Csapat. Idén megmérettettünk - és könnyűnek találtattunk, most pedig sorsdöntés helyett menthetjük a menthetőt.

Félreértés ne essék, ha bejutunk a Döntőbe, és ne adj'Isten, meg is nyerjük, össznépileg fogunk szivárványosat okádni az örömtől, na meg az elfogyasztott kupicás italkák mennyiségétől. És ez csak rajtunk, oppardon, a srácokon múlik - viszont idén, amikor nagyon kellett volna, elég sokszor ragadtak nem csak nyaktól lefelé a fekáliában, és ez is csak rajtuk múlt. Szóval világmegváltó gondolatok helyett (mivel azokat úgyis jobban tudja mindenki, veszekedni meg egy BL elődöntő előtt nincs idegzetem) gifben mondom el.

Itt a lét a tét!

Azt sajnálom most leginkább - a Liga elbukásán túl -, hogy a BL elődöntő visszavágóig már csak 4 nap van. Ha már egy frontosak maradtunk, lehetett volna egy kicsit több idő a pihenésre - különösen egy ilyen második félidő után. Nem beszélve a sérültjeinkről, akikhez most csatlakozott Kroos is, akiknek jól jött volna további pár nap. De először nézzük, mi is történt a Valencia ellen!

A Juve elleni két BL elődöntő közé beékelődve, a Liga végjátékához közeledve, a lehető legrosszabbkor találkozunk a Valenciával. Nekik már csak ez az egy front áll, viszont még kis szerencsével a bronz is meglehet a bajnokságban, de a BL selejtezőt érő 4. hely tényleg nem álom, azt viszont a Sevillától kell félteni. Szóval nem egy ponttért fognak jönni a Bernabeuba, hanem 3-ért!

Bizonyára több olvasó is van, akinek barátai, ismerősei, rokonai, kollégái között megtalálható az az embertípus, melynek legfőbb jellemzője, hogy elsősorban anyagi felemelkedésének és bőséges jólétének köszönhetően megváltozik a személyisége és értékrendje, ezzel pedig egyre távolabb sodródik saját korábbi világától és az abban kiépített kapcsolataitól, szokásaitól. Ezzel egy bizonyos fokig nincs is semmi baj: nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, teljesen értelmetlen a sárga irigység színére pingálni a saját világunkat csak azért, mert mások sikeresebbek. A gond ott kezdődik, amikor ezek az emberek teljesen elveszítik a kapcsolatukat a mindennapi valósággal… Amikor egy asztaltársaságnál azon értetlenkednek, hogy te vajon miért vagy olyan garasoskodó, hogy nem a legdrágább bort rendelted, amikor "az az igazi minőség"; amikor őszintén meg akarnak sajnálni, mert a Seychelle-szigetek helyett te "csak" Krköt veszed célba a nyáron; amikor hosszasan beszélnek arról, hogy milyen ciki már hatos Audival munkába járni miközben a kollégáknak nyolcasa van.

Több, mint egy évvel ezelőtt igencsak paráztunk, hiszen szintén elődöntő volt, de akkor kisorsolták nekünk a rettegett Bayern München csapatát. Remek helytállással fényes győzelmeket arattunk a német gárda felett. Most egy évvel később ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjére várunk. S ahhoz, hogy eljussunk Berlinbe, ma Torinóban kell helytállni a Juventus együttese ellen. Elsőre talán sokan legyintettek, hogy áááh, sima lesz ez, de lássuk, mit is hozhat ez az összecsapás! Beharangozunk!

1998. júniusát írtuk és véget ért második edzői szezonom a Parmánál. Még egy évem volt a szerződésből, amikor is fülembe jutott, hogy egy török csapat vezetője, nevezetesen a Galatasaray elnöke, Aziz Yildirim személyesen engem akar a következő edzőjüknek. S be kell valljam nem igazán voltam oda az ötletért. Hiszen mindössze pár éve voltam edző, ami még nem teszi lehetővé, hogy ekkora váltást meglépjek. Még Olaszországban volt a helyem. Ennek ellenére a török klub képviselői felkerestek otthonomban és beleegyeztem, hogy 3 napra meglátogatom a Galatasaray labdarúgó központját. Privát repülővel vittek Parmából, és az út titkossága ellenére rengeteg szurkoló várt a török reptéren. Szállás a Hotel Kempinskiben, ebéd a Boszporuszon. Szóval nem sajnáltak pénzt áldozni erre. Mindeközben a helyi lapok is tele voltak velem. Így érkeztünk el az utolsó ebédhez, ami során elém tolták az ajánlatukat:

Már régóta várom, hogy a szerencse végre a csapatra mosolyogjon. Ritkán jön, és tenni is kell érte, de időnként kijár. Nem gyakrabban, mint a közvetlen riválisoknak, de legalább annyiszor. Most talán visszamosolygott a csapatra a szerencse, igaz, hogy néhány foga hiányzott, a lehelete sem volt épp üde, de minden kétséget kizáróan a legjobbkor jött. Nézzük meg, milyen teljesítmények vezettek oda, hogy pont a Real Madrid szakította meg a Sevilla remek otthoni sorozatát.

...Méghozzá a javából. Az elmúlt mérkőzéseken jó eredményeket zsebeltünk be, viszont igazán mérvadó ellenféllel nem találkoztunk - leszámítva az Atleticót. Most tessék! Ellenfél tálalva! Ellátogatunk ma este, ha nem is az oroszlán barlangjába, de valami olyasmi helyre. Pokolian nehéz mérkőzés vár a királyi gárdára. És, hogy még inkább fokozzam az izgalmakat, nem csak nyerni kell, de úgy kell mindezt tenni, hogy félig-meddig már a keddi BL párharcra kell készülni. Úgyhogy challenge accepted! Nézzük mit hozhat az összecsapás!

A számok nem hazudnak. A számok nem fedik le a valóságot teljes mértékben. Mégis egy halom információt rejtenek magukban, s abban az esetben, ha ezt megfelelő szempontból vizsgáljuk, roppant fontos dolgokra világhatnak rá. Méghozzá talán olyan részletekre is, amikre másképp nem nagyon lenne mód. Ebből az indíttatásból indultam el a vizsgálódás útján, és igyekszem több érdekességre is fényt deríteni. Talán a legfontosabb mindközül: Ancelotti milyen okból alkalmazza oly gyéren a rotációt? Sok alkalommal szidtuk már a késői cseréi miatt, az ugyanazon 11 egymásutáni szerepeltetése miatt. De indokot nem találtunk rá. Talán Mourinhohoz hasonlóan "rotáció ellenes"? Vagy netán a keret adta lehetőségek miatt nem tudja megfelelő mértékben használni ezen eszközt? Főként erre keresem a választ, meglátjuk mekkora sikerrel. Tehát a következőkben tömény stat túltengés lesz, így kéretik elfordulni, elmenekülni mindazoknak, akiknek nem bejövős a téma, netán kitaccsolnak. (Én szóltam!) A többiekkel pedig ugorjunk a közepébe!