Madridi Merengués

Az elmúlt évekre visszagondolva többször is előfordult, hogy "fordított" rangadó volt ugyanabban a fordulóban. Vagyis a Barca a matraccal, mi meg az Espanyollal meccseltünk. Most is ez a helyzet, és bár nem láttam a tegnapi Barca-Atleti meccset, a tudósításokat olvasva volt ott minden, mint a búcsúban: két piros a matrac részéről (miért is nem lep meg?), röhejes védelmi hibák, végül Barca győzelem. Mi viszont foglalkozzunk inkább azzal, hogy ma ugyanúgy bele kellene passzírozni az Espanyolt a Bernabeu gyepébe, ahogy tavaly szeptemberben idegenben tettük, ha még akarunk bármit is ebben a szezonban, és az reálisan az ezüstérem lehet. Hajtás után beharang.

Nem sikerült folytatnunk a győzelmi szériánkat, pedig minden adva volt egy győzelemre. Nem lehetünk büszkék, hiszen a 15. helyzet ellen értünk el döntetlent úgy, hogy lassan két hónapja nem lőttek gólt senkinek a ligában. Persze ezt a rossz sorozatot ellenünk kellett megszakítaniuk, miért is ne… Mindezt csak magunknak köszönhetjük. Hajtás után összefoglalunk!

Zidane harmadik meccsére készül, mint a Real vezetőedzője és minden bizonnyal harmadik győzelmére is. Álmodni se álmodhatott volna jobb kezdést, így hogy a kupában már nem szerepel a csapat, a sorsolás meg több, mint kedvező a bajnokságban, és az első két mérkőzése felszabadult játékot hozott. Eddig mindenki happy, a játékosok és a szurkolók is. Hajtás után beharangozunk!

Akárhonnan közelítjük meg, ez bizony bíztató. Igen, a tabella utolsó helyezettjei közé tartozott mostani ellenfelünk. Igen, egy körrel ezelőtt a Depor amatőrként, nyílt védekezéssel szaladt bele egy másik ötösbe. Igen, Rafa alatt is voltak nagyarányú győzelmeink (RM-PSG 1-0… just kidding). De a játékosok testbeszéde, a csapat "arca", a meccseink légköre óriásit változott a Rafa-érához képest. Örüljünk annak, hogy így képes játszani ez a garnitúra és tisztelettel, de magabiztosan várjuk az első "komoly" ellenfelet, Zidane irányítása alatt. Öt gól, több idióta statisztikai rovat, két bántó sérülés és egy teljesen felesleges megmozdulás hazai oldalon. Lépjünk bentebb.

Zárjuk rövidre az esti meccs kimenetelét, Zidane második bajnokiját is megnyeri. A Gijon utolsó öt meccse vendégként mind zakó volt. Nem nagy tudomány kitalálni, hogy Rafa távozása és ZZ érkezése pozitívan megélő Real legalább kétgólos győzelemmel abszolválja a fordulót.

Benzemától nem szokatlan, hogy a magánélete előbb éri el a címlapokat, mint a pályán mutatott teljesítménye. Ez viszont inkább a zűrös életét bizonyítja, nem pedig hogy nem lenne elég jó futballista. Mindenkinek eszébe jut a francia 16 éves lánykás sztori, vagy legutóbb Valbuena szexvideós zsarolása. Azzal is tisztában van mindenki, hogy ő a Real "ügyeletes gengsztere" (Jesé, pls stop!), a full cap-ek, arany nyakláncok, szelfik és a drágábbnál drágább low rider verdák királya. Nem nehéz rájönni, hogy elfelejtett sorban állni, mikor az észt osztogatták. De legalább nem nyilatkozik sületlenségeket, amivel bizonyítaná, hogy mellette Kiszel Tünde is öntudatos élőlénynek bizonyul. Mindezek ellenére évről évre hoz egy magabiztos szintet, és bár örökre ráragadt az "elbenzemázta" kifejezés, nem lehet tagadni, hogy ő igen is világklasszis játékos!

Hát gyerekek, eddig roppant fura Zidane-t edzőként látni, és megkockáztatom, hogy rossz is, mert mindig vártam, hogy beálljon. Szerencsére nem volt szükség a varázslataira, mert Isco megoldotta. A kis spanyol ismét hasznosan és effektíven játszott. Tulajdonképpen 2-3 játékost leszámítva mindenki jól játszott. Ami nem is csoda, mivel újfent számukra kellemes játékrendszerben rúghatták a bőrt, ami egyébként sok tekintetben hasonlított az Ancelotti-féle rendszerre. Toni Kroos, aki a Rafa időszak talán leggyengébb játékosa volt, egyből posztolta, hogy: Jó első lépés és remek csapatmunka volt. Aki egy kicsit tud a sorok között olvasni, annak egyértelmű lesz, hogy némi fricskát is tartalmazott Benítez felé (Modric szintén hasonlóképpen nyilatkozott). Szóval a Z-vitamin bevált és ZZ debütálása egy 5-0-s siker képében realizálódott. Összefoglalás következik!

Az életben előfordulnak olyan helyzetek, amikor kinevezik az általad gondolt világ legjobb futballistáját és abszolút kedvenc játékosodat a kedvenc csapatod edzői posztjára, de felhőtlenül mégsem tudsz örülni. Egyrészt Pérez utolsó mentsvárához fordult/utolsó jokerét húzta elő, amivel jelenleg stabilabb lett a pozíciója, mint amilyen Rafa alatt volt, így a közeljövőben nem hiszem, hogy távozni fog, márpedig az utóbbi hónapokban igencsak közel kerültünk a Pérez-éra lezárulásához. Másrészt velem együtt sokan óvták, figyelmeztették a francia világbajnokunkat, hogy ne lépjen Benítez helyére. Mindezek ellenére megtette, ezért csupán remélni tudjuk, hogy a sikeres munkához szükséges feltételekkel tette mindezt (szabadkéz a csapat kapcsán -haha- és szabadkéz az igazolások terén -haha).

Sokunkban volt félsz a meccs előtt. Elvégre hiába a Valencia jelenlegi 11. pozíciója a meccs előtt, a Mestallában pokoli nehéz meccsnek néztünk elébe. És hát akkor a saját formánkról még nem is szóltunk...A meccs pedig olyan lett, amilyennek vártuk - sajnos. Egy semmire nem jó döntetlen, amivel ismét nem tudtuk kihasználni a Barca botlását. Na nem mintha ők rá lennének erre szorulva a Clásico-n tőlük kapott négyes után. Mégis lett volna esély, hogy megmutassuk, van bennünk tartás, meg Rafa is megmutathatta volna, hogy ér valamit edzőként is. Nos, ma estére kiderült hogy a Pincér utoljára szolgált fel tegnap este, hogy az íztelen, tartalmatlan kajákat eddig bírta elviselni El Présidente - vagy eddig tartott meggyőznie Zidane-t hogy vállalja a vezetőedzői posztot. Az események miatt nem rendhagyó összefoglaló hajtás után.

Nem kis feladat előtt áll a csapat, na meg persze Benítez sem, hiszen a Mestalla nem a legkönnyebb helyszínek közé sorolható, mégis talán bizakodásra adhat okot a két csapat formája. Vagy mégsem? Hajtás után töprengünk!