Madridi Merengués

Mindenkinek megvan a Szuperzsaru című film? Na, most mi a sárga szín láttán veszítjük el az erőnket. Zsinórban 3 döntetlen, amiből minimum 2 nyerhető lett volna. Tegnap a Dortmund utolsó percekben mentette X-re a mérkőzést. Zidane meglepett mindenkit, ahogy Ronaldo is. Még ugyan messze nem tökéletes minden, de egyes hibákat kijavítottunk felcseréltünk "újakra".

Elérkeztünk a sárgák elleni hadjáratunk utolsó, egyben legnehezebb állomására. Miután az előző héten 4 pontot sikerült elveszítenünk a bajnokságban, ráadásul olyan elemi hibák miatt, amik egyáltalán nem újdonságok a csapatnál, elvárhatjuk tehát, hogy javítanak a srácok a mutatott játékon. A csapat Dortmundba látogat, Európa egyik legnehezebb helyszínére, ahol a cél nem lehet más, mint a győzelem. Vagy talán még is...?

... több hiba jelent meg a csapatban, mint volt. Pedig eddig sem volt kevés. 32 forduló van még hátra, ne kezdjük el temetni a bajnokságot, badarság lenne. De 32 forduló arra is jó, hogy végre lássuk javulni a csapatjátékot. Nézzük meg, miért nem érdemelt győzelmet a Real Madrid tegnap - pedig mi az érdemtelennek is tudtunk volna örülni!

Ugyan, ki emlékszik már a Villarreal elleni bajnokira? Rég volt, nyoma sem maradt. Ma este a Las Palmas ellen lenne ildomos győzni, akik jelenleg az 5. helyet foglalják el a tabellán. Hogyaaan? A kis Las Palmas biztos védekezik ezerrel, aztán valahogy bemákolja a meccseket. Nos, nem így van. Igaz, hogy 3 győzelem mellé 2 vereség is érkezett már, de muszáj tudatosítani, hogy az idei Kanárik jobb játékot, eredményesebb játékot játszanak, mint a tavalyi madarak. Ha egy mérkőzésre vetítjük a szerzett góljaik számát, akkor azt látjuk, hogy megduplázták a tavalyi hasonló időszakhoz azt. 10 akciógóljuk és 2 tizenegyesből elért találatuk van. Ráadásul gyönyörű kontrákat vezetnek, amelyekből eddig kettőt értékesítettek. Kész szerencse, hogy a Real Madrid nem szokta megadni a kontrák lehetőségét az ellenfélnek...

Ezúttal nem csak a gála, de a győzelem is elmaradt, Villarreal biztosra ment, nem kockáztatott - jó idegenben az X. Zidane már a kerethirdetéskor elcseszte ezt a meccset, de aztán sem a kezdővel, sem a cserékkel nem tervezte javítani a hibáját. Nem sikerült felülírni a La Liga rekordot jelentő 16-os győzelmi sorozatot sem, pedig jó fricska lett volna mázlival megdönteni a filozofi rekordját.

Egy dolog biztos a Villarreal elleni mérkőzésünkkel kapcsolatban: jó lesz a pálya minősége. Már ez is hatalmas upgrade a fiókcsapatunkkal szemben lejátszott 90 perchez képest. A számomra mindig szimpatikus vendégek elleni keretből Modric meglepetésre, Pepe megnyugvásra (és persze orvosi javallatra), Casemiro és Navas a szanitéc utasításra, Coentrao megszokásból, Mariano pedig a legkisebb okán maradt ki. A Csapatnak vigyáznia kell, nehogy 7 nap múlva teljesen legyőzze a sárgaság. Mert az a helyzet, hogy este nyolctól játszanak a Sárga Tengeralattjáróval, aztán hétvégén a Las Palmas kanári kollekciójával (akik idén nagyon csípnek) és egy hét múlva a Sárga Fal előtt kell nagyon jó teljesítményt bemutatni a BVB ellen. Ma este pedig a kérdések kérdése, hogy lesz-e 17/17, azaz nyerünk-e. Nyerünk?

Ezúttal elmaradt a könnyed gála, az Espanyol a rút arcát mutatta a királyi gárda felé, s a foghíjas fehérek, akik ezen az estén lilák voltak, egy félidőn át jobbára csak szenvedtek. Ezzel együtt a klub- és Liga-rekord beállítás sikerült, immáron zsinórban 16 bajnoki győzelem áll a gárda neve mellett, lássuk hogyan jött össze a legutolsó!

A második számú barcelonai klub, az Espanyol megítélése nagyon különböző lehet, annak függvényében, hogy milyen nézőpontból tekintünk rá. Az utóbbi időben a Real Madrid számára könnyű préda, míg a Barca dolgát rendre megkeseríti. Ennek megfelelően mi bizakodva tekintünk a találkozó elé, míg volt olyan (alapvetően barcás elkötelezettségű, de egyik kedvenc) kommentelőnk, aki reméli, hogy kiesnek végre a Ligából.

Elkezdődött hát, itt van a BL itt van újra (miként az ősz, csak erről neki elfelejtettek szólni mert még mindig szabin van), de hogy mennyire lesz szép, az majd a végén kiderül. Kedvenceink ma megkezdik rögös, fárasztó, de reményeink szerint sikeres küldetésüket a Tizenkettedik és egyben a történelmi címvédés felé. Első ellenfelünknél Roncit elfoghatja a nosztalgia, hiszen az a lisszaboni Sporting CP látogat hozzánk, ahol a felnőtt pályafutását elkezdte. Na nem mintha túlságosan nagy érzelgősség kapná el, ha hintene nekik egy hármast, de mégis csak az Alma Mater. Hajtás után beharangunk.

Ronaldo lábaiba játékperc, neve mellé egy gól került. Védelmünk gólképessége hol örömöt, hol bosszúságot okozott. Modric a legjobbkor volt a legrosszabb - az első félidei játékára nincs magyarázat, de az Osasuna ellen ez így belefért, aztán a második félidei Modric már a Varázsló volt. Jár a pacsi az Osasunának, hogy nem kezdtek el menthetetlen helyzetükben hentest játszani.

Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon örülök, hogy újra pályán láthatom a srácokat. Örömömet csak fokozná, ha végre láthatnám azt is, hogy élettel, játékkal, jelenléttel töltenék meg sokat érő játékosaink a középpályánkat, és nem hagynánk meg Niel Degrasse Tyson és további kiváló társainak sötét anyag és sötét energia kutatása céljából a területet. Ellenfelünk az Osasuna lesz, mely csapat iránt valahogy soha, semmilyen körülmények között sem tudok pozitív érzésekkel lenni.

Csendes és nyugis nyári átigazolási szezonon vagyunk túl, olyannyira, hogy Pérez alatt talán sosem volt ennyire semmitmondó. Ennek viszont inkább örülünk, mintsem keseregnénk. Új játékos gyakorlatilag nem is érkezett, hacsak nem vesszük Moratát annak, akit visszavásároltunk, esetleg Asensiót, aki bár most mutatkozott be tétmérkőzésen a csapatban, viszont ő is kölcsönből érkezett vissza. Egy érettségizettünk van, aki az akadémiából jutott be a felnőtt keretbe, Mariano személyében. Hajtás után értékeljük a mercato-t, illetve a reális célokat próbáljuk belőni az előttünk álló szezonra.