Madridi Merengués

Mielőtt jogosan tömjéneznénk ismét a csapatot (személy szerint tojok a Milan elleni repimeccs eredményére), értékeljük habfehér kedvenceink decemberi teljesítményét, hogy aztán mindenki vérmérséklete és kora szerint belevethesse magát a szilveszteri buliba. Hajtás után tehát elemzünk.

Elérkeztünk 2014 végére. Remek év volt, nemde? Spanyol kupa, Európai szuperkupa, BL és klub vb címek. Soha ne legyen rosszabb évünk. Mégis, a legnagyobb pont, mely beragyogja minden kis és nagy madridista álmát, amely nagy reményekkel kecsegtető évet jósol, az a csapatunk. Bezony ám, mert annyi gyötrelmes év után, van végre CSAPATUNK. (Nem is akármilyen). Így érkeztünk el az év utolsó meccsére, na, nem valami tétmeccs, de azért mérkőzés. És, ugyan nem volt olyan hosszú ez a szünet, de biztos vagyok benne, hogy minden blanco hívő úgy várja, mint útszéli a kuncsaftot. Ugyan edzőmeccsnek van kiírva, de mégis fontos eleme lehet a felkészülésünknek, de erről még lesz később szó.

Szóval, ma 17:00-kor Dubaiban játszunk az AC Milannal. Ennek alkalmából gondoltam, hogy félreteszem picit a könyveket, és rittyentek valamit, de előre szólok, ÖF-fel nem fogok szolgálni. (mondjuk, mi az istennyilát lehetne írni egy év végi barátságos mérkőzésről?négy?).

Közeledik a téli átigazolási szezon, ami általában nem hoz izgalmat számunkra, mégis lehet, hogy most aktívak leszünk 2015 januárjában. Modric sérülése egyenesen mellkasba vágta valamennyi madridistát, és, hogy fatality-hez vezessen e remek csapás, megtudtuk, hogy akár februárig pályára sem léphet. Így sem voltunk valami kövérek középen, de Modric nélkül, és hogy Khedira fél lábbal már ajtón kívül van, másik lábbal szerződés hosszabbítás előtt (?), fene se tudja mit gondoljunk róla. Illarramendiről is mennek a pletykák, hogy Carlo kölcsönadná inkább a Milannak, így nem sok alternatívánk maradt középre. Nem is csoda, hogy elkezdtek röpködni a hírek, hogy igazolni fogunk valami hiper-szuper fiatal őstehetséget, hogy majd Luka felépülése után (jobb esetben) a pad jusson neki. Erről merengünk egy kicsit.

Na nem mintha bárki is komolyan kételkedhetett volna abban, hogy mi nyerjük a Klub VB-t, miután Carlo ismét a gála 11-et küldte pályára. Ennek alapján jogosan vártunk volna el gólzáport, bucira verést, de ez végül nem jött össze. Amiről csak részben tehettek kedvenceink az 50%-os pörgésükkel, a másik részt meg a Szentatya liblingjei tették hozzá - nem szépen és nem is sportszerűen. De a két csapat közti klasszis különbség végül így is kijött. Megvan az idei negyedik trófea, kár hogy a meccs a felejthető kategóriába esett. Hajtás után elemzünk.

Beharangozót írni nem egyszerű, erre már rájött a társaság - leginkább azért, mert mindenkinek ugye nem lehet megfelelni. Van, aki a tényszerűséget hiányolja, van, aki a Barcát Messit a komolyságot, épp ezért a ma esti Döntőnkre specialitással készült a bloggerhad. Kérdezz-felelekünkből Te választhatod ki a Neked tetsző verziót, így talán mindenki kedve szerint készülhet kedvenceink győzelmére meccsére...

Talán nem hangzik nagyképűen, de a FIFA Klubvilágbajnokság a Real Madrid számára nagyon hasonlít egy nyári haknira. Ezúttal két nyert meccs után még egy szép kupát is el lehet vinni, ráadásul olyat, amilyenből állítólag* még nincs a királyiak vitrinjében. Van is tétje, meg nincs is, így ennek a kettősségnek az esszenciáját adta a mérkőzés.

A FIFA Klub világbajnokság az előd eseményekkel együtt 1960-ra vezethető vissza. Egészen 2004-ig a BEK és BL győztese csapott össze a Libertadores Kupa győztesével. Eddig mentek valamennyire rendben a dolgok, utána megpróbálták valahogy újjászervezni az eseményt több csapat részvételével, de igazán sosem tudta magának azt a súlyt kivívni, amit a FIFA szeretett volna.

Habfehér kedvenceink 100%-os teljesítménnyel abszolválták a BL csoportjukat, amire eddig nem sűrűn volt példa. De a tabella egy dolog, másik meg az, hogy hétfő délben a BL kieséses szakaszában kiket sodor elénk Fortuna kárörvendően vihogva, somolyogva, vagy nagyvonalúan legyintve? Hát ez az. Blogunk szerzői egy-egy lehetséges ellenfelet választva elemzik a szóba jöhető csapatokat. Akik - a Basel érthető hiányában - heten vannak, mint a gonoszok. Hajtás után bele is vágunk.

Próbálom összeszedni a gondolataimat, mit is láttunk tegnap este, olyan kusza az egész. Erősen kezdett az ellen, erősebben, mint várni lehetett, bár ezt be lehet tudni az edzőváltásnak is. Pörgős meccs volt, de kevés kidolgozott helyzetet láttunk. Mindennek ellenére 4 gólt rúgtunk idegenben, ezzel biztosítva azt, hogy 2015-ös évet a bajnoki tabella élén kezdjük. Hajtás után összefoglalunk!

Az a kellemes helyzet alakult ki a klub körül, hogy a legnagyobb probléma az, hogy Ronaldo túl sok gólt rúg tizenegyesből. Na, persze ez nem a mi problémánk, tehát újrakezdem: Az a kellemes helyzet alakult ki a klub körül, hogy 19 mérkőzés óta veretlenek vagyunk, amin összesen 71 gólt rúgtunk, és csak 9-et kaptunk! Ki gondolta volna az év eleji botladozásunk után, hogy ilyen mutatókkal fogunk december elején bírni? Jön a következő áldozatunk, hajtás után beharangunk!

Bezárt a BL erre az évre (bár még ma is lesz néhány meccs), utolsó felvonásként igencsak érdekes pillanatokat tartogatott számunkra. Példának okáért, a Pool hazai pályán képtelen volt legyűrni a Baselt, de a királyi gárda is furcsa találkozót hozott. Kevésbé pörögtünk, mégis 4-0-ra simáztuk le a Ludogorec csapatát, méghozzá egy Arbeloa gól is született, és Medrán is betalált. A Madridi Merenguesnek újra megadatott, hogy Carlo Ancelottival és Arbeloával beszélgessen. Így hajtás után ők fognak értékelni.

Hallgatóink a Madridi Merengués blog internetes rádiójának interjúját olvashatják. Két szerkesztőtársammal közösen született a poszt. Ma szenzációs adásunk lesz, hiszen vendégeink nem kisebb személyek, mint a fantasztikus sikeredző Carlo Ancelotti, és a már mindent megnyerő Álvaro Arbeloa, vagy, ahogy mi hívjuk, a Spártai. Abból az apropóból beszélgetünk, hogy a Real Madrid mesés győzelmi sorozatban van, mivel a hétvégén már a 18. sikerüket aratták. Valamint szó lesz a csapat következő meccséről, illetve a helyzetéről és sérültjeiről. Csapjunk a lovak közé!

Igaz, hogy nincs átigazolási időszak, nem dobálóznak nagy nevekkel, csupán pár száraz kenyeret dobnak be a kacsáknak, hátha lesz kedvük hápogni. Mégis igazoltunk egy játékost... Ki is ez az ifjú srác? Miért igazoltuk le most? Milyen poszton játszik? Kérdések mindenütt, válaszok meg annál kevesebb... Merengjünk egy kicsit ezen!

Bizony, újabb rekordot a kitett focicsukákba! Mivel azonban az öreg Télmuki nagyon elfoglalt volt, ezért rábízta a kézbesítést Ronaldóékra. Ők pedig jó helyetteshez méltóan becsülettel (és némi bírói segítséggel) el is végezték a feladatot. Egy rekord beállítva, egy másik megdöntve. Összességében, nem lehet okunk panaszra, de azért történt a meccsen egy s más. Hajtás után összefoglalunk.

Mivel mostanában az ellenfeleinknek az is lehetetlen feladat, hogy egy döntetlent kicsikarjanak ellenünk, győzelemről pedig nem is álmodozhatnak, így habfehér kedvenceink nekiláttak derekasan romba dönteni az összes létező rekordunkat. És miután a sajátjainkkal végeztünk, jöhetnek a vetélytársakéi. Most éppen a Barca 18 meccses győzelmi szériáját foghatjuk be az este során, hogy kedden a Ludóval megkoronázva hazai pályán adjuk át a múltnak. Ha csak ennyin múlna...de nem lesz ilyen egyszerű, noha reménykedünk benne. Hajtás után beharang.

Bizony, eltelt egy újabb hónap, habfehér kedvenceink pedig ismét az élen hasítanak minden sorozatban, rekordok, csúcsok dőlnek meg általuk, ami meg még maradt, az menekülne, de nem tud. Panaszra ismét csak a pályán kívül lenne okunk, azon belül ugyanis még mindig mi vagyunk az urak. Szélsebesen hasító Habfehér Gálya, nagyszerű kapitány, remek legénység - mi kell még? Hajtás után értékeljük a novembert.

Igen, megint én. Annyi írásom jelent meg mostanában, hogy képzelem mennyire unhatjátok már. (Jajj, már megint ez…). Na, de az élet közbeszólt, s nem engedte Krysnek, hogy folytassa az igencsak frappáns beharangját. Tegnap nem kicsi zavart érezhettek a királyi gárda szurkolói, hiszen nem mindennapi kezdő futhatott ki a Santiago Bernabéu gyepére. Lévén, hogy már az odavágón eldőlt a továbbjutás sorsa így a visszavágóra pihentetni lehetett legnagyobb sztárjainkat. Ez lehetőséget biztosított a peremembereknek, és castillás tehetségeknek. Az eredmény 5-0, és ezzel 17. győzelmünk is meglett. Hajtás után összefoglalunk!

Kedves olvasó! Különleges, kulisszatitkokba NEM beavató beharangozónak lehet ma tanúja. A bejegyzés szereplői nem valós személyek, bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve. (Ilyen a Merengőknél SOHA, SEMMILYEN körülmények között nem fordulhat elő.)

Ritkán fordul elő, hogy ennyire megvalósul, amit előre gondoltam és éreztem. Ahogy a beharangozóban írtam, a Real a gálakezdővel rohamozott. A középpályánk tulajdonképpen jól működött, míg a Malaga átadta a kezdeményezést. Ők meg keményen védekeztek és várták a kínálkozó alkalmat a kontrákra. Az előreívelt vagy hosszú indításokkal nem egyszer kisebb-nagyobb gondot okoztak, de szerencsére a védelmünk végéig kitartott. Az eredmény is az általam elképzeltek szerint alakult, bár meglepően könnyed győzelmet arattunk, méghozzá úgy, hogy az eredmény igazából egy pillanatig nem forgott veszélyben. A 16 meccses rekord zsebben, de még fontosabb, hogy ezzel a kardinális sikerrel lépéselőnybe kerültünk riválisainkkal szemben, hiszen mind a Barca, és mind a ATMA csak ma játszott/játszik. Hajtás után összefoglalunk!

Nehéz sorozat végére érkezett habfehér együttesünk, mivel ez lesz a legutolsó nehéz ellenfelünk, legalábbis, ami ezt az évet illeti. Szerdán még Bázelben szenvedtünk meg a győzelemért, ma viszont már Malagába látogatunk el, ahol komoly erőpróba vár ránk. Az ellenfél ugyanis veretlennek bizonyult otthonában mindeddig, pedig a Barcelonával is összecsaptak, azonban csak egy gólnélküli döntetlenre futotta a katalánoknak. A Malaga jelenleg a hatodik helyen van, 6 győzelemmel, 3 döntetlennel, és 3 vereséggel. Ugyan jó sorozatot tudhatnak maguk mögött ők is, de az utolsó mérkőzésükön 3-1-re kikaptak a matracosoktól. Tehát, ha sorozatban 16. sikerünket akarjuk aratni, ahhoz meg kell szenvedni ma este is. Jöjjön a beharangozó!

A legnagyobb pozitívum, ami elmondható a tegnap esti BL találkozóról, hogy ha nehezen is, de begyűjtöttük a 3 pontot és bebiztosítottuk a csoport első helyét. Aki nem követi a Blancók meccseit és csak ezt a találkozót látta, az jogosan értetlenkedhet, hogy lett ez a csapat BL győztes, és miért dícséri a fél világ őket unos-untalan... Persze a tegnap esti mutatvány aligha fedi a valóságot, hiszen pompás sorozatot tudhatunk magunk mögött, parádés játékot produkálva és tömérdek góllal tömve ki az ellenfelek hálóit - szóval még egy ilyen erős csapatnál is belefér (sőt szükséges néha) a gyengébb játék. A nagy előrelépést az jelenti, hogy míg pár éve ezeket a meccseket bebuktuk, most be tudjuk húzni! A 15 meccs óta tartó győzelmi sorozat mellett Ronaldo gólja nem csak a 3 pontot jelentette, hanem beérte Raúl rekordját és tapad Messire. Hajtás után összefoglalunk!

Bilbao után tegnap Bázel felé vették fiaink az irányt (mármint oda csapatnak repülővel, de ez részletkérdés). Ezúttal a BL keretein belül lesz egy nem túl megerőltetőnek ígérkező mérkőzésünk, és ez talán több, mint szimpla megyei kincstári optimizmus... Eddig mi vezetjük a csoportot (jó eséllyel ez így is marad, legalábbis igen furcsa dolgoknak kellene történni, hogy ez változzon), így a továbbjutás nem is kérdéses, azonban egy újabb 3 pont bezsebelésével bebiztosíthatjuk az első helyet. Mögöttünk még bőven nem dőlt el a fennmaradó egy hely sorsa, tusakodásból jelesre vizsgázhat akár a Basel, akár a szebb reményű 'pool. De nézzük inkább az előzetest, jön a beharang!

Az előzőekben betekintést nyerhettünk a '90-es évek figyelemre méltó gárdáira, megismerhettünk három különböző egyesületet, köztük a Real Madridot is. Kiterjesztettük tudásunkat a királyi klub újkori arculatának létrehozóinak tevékenységére, Sanzra és Pérezre. A következőkben egy másik aspektus kerül nagyító alá, melyben a jelen és a jövő is terítékre kerül, de ezt is korábbról kell indítanunk. Fogjunk hozzá... (hosszú olvasmány jön!)

Csak a szokásos henger, egy újabb ellenfél kipipálva, Ronci újabb rekordot döntött, és ismét meggyőződhettünk róla, mennyire brutálisan jó csapatunk van. Ennyivel ki lehetne pipálni a tegnapi meccset, pedig nem volt az annyira egyszerű, ahogy az eredményben látszik. De meglett, és egész egyszerűen nem tudok belekötni a csapatba. Legfeljebb a bíróba lehetne. Hajtás után összefoglalunk.

Végre véget értek az utolsó EB-selejtezők idén, kedvenceink épen, eredményekben és játékpercekben többé-kevésbé gazdagon tértek vissza. Szerencsére senkinek nem kellett oda-vissza egyik óceánt se átrepülnie egy meccs miatt, tehát nem dögfáradtan, az időeltolódást számítgatva tértek meg a Valdebebasba. De mostantól vissza a taposómalomba, ideje előszedni a habfehér, a Telekom-színű, és a giccsesen undorító fekete sárkányos mezeket, mert a bajnokság folytatódik. Mindjárt ma, lapozás után beharang.

Még az őshazában kompanynak volt egy érdekes posztja, miszerint mire mennének habfehér kedvenceink a másik három topligában? Az még Mou alatt volt, a csapat is más volt (noha a játékosok 80%-a most itt van), de a kérdés továbbra is érdekes: elég lenne-e ott, és ha igen, mire, amit habfehér kedvenceink az eddig eltelt 11 forduló alatt a Bohócligában La Ligában mutattak? A válogatott szünet végével folytatódnak a bajnokságok, lapozás után végigjárjuk őket és merenguenk.

Túl vagyunk az utolsó válogatott szüneten, már ami ezt az évet illeti. A rövid uborkaszezon során, mint mindig, a különböző átigazolási pletykák szolgáltatták a hírek nagy részét, és mivel a Real Madridról van szó, így ebben is igen előkelő szerepet tölt be (sajnos). A sláger most Gareth Bale eligazolása, mondván, hogy kiszorult a kezdőből. Bár azt képtelenek belátni a sportújságírók többsége, hogy egyelőre szó sincs ilyenről, csak sérült volt. De a lényeg, hogy már most a nyári eligazolásáról cikkeznek. Szerintem ez elhamarkodott lenne, mert bármennyire is rosszul kezdte az évet, még bőven hasznos lehet számunkra. A másik vezető pletykahír, hogy a jelenlegi két kiváló kapusunk mellé igazolunk még egy harmadikat is. NO COMMENT! Visszatérve a válogatott szünetre, 14 Real játékos vett részt ezeken a meccseken, és ahogy lenni szokott, nem úsztuk meg sérülés nélkül. Sőt, rendesen beszoptuk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk sorjában a játékosokat és a teljesítményüket…

Történetünk Villaverde Altóban kezdődik, Madrid déli részén található szegény negyedben. Főhősünk egy itt élő család harmadik gyereke, aki már fiatalon csiszolatlan gyémántnak bizonyult a labdarúgás terén. Egy helyi amatőr kölyökcsapatban kezdett el focizni, a San Cristóbal de Los Ángelesben. Már itt híressé váltak egy bődületes statisztikát produkálva, egy hónap alatt 175 gólt szereztek, de csak egyet kaptak. Így történt, hogy a tehetséges kissrác a városi rivális Atlético Madrid utánpótlás képzésébe került, apja nagy örömére, hiszen az egész család Atlético szurkoló volt.

Valahogy így érezhettük magunkat az elmúlt meccs során. Kellemesen ellazulva húztuk be, pedig a Rayo próbált megtenni mindent ennek az ellenkezőjéért. Nem jött be. Hiába szóltam előre, ha hagyják magukat, hamarabb szabadulnak. Három pont a zsebben, újabb ellenfél gereznája feltűzve a Trófeák Termébe (lassan olyanok leszünk, mint a Predatorok űrhajója), láthattuk Herr Tonit tündökölni, Ronci újabb rekordot és trófeát húzott be, a csapat pedig szép lassan lépeget a Valaha Látott Legjobb Real Madrid titulus felé. Hajtás után összefoglalunk.

A skizoid néhai hazai komcsi ünnep "árnyékában" habfehér kedvenceink ismét újabb áldozatra lesvén várják a juhot Rayot a mészárszéken Bernabeuben. Ezúttal a Rayo kerül terítékre, és várhatóan nem is adják majd olcsón a gereznájukat, de akkor is felfűzzük az övékét is a Trófeák Falára. Lehet könnyű, lehet nehéz, csak kedvenceinken múlik. Bőszen reméljük, hogy nem az utóbbi lesz. Hajtás után beharang.

A beharangozó megírása előtt még adtam némi esélyt annak, hogy egy jó meccset láthatunk, az összeszorított fogú ígéretek és pozitív nyilatkozatok az ellenfelünk részéről sajnos csak a show kötelező elemeiként funkcionáltak a valóságban. Már a kezdő 11 publikálásakor nyilvánvalóvá tette a Pool, hogy milyen várakozásai vannak ezzel a Bajnokok Ligája találkozóval, és mit hajlandó tenni azért, hogy futballra emlékeztető jelenetek is legyenek. Nos, nem sokat. Ahogy a beharangozóban már utaltam rá, számunkra is elérkezhet egy kevésbé koncentrált szakasz, s egy erősen feledhető mérkőzést láthatott a zsűri.

Miután Equinox kolléga remekül összeszedte a múltat a liverpooli odavágó előtt, és kiválóan árnyalta azt a szakadékot, ami a két gárda múltra vonatkozó statisztikái, és az utóbbi évek formája között mutatkozik (elvált a tüdő a májtól), kissé másfelől próbálom megközelíteni az esti meccs felvezetését. A "szikét" finoman kezelve, inkább a saját formánk fenntarthatóságát boncolgatnám, feltéve a kérdést, hogy helyes pályára állt-e a Real-rakéta, melynek tavasszal kell majd robbannia.

Lezárult az októberi hajsza, és az eddigiekkel ellentétben, most teljes mértékben elégedettek lehetünk. Vagy mégsem? Kevés gólt kaptunk, győztünk a Liverpool otthonában, otthon vertük meg a Barcelonát, egyénileg is voltak kimagasló teljesítményeink, ráadásul most osztották ki a tavalyi év spanyol bajnokság legjeit. Hajtás után értékelünk.

Őszintén szólva erős kétségeim vannak afelől, hogy Ancelotti szólt volna a fiúknak a mérkőzés előtt, hogy bajnoki forduló van, és nem egy laza edzőmeccs keretein belül labdázgatunk valami negyedosztályos csapat ellen. Ennek megfelelően játszottak a fiúk mind csapatszinten, mind egyénileg is. Semleges érzéseim vannak a mérkőzést illetően, hiszen az eddigi ellenfeleinkhez képest, most egy könnyebb falatra számítottunk, de mindenképpen hajtósabbnak ígérkezett. Ennek ellenére egy unalmas, egyoldalú meccset játszottunk, viszont olyan technikásan nyomtak a fiúk, és olyan gólokat rúgtunk, hogy talán maga Xavi is elismerően biccent egyet a fejével. Hajtás után összefoglalunk...

Nehéz írni egy délutáni matinéről, amikor még mindig a klasszikus mámorában fürdünk, és el vagyunk kényeztetve jobbnál-jobb teljesítményekkel. De hát erről is kell, ezért most essünk csak le a magas lóról, mert ilyenkor szokott jönni a szokásos mélyrepülésünk, aztán pisloghatunk, hogy hiába vertük meg a katalánokat, ha utána elszórjuk a pontjainkat. Hajtás után merengünk beharang ...

Bár nem éltem át _igazán_ az érzést (gyerekkortól elkötelezett Madridistaként annyira nem meglepő...), van valami megkapó abban, ha valaki egy igazán kis csapatnak szurkol. Persze, vidékiként én is kimentem egy-egy megye kettes összecsapásra, ahol aztán a lelátón (6 sor, jó szocreál beton, amin nem esett jól az ücsörgés) szotyolától habzó szájjal pocskondiáztuk a bírót, az ellenfelet, és éltettük a botlábúnál éppen csak egy hangyabokányival magasabban kvalifikált játékosainkat, akikkel nem mellesleg a hét többi napján együtt ittuk a vörösboros-kólát. Persze, spanyolhonban azért ez kicsit másképp van, ott azért egy Segunda B-s csapat is fel tud mutatni minimum 2-3 tényleg ügyes játékost, kit kis jó szerencsével elvisz valami _nagyobb_, vagy egész életében búslakodik, hogy neki valamiért nem jött össze. És abban is biztos vagyok, hogy náluk más mértékkel, más léptékkel mérik a sikert.

A Copa del Rey soron következő fordulójában a Real Madridot a Segunda División B-ben vitézkedő katalán Unió Esportiva Cornellàval hozta össze a balsors. Mondom, balsors, hisz egyrészt szegénykék bár így örültek, mikor meglátták a sorsolást (micsoda bevétel, a falu apraja s nagyja ott lóg majd az Espanyol vadonatúj nevű Power8 stadionjának kerítésén...), másrészt ezt a meccset is illenék beharangozni. Hogy kik ők... nos, minden tudásomat összeszedve is igen karcsúra sikeredett volna eme poszt (hacsak nem dúsítom Katalónia tájaival, tengerpartjaival és egyéb érdekességeivel...); mentségemre szóljon, hogy alsóbb osztályokkal csak akkor foglalkozom, ha a Castilla az érdekelt. Ilyenkor nem szégyen nálamnál hozzáértőbb szakemberek véleményét kikértem a holnapi meccsel kapcsolatban...

A labdarúgás nem egy egyszerű sport, mára a politika és a pénz szerves, és természetesen egyúttal kiirthatatlan részévé vált, olyan szimbiózist alkotva, mint daganat a gazdatestben, táplálja, de mérgezi is azt. Már a 90-es években se csak a játékosok, a taktika és az edző szent hármasának harmóniája kellett a kiugró eredményekhez. A klub gazdasági helyzete, szakmai vezetése és az elnök személye is olyan befolyásoló erővel bírt, mint egy jól megválasztott taktika vagy a játékosok formája. Három egyesület vizsgálok most, három különböző klubot, három különböző utat. 2014 októberét írjuk, a Real Madrid túl van egy sikeres El Clásicón, s az egyszerű szurkoló hajlamos rózsaszín ködbe burkolózni, de a következő gondolatokkal is szeretném felhívni a madridisták figyelmét, nem minden fenékig tejfel - ugyanakkor gyorsan szívemre is teszem a kezem, igen kevéssé van most okunk a borulátásra, ergo az elemzést nyugodtan vehetitek hipotetikusnak. Azonban, mielőtt nekiveselkednénk, tartozok még egy kötelességgel, méghozzá a folytatás csúszása miatt, tehát mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa (avagy Lars von Trier szerint:mea culpa, mea maxima vulva).

…mondom mindezt úgy, hogy nem ő játszott szombaton, nem ő rúgta a gólokat, de abszolút az ő érdeme a győzelem. A hétvégi klasszikuson, hazai pályán sikerült 3-1-es sikert aratnunk az ősi rivális ellen. Az ilyen meccsek miatt kapta az El Clásico, a futball ünnepe elnevezést, amire az utóbbi években nem igazán szolgált rá. Viszont a tegnapelőtti összecsapás remek játékot és izgalmas találkozót hozott. A Real Madrid régen nem látott viszonylagos könnyedséggel kerekedett felül a Barcán, bár azt is meg kell említeni, hogy Luis Enrique elszámította magát, és rossz taktikával küldte pályára fiait. Az izgalmak után összefoglalunk.

Érdekes dolgokat szül az élet, nemrég még egyszerű szurkolóként vártam az El Clásicót. Gyomorideggel kelve, reggeli közben olvastam a beharangozót, majd egész nap, fokozódó izgalommal a mérkőzésen járt az eszem. De ez a Real-Barca más lesz, hiszen most nekem adatott meg az a megtiszteltetés, hogy írhatok erről a jeles eseményről. Bármi is történjék, ezért az élményért köszönettel tartozom kollégáimnak, és nektek, olvasóknak, mivel nélkületek ez nem lenne. Ömlengés Off. Sokat gondolkodtam, hogy milyen legyen ez a beharang, mert annyi jót olvashattunk már, így egészen rendhagyót találtam ki, ami remélem tetszeni, lássuk akkor...

Valahol tudtam, hogy akármennyire is biztos vagyok a győzelemben, ameddig nem csap át megalapozatlan nagyképűsködésbe, addig nem lehet baj, mert kb. a Halley üstkökösnek kellett volna megjelennie, hogy valami megváltoztassa a dolgok menetét tegnap. Annyival jobbak voltunk, hogy az nem lehet kérdés, az ellen védekezése meg, ismerjük be, nagyban megkönnyítette a dolgunkat. Hajtás után benyomások, nem vesszük át percről percre újra a látottakat, annak nincs sok értelme.

Régi tartozásunk van a Liverpool FC irányába. Ez a Mersey-parti brigád azon kevesek egyike, akik egyelőre pozitív örökmérleget mutathatnak fel a Real Madrid ellen. Sokan emlékszünk még gondolom a 4-0, 1-0 arányú alázásra is, amit a legutóbbi aranygenerációjuk alkotott ellenünk, ahogy a történelemkönyvek azt is jegyzik, hogy az akkortájt is lehengerlő Realt ők verték a BL elődjének döntőjében 1981-ben, akkor viszont, tetszik vagy sem, ők voltak a korszak Barcája.

Rendhagyó poszt következik! Kommentelő társunk, név szerint berc00, átélte minden madridista legnagyobb álmát! A helyszínen tekinthette meg az Athletic Bilbao elleni 5-0-ra megnyert mérkőzést. Megkértük, hogy írja le nekünk/nektek felejthetetlen élményeit, tapasztalatait és, hogy ossza meg velünk a képeit. Nem is húznám tovább, íme első kézből az élménybeszámolója:

Őszintén szólva, kellemesen csalódtam a fiainkban. Nem gondoltam volna, hogy válogatott szünet után, fel tudják majd venni a fonalat ott, ahol lerakták két hete a Bilbao ellen. Hibátlan mérkőzést játszottunk a Levante ellen, Carlónak is ültek a cseréi, úgyhogy zsinórban a második mérkőzésre mondom azt, hogy ez igen! Egyre közelebb az alagút vége, de ne vakítson el ez a néhány kiváló teljesítmény, mert könnyedén egy frontális ütközésbe kerülhetünk a következő héten, ha elhisszük, hogy nincs előttünk akadály. Hajtás után összefoglalunk...

Hosszú idő elteltével ismét képernyők elé ülhetünk, hogy láthassuk kedvenceinket a hétvégi bajnoki fordulóban. Válogatott szünet zavarta meg a madridistákat, hogy folytassák Bilbao elleni formájukat, de remélhetőleg nem a Levante fogja megnehezíteni a dolgunkat. Mindenki saját igényeinek megfelelően kiélvezhette Dárdai Pali kínálta új ínycsiklandó örömfocit. Meghozta valaki ismét a reformokat, rendesen körbe is lett nyalakodva új edzőnk, tehát biztos az EB-re a kijutásunk. Irónia off. Hajtás után beharang...

Tettük már fel magunknak a kérdést, hogy miért pont a labdarúgást szeretjük? Miért pont ez a sport? Hiszen oly széles a lehetőségek skálája, példának okáért ott van az amerikaiaknak a kosárlabda, az NFL, a baseball, a jégkorong, stb. Mindegyik szinte vallási magasságokba emelkedett az Új Világban. Mi európaiak esküszünk a focinkra, s eltántoríthatatlanul ragaszkodunk hozzá, ahogy az amerikaiak a sajátjaikhoz. Mégis, a világon a legnépszerűbb sportág a labdarúgás. Nem értjük, miért szeretik az amcsik a sportjaikat, ahogy ők se értenek minket, a "gagyi focink" miatt. A következőkben ezekre keresem a választ, és a futballal kapcsolatos gondolataimat fogom megosztani két részletben, a fogyaszthatóság kedvéért. Előre szólok, igencsak rendhagyó post következik.

Be kell vallanom, hogy már régóta motoszkált a fejemben egy poszt róla, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy meg is írjam. Nem tagadom, Iker mellett ő a legnagyobb kedvencem a csapatból, és nem csak azért kedvelem őt, mert folyton elalélok a játékától, hanem mert emberileg is egy abszolút szerethető srác. Valahol szégyellem is, hogy sem itt, sem a korona mögött nem szenteltünk neki még posztot, pedig már bőven kiérdemelte az itt eltöltött idő alatt, úgyhogy ezt most pótoljuk, méghozzá rendhagyó formában.

Végre egy meccs, ami úgy alakult, ahogy azt a madridista érzelmű szurkolók már régóta várták. Bár fiaink tényleg ellenállhatatlanok voltak, rögtön le kell szögezni, hogy a Bilbao nem gödörben van, inkább mintha a Mariana-árok alján körbeszarosoztak kanasztáztak volna labdarúgó sport helyett. Azért a helyzeteket ki kellett dolgozni, a gólokat be kellett vágni, el kellett táncolni a gólörömöt - most mindegyikből kivették a részüket a srácok. Szubjektív értékelésünk következik.

Az Athletic a spanyol liga egyik legpatinásabb csapata, mellyel általában élvezetes meccset játszik a Real Madrid. Hogy melyik fél számára élvezetes leginkább, azt ebben a párharcban jelentősen befolyásolja, hogy melyik stadionban kerül sor az összecsapásra. Mindkét gárda csapnivaló meccset játszott a Bajnokok Ligájában, meg fogjuk látni melyiknek sikerül jobban a folytatás.

...a kötelező győzelem, míg a szurkolók a meccs nézése közben kerültek ebbe az állapotba. Behúztuk nagy nehezen, de egy kurva árva szót se szólhattunk volna, ha csak egy ponttal távozunk. Citálhatnánk az ordas közhelyet, hogy a csapat csak annyit adott ki magából amennyi feltétlenül muszáj volt, de a meccset látva ez nem felelne meg a valóságnak. Nyilván lesznek még rossz meccseink a szezonban, de a tegnapit néha fizikai fájdalom volt nézni. Hajtás után összefoglalunk.

Nem könnyű beharangot írni egy olyan meccs előtt, amelyik a két csapat szurkolóit leszámítva a lőtéri sánta kutyát se érdekli. Ilyen lesz a mai last minute bolgár túra habfehér kedvenceinknek, és erről távolról se ők tehetnek. Hanem az ellenfél csapata, akikről bármi érdekeset összeszedni már csak azért is nehéz, mivel nincs saját UEFA-kompetens stadionjuk (6100 férőhely, muhaha!), ezért Szófiában lesz a meccs. (Nem ismerős ez pár évvel ezelőttről kishazánkban? Naugye.) Ismét egy olyan meccs, ahol a győzelmen kívül minden más eredmény kudarccal ér fel számunkra, és reméljük, ez nem fékezi be Ronciékat. Lapozás után beharangunk.

A beharangban azt írtam, hogy jót tesz nekünk a sűrű menetrend, főleg azok után, hogy abban a bizonyos álarcban estünk neki ennek a szezonnak. Bizony, kellett nekünk pár gyengébb csapat elleni gála, hogy kis önbizalom fröccsöt kapjunk, különben nehezen szabadultunk volna a kialakult térdelünk és tűrjük szereptől. A Villarreal egy magasabb kalapba sorolható csapat, amely ellen bizony fel kellett kötnünk a gatyánkat. Nem volt egy olyan találkozó, amire emlékezni fogunk pár év után, de nagyon fontos 3 pontot hoztunk el, és jelen állás szerint ez a legfontosabb. Nézzük mi is történt tegnap.

Ismét egy szombat délutáni meccsre invitál minket a La Liga 6. fordulója, méghozzá idegenbe, az El Madrigal stadionba. Az elmúlt két héten nem volt okunk panaszra, meccsekből annyi volt mint hal a tengerben, szám szerint 4, 14 nap alatt. Máskor féltve néznénk szeretett játékosainkra, de úgy vélem, hogy kifejezetten jót tett ez nekünk a szezon kezdeti nehézségek után. Kellettek ezek a mérkőzések, hogy Carlo összerakja a csapatot, mindenkinek megtalálja a saját helyét, és hogy a játékosok kicsit megszokják új szerepkörüket és az új társaikat. Ebből talán a lehető legjobban jöttünk ki, bár a cél még messze van, de túl vagyunk a mélyponton, és innentől már csak felfele (k)úszhatunk a tabellán. Hajtás után beharangunk...

Tegnap este megint kitettek magukért a fiúk, lassan kezdenek elkényeztetni minket. A spanyol bajnokság 5. fordulójában az Elchét láttuk vendégül és 5-1-gyel végeztük ki őket. Ugyan az ellenfél nem volt túl acélos, de ez nem von le a Blancók teljesítményéből semmit, hiszen nem hagytuk kibontakozni őket, és végre nem szenvedünk a kiscsapatok ellen. Mégis ők jutottak vezetéshez, egy balszerencsés szituációt követően 11-esből szereztek előnyt, de ezzel nagyjából ki is fújt a Mourinho-klón Fran Escribá legénysége. Átvettük az irányítást és előbb Bale majd CR négy találata követte. Utóbbi játékos már 12 gólnál jár ebben az idényben, ebből 9 a bajnokságban. A következőkben értékelem a csapatot, illetve néhány játékost kiemelek. Jön az összefoglaló!

Kezd igencsak őszre fordulni az időjárás hazánkban, szerencsére a csapatunk gondoskodik róla, hogy ne merüljünk lassan téli álomba. Fel kell pörögnünk, hiszen hol a Baselt simázzuk le, hol történelmi vereséget mérünk a Deporra, és már itt is a következő meccs. Ezúttal az Elche látogat a Bernabéu-ba, ahol utoljára egy 3-0-s győzelmet arattunk felettük. Ellenben az Estadio Manuel Martínez Valeróban csak kínkeserves 2-1 jött össze, egy utolsó perces CR büntetővel. Érdekes módon kedvenceink már évek óta szenvednek a kiscsapatokkal szemben, az úgymond kötelező győzelmekkel hadilábon állunk, Mourinho alatt is sokszor zakóztunk az alázat hiánya miatt. A mai alkalommal én kevésbé tartok ettől, mivel jó szériában a csapat. A következőkben beharangozunk.

Mint egy nem túl erős, de hozzáértéssel készült gyümölcspárlat ízkavalkáddal érkező melegsége, úgy áradt szét bennem valami jóleső érzés a csapatunkkal kapcsolatosan. A Disaronno valóban lecsúszott, a hatása szép lassan múlik, viszont egy ilyen meccs jótékony hozadéka sokáig kitarthat. Ezúttal kicsit kevesebbet kívánok a statisztikákkal foglalkozni, s többet a helyzet pszichológiájával. Kissé rendhagyó összefoglaló következik.

A szombat délutáni La Liga matiné mindkét résztvevője szeretne a helyes útra visszatérni, még ha nem is ugyanazt a célt fogalmazzák meg a felek. Királyi kedvenceink két vereség után végre három ponttal szeretnének zárni egy bajnokit, míg a házigazda tervei hosszabb távra fogalmazódtak meg; az egykor szebb napokat megélt Deportivo a Primera Divisiónban szeretne újra gyökeret verni. Mivel a két időtáv nem azonos, mindkét gárda céljai megvalósulhatnak. De nem ezen a hétvégén. A La Coruña minden bizonnyal megpróbálja majd megnehezíteni a dolgunkat, de mi ennek ellenére bezsákoljuk a pontokat. Lássuk, mit kell tudnunk a galíciai összecsapás előtt!

Kellett ez már nekünk, mint éhesen egy falat kenyér, vagy mint kánikulában a hűtött nagyfröccs. Tegnap először játszott úgy a csapatunk, ahogy a szezonkezdet óta végig szerettük volna. Voltak persze gyengébb periódusok, de összességében a meccsre nem lehetett panaszunk. Fineszes megoldások, pazar támadójáték, szép gólok - és most megálltunk egy kapott gólnál. Persze az ellenfél se tartozott az európai elitbe, de az elmúlt hetek lehangoló játéka után ne hagyjuk elrontani az örömünket. Hajtás után összefoglalunk.

Ma este útjára indul a gyönyör BL, és a szombati saller után itt lenne már az ideje, hogy a fiúk remek játékkal és szép győzelemmel kényeztessenek el minket - eddig ugyanis ezzel masszívan adós a csapat. Kaptunk ehhez egy kellemesnek mondható ellenfelet is a Basel személyében, hazai pályán kezdhetünk, minden feltétel adott hogy ne csesszük el megint. Hajtás után beharangunk.

Hajjaj, nehéz a futballszurkoló élete, pláne, ha kedvence a Real Madrid. Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy nehéz időszak előtt állunk, és már most sokaknak elegük van, pedig csak most kezdődött a szezon. Már három bajnoki meccsen vagyunk túl, amiből egy győzelem és két vereség született. Mit ne mondjak, nem BL címvédőhöz méltó kezdés. Mindenki láthatta, hogyan kaptunk ki 2-1-re városi riválisunktól, így nem is a meccs eseményeiről szeretnék beszélni, ellenben a taktikai aspektust sokkal fontosabb lenne megvizsgálni, hiszen sok hasonlóság van a tegnapelőtti vereség és a Real Sociedad elleni zakó között. Hajtás után lássuk a részleteket.

Néhány éve ismét a régi fényében tündököl a főváros legnagyobb horderejű derbije, így már sokaknál a clásico helyét is átvette, vagy ha nem is, de legalább megközelítette. A mindig agyonvert, árnyékban eléldegélő kistestvér pár éve kijött a fényre, és nagy szeletet akar a tortából, abból, amelyet eddig csak gyakorlatilag két részre osztottak. Az Atlético topcsapat lett, a szemünk előtt nőtt ki a földből egy újabb klasszis ellenfél, így mostmár a kétcsapatos ligázóknak sincs igazuk, akinek ez nem tetszik, azt csak sajnálni tudom (kíváncsian várjuk, mit lehet még felhozni a bajnokság ellen - az ötleteket kommentbe kérjük). Nagyon jót tesz a ligánknak is egy védekezésben klasszis, kemény, kellemetlen stílusú ellenfél, akinek azért a támadó potenciálja is igen magas. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a nagyobb verseny jót tesz a Realnak is, elég a tavalyi szezonra gondolni, vagy a rövidtávú történelemből meg a '90-es évek végére, valamint a 2000-es évek elejére akár.

Kezd leülepedni sok minden a klub körül, így az átigazolási szezon bezárta után. Kellett is ez a szünet, mert nagyon nem úgy kezdtük az évet, ahogyan azt szerettük volna. Szenvedett minden csapatrészünk, gólokat nehezünkre esett rúgni, viszont a hátvédeink úgy szaladgáltak, mint a fejetlen csirkék egyes helyzetekben. Carlónak sok dolga lehetett, össze kell raknia egy stabil csapatot, amit jelen állás szerint igen nehéz. Lehetőségei szűkek, de tavaly megtalálta a megoldást, így idén is megtalálhatja előbb vagy utóbb.

Nem jött Falcao, Negredo, sőt még Verratti sem. Jött helyettük Javier Hernandez, örülünk vajon? Magam úgy vélem, hogy korai lenne megítélni az átigazolásának helyességét. Ehhez mindenképp időre van szükség, ahogy a csapatnak is, hogy megint összeálljon. Mielőtt nekiálltam megírni e posztot, muszáj volt utánanéznem a kis mexikóinak. Bevallom, hiába néztem anno, a Ferguson éra alatt jó pár MU meccset, Chicharito játékára nem emlékszem. Sajnos a szakértők között sincs egységes álláspont az újonnan igazolt csatárunkról, de az alábbiakban megpróbálom összegyűjteni az erősségeit és a gyengéit. Megpróbálom felvázolni miben lehet hasznukra és miben nem. Mindkét oldalra fel fogok sorakoztatni érveket, tényeket. Lássuk hogyan sikerült…

...vagy inkább múlt idény végi? Normális esetben nem értékelnénk augusztust, de mivel a szuperkupák miatt öt meccset is játszott a csapat, így már van mit - csak sajnos nem túl pozitívan. Eddig 50%-os a teljesítményünk mind a bajnokságban mind a két Szuperkupában a játékunk viszont...nos az még ezt se érte el... Tömjénezés kevesebb, kritika annál több lesz, de hát ne feledjük, ez még csak az eleje. Hajtás után értékelünk.

Véget ért a 2014-es nyári átigazolási időszak, úgyhogy fellélegezhetünk. Nincs több pletyka, nincs több találgatás, végleges a keretünk. Megszokhattuk volna, hogy minden nyáron főszereplők vagyunk és, hogy a legnagyobb neveket hozzák össze velünk. Az újságírók átalakítják a csapatunkat, sztáron jönnek-mennek, mi meg csak elmorzsolunk egy-egy imát lefekvés előtt, hogy csak idén ne legyen nagy változás, ne az utolsó pillanatban legyen mozgás. Nézzük hát hogyan alakult számunkra a transzfer időszak.

Hát nem erre számítottunk. Még most is nehéz feldolgozni a tegnapi meccset, mert semmi nem utalt a sallerre. És hiába az elméletek, a lehetséges magyarázatok, Torrente megmondta: ha meg kell, akkor meg kell. Az a legrosszabb, hogy mindezt magunknak köszönhetjük. A srácok pedig remélhetőleg gazdagabbak lettek egy tapasztalattal: 30 perc foci kispályán és teremben elég csak. Megérdemelten kaptunk ki, és megérdemelten győzött a Sociedad. Pedig nem így indult...Hajtás után próbálunk összefoglalni.

...Xabi most nem. Eljöve a második bajnoki, ahol sok minden kiderül vagy nem - de ebben legalább biztosak lehetünk. A Real Sociedad annak ellenére kedvenc pofozóbábunak ellenfélnek tekinthető, hogy a baszkokhoz sose utazhat nyugodtan egyik csapat se. Miután kizúgtak az EL-ből a Krasnodar ellen, teljes lendülettel koncentrálhatnak a La Liga-ra. Közben mi meg arra, hogy egy elfogadható középpályával álljunk fel...nem lesz könnyű, de a piramisokat se egy nap alatt építették fel. Hajtás után beharang.

Talán mire megjelennek e gondolataim, már egy hét is eltelt a spanyol szuperkupa csalódást keltő összecsapása óta. Ahogy láthattuk, az Atletico sima 1-0-s győzelmével elhódította a trófeát. Maverick kolléga már bravúrosan kifejtette a meccsről alkotott véleményét, így nem is ezt kívánom taglalni jelen írásomban. Sokkal inkább a taktikát venném górcső alá, és ahogy láttuk, kedvenceink nem muzsikáltak túl jól. Ellenben a matracos horda szinte tökéletesen kivitelezte a Cholo által kitalált taktikát. Most álljunk neki a plafonnak és nézzük részletesen a mérkőzést.

Reggel van. Korán. Leülök a gép elé az irodában, ahogy szoktam. Álmos szemeim lomhán böngészik végig a szokásos oldalakat: Gmail, FB, Foreign Policy, Science Daily, stb. Végül jön - az év ezen szakaszában magam sem tudom miért, de a szokásoktól nehezen szabadul az ember - a Marca angol oldala. Hirtelen felébredek, a szemem elkerekedik, a szívem hevesebben ver: a Real Madrid eladja Xabi Alonsot... Derült égből villámcsapás. Előbb leforrázva érzem magam, majd mintha hidegzuhany ért volna. A Szőr búcsúzik, és bennem egy kis darab megint meghal a régi lelkesedésből.

Egyre közelebb kerültünk a Bajnokok Ligája kezdetéhez. Ma volt a sorsolás, ami különösen érdekes volt számunkra, hiszen mi vagyunk a címvédők, ezért röviden beszélnék erről Norma_va helyett beugorva! Nem is mi lennénk, ha nem egy újabb kihívást keresnék ebben, hiszen eddig senki nem volt képes megvédeni a Bajnok Ligája címét. Újabb év, újabb kihívásokkal! Nézzük hogyan alakult számunkra a monacoi délután.

Új blog, új remények, új lehetőségek. De mivel a megmaradt csapatunk kevés arra, hogy folytassa, szükségünk volt rá, hogy új tagokkal bővítsük ki a szerzők körét. És honnan máshonnan kérhettünk volna fel új olvasószerkesztőket bloggereket, mint az eddigi lelkes olvasók közül? Négy új taggal bővül a csapat, fogadjátok szeretettel az új szerzőket: Equinox, norma_va, sultan2004 és Zizou. Sok sikert kívánunk nekik, és most következzen a bemutatkozásuk.

Ahogy telt a nyár, úgy nőtt bennem egy kiadós gyomorgörcs - ami, legyünk őszinték, megszokott egy habfehér drukker esetében. A gyomorgörcshöz természetesen a Mariska-saga, a megy-marad, kell-nem kell megosztottság járult hozzá leginkább, na meg az a tény, hogy a Makelele-féle hibafaktor újra felütötte a fejét Madridban.

Felejthető játék, három pont. Nagyjából ennyivel el lehetne intézni a tegnapi "finomságot", ugyanis őszintén szólva a srácok valamiféle produktum helyett csak odacsináltak a gyepre. Az az egy szerencsénk, hogy a foci nem pontozásos sportág, így mi gyűjtöttük be a pontokat, ellenkező esetben ebben nem lennék olyan biztos. Persze szezonkezdet, csúcsforma az nuku, szóval a vészharangokat nem kell még döngetni, azonban ez intőjel lehet, hogy lesz még itt munka a csapattal mire összeáll minden. Nézzük mit lehet erről a meccsről írni, hajts!

Bár három meccsen már túl vagyunk, a szezon hivatalosan csak ma startol el számunkra. Jön a Cordoba a Bernabéuba remélhetőleg egy bazi nagy zakóért, noha én már magával a győzelemmel is elégedett lennék, azzal pedig végképp, ha Carlo olyan játékrendszerben küldené fel a kezdőt a gyepre, amely a keretre nézve a legoptimálisabb, de tartok tőle, hogy ez nem így lesz. Nos, az ellenfélről sok információm nincs, egyébként is először az Inter - már visszavonult - védője ugrott be, úgyhogy ezt a részét a történetnek - ha nem haragszotok meg - hanyagolnám. Most jelen pillanatban jobban érdekel a mi csapatunk, hisz zajlik rendesen az élet a klub körül. Volt egy felemásra sikerült előszezonunk az USA-ban, amiből mindössze annyi maradt meg bennem, hogy Bale jól játszott, majd jött a Sevilla elleni szuperkupa, amelyet minden különösebb erőfeszítés nélkül húztunk be, végül pedig a matracos horda elleni párharc, amiről inkább jobb nem is beszélni. Pereznek köszönhetően a keret is faszán átalakult, jött ugyanis Kroos, James, Navas és a Castillából Pacheco, míg távozott Morata, Casemiro, Jesús, López és Di Maria. Szóval jelenleg így állunk, ma este már nem lehet hibázni, reméljük Carlo és a fiúk nem is fognak. Hajtás után beharangozunk!

Kedves Madridista Szurkolótársaim!

Van egy mondás, hogy valaminek a vége mindig egyben valami újnak a kezdete is. A korona mögött blognak vége, miután Neil és krysal, a két megmaradt alapító idő és a csökkenő lelkesedés miatt úgy döntött, lezárják A korona mögött blog történetét. VIC átigazolt a penamadridista csapatához, ezúton is sok sikert kívánunk neki. A megmaradt szerzők azonban úgy döntöttek: folytatják. Mert legyen ez egy új kezdet, mert bennünk még van lelkesedés és elszántság hogy írjunk a csapatról hétről-hétre, és az a remek közösség aki a korona mögött blogon kialakult, megérdemli hogy folytassuk.