Madridi Merengués

Előzetesen kitűzött cél a 3 pont megszerzése volt, jóformán bármi áron és ezt sikerült is elérniük a fiúknak. A meccsnek se íze, se bűze nem volt, megspékelve néhány egyéni gyengébb teljesítménnyel is. Az ellenfél sem adta könnyen magát, szépen felkészültek, hogy mivel is lehet megfogni a Real játékát és bíztak abban, hogy Benzema és Ronaldo távollétében a gólok is elmaradnak részünkről. Nem sokat tévedtek és bár több lehetőségünk is volt gólszerzésre, reális eredmény született. Összefoglalunk!

A bajnokság hajrájában minden mérkőzés egy döntővel ér fel. Mondja mindenki a szezon ezen szakaszában. Mégis ha behúzzuk a hátralevő mérkőzéseinket, még mindig nem garantált a bajnoki cím. Még a végén kiderül, hogy a szezon közepén is pont olyan fontos egy-egy mérkőzés, mint ilyenkor. Ki gondolta volna, hogy a ma begyűjthető 3 pont, is pont annyit ér (vagy még kevesebbet), mint az Atletico ellen elhullajtott 3 pont hazai pályán, vagy a Betis ellen elajándékozott 2 pont? De nem baj, megy a bullshit PR szöveg, hogy most mindent megtesznek a hátralévő mérkőzéseken. Legyen úgy! Beharangozunk!

Az elmúlt 5-6 évben sajnálatos módon odáig jutott az egyenlőtlenség a futball világában, hogy a Real-Bayern-Barca hármas számára a minimálisan elvárt cél a BL-elődöntő, illetve az, hogy legfeljebb csak egymás ellen essenek ki... Ez a szituáció teljesen eltorzítja mind a szurkolói lelkivilágot (BL-elődöntőben bedarálást várni idegenben...), mind az európai futballtérképet. Ebből adódik az is, hogy mindenki más igazi sikerként könyvelheti el, ha eljut a legjobb négybe. Szintén a nevezett időszak azonban megtanított minket arra is, hogy hiába a trió köré képzelt áthatolhatatlan fallal körbevett univerzum, a Dortmund, a Chelsea, a Juventus és Simeone bizony mind-mind lesajnált, a sorsolásnál örömmel megkapott ellenfélként értek oda a döntőbe.

A fentihez hasonló történelmi áttekintés racionális szempontból nézve teljesen érdektelen, maximum babonának tekinthető. A Chelsea múltbéli teljesítményének ugyan mi köze lehetne a City mostani játékához? Elvileg semmi, ugyanakkor az adatok és információk tengerében hajlamosak vagyunk alulértékelni a pszichológia szerepét a nagy sikerekben. A City-nél jövőre földcsuszamlásszerű változások várhatóak: Pep előreláthatólag megválik a fél csapattól, másról sem cikkez a sajtó. A keret tagjai joggal érezhetik úgy, hogy ez az utolsó lehetőségük, hogy együtt megcsinálják. Ez talán nem akkora hajtóerő mint Drogba, Lampard vagy Terry esetén a karrierjük közelgő vége, de cseppet sem lebecsülendő. Meglehetősen más lehet a mentális állapota egy olyan társaságnak, amely először jut be az elődöntőbe, mint egy olyannak, amely zsinórban hatodszor, és amely tudat alatt nem minden alapot nélkülözve érezheti úgy, hogy ha idén nem, majd jövőre... Emiatt óvatosan és várakozásokkal tele ültem le a képernyő elé. Lássuk mi történt!

A Real Madrid a Wolfsburg legyűrésével sorozatban 6. alkalommal kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája legjobb 4 csapata közé. Így ma este, alig 2 nappal a kalandos Rayo meccs után ismét pályára lépünk az Etihad stadionban. Szerencsére többen pihenni tudtak és viszonylag hosszú paddal rendelkezünk. Azonban az ellenfél is jelentős erőkkel rendelkezik, úgyhogy talán nem vagyok egyedül, aki idegesen várja a mai megmérettetést. Nézzük mikre kell figyelni a sikerhez! Beharangozunk!

Senki által nem várt izgalmakat hozott az amúgy könnyed mérkőzésnek gondolt Rayo Vallecano - Real Madrid összecsapás. A 2-3-ra végződő meccsen a hazaiak az első negyed óra végére már 2-0-ra mentek, s innen jött vissza a királyi gárda Gareth Bale duplájával, illetve Lucas Vazquez remek fejesével. Így a roppant fontos 3 ponttal a zsebben tovább ragadva a Barcelona vezette élmezőnyre utazhattak haza Zizou legénysége, hogy megkezdhesse a BL meccsre való felkészülést. A felhőtlen boldogságot csupán Benzema sérülése árnyékolja be. Bár még nem tudni, hogy mekkora a probléma. Netán elővigyázatosságból lett lecserélve vagy tényleg komolyabb a gond? Hajtás után összefoglalunk!

Mostanában többször előkerült ezen témák: hogyan értékeljük Zidane eddigi munkásságát, milyen szezont fut a Real Madrid, és mik lehetnek az elérhető célok. Így első körben ezzel foglalkoznék. Nem árt néha megállni 1-2 pillanatra és felmérni honnan indultunk, meddig jutottunk el. A 2015-16-os szezon Rafa Benítezzel indult és vegyes várakozásokat követően ingadozó teljesítményt produkált a csapat. A rossz alapokon nyugvó Benítez-féle rendszer már a szezon felénél megbukott, s ezt követően egy szétzilált játékrendszert, mélyponton lévő csapatot vett át Zidane. Bár a kezdeti fellendülés ellenére nem várhattunk túl sokat a hátralévő idényben, el lehetett könyvelni, hogy "majd jövőre". Zidane-nak tulajdonképpen annyi volt az elvárható feladata, hogy helyes taktikai alapokra terelje a csapatot, lelkileg és morálisan összekapja Ramosékat és ebből a biztos alapből továbbépítkezzen a nyáron, illetve következő évben. Azt hiszem kijelenthető, hogy Zidane mindezeket teljestítette. A csapat ha nem is hibátlanul, de sokszor hatékonyan és jól tud játszani, ha kell pedig az akarás is helyén van. Helyzetjelentés és beharangozó következik!

Királyi Rombolónk úgy süllyesztette el a Sárga Tengeralattjárót, hogy igazából erőlködnie se nagyon kellett. Tükörsima 3:0 mint a tenger szélcsendes időben, 3 pont beszákolva, és ha nem is leglátványosabb, de taktikailag mindenképpen a legjobb meccs volt, amit Zidane kapitány alatt produkált a legénység. Persze kellett ehhez egy propellereit hanyattvágó Villarreal, de örök közhely, hogy minden csapat annyit tud, amennyit az ellenfele enged. Nos mi tegnap ennyit engedtünk, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a Sárga Tengeralattjáró gyakorló torpedókkal érkezett. Hajtás után összefoglalunk.

Kémszolgálatunk elfogott (csakis véletlenül) egy jelentést, amely a Királyi Romboló és a Sárga Tengeralattjáró közti ma esti összecsapásra való felkészülést dokumentálja.Kemény ütközetnek néz ki (idegenbeli vizeken meg is torpedóztak minket), de ha sikeresen meg akarjuk nyerni a 38 hetes La Liga hadgyakorlatot, akkor itt az ideje a visszavágásnak! Lapozás után bemutatjuk a Királyi Romboló várható legénységét a ma esti összecsapás előtt.

Nem lehet azt mondani, hogy szaggatták volna az istrángot a srácok, mégis ötgólos győzelmet arattak idegenben, öt különböző gólszerzővel. A számok alapján akár még gáláról is beszélhetnénk, de iram, valamint ellenfél hiányában mégis jobban illik a tegnapi összecsapásra a már többek által is emlegetett sörmeccs kifejezés. Hajtás után összefoglalunk!

Csoki bácsi óta tudjuk, hogy az ember szempontjából 50-50% esély van rá, hogy egy óvatlan pillanatban eltalál minket egy Földbe becsapódó meteorit, mert vagy eltalál, vagy nem. Soron következő meccsünket tekintve pontoson ugyanilyen százalékos arányban van rá esély, hogy az ókatalán mondakör szerint ismét lefekszik nekünk a Getafe, vagy a kiváló hazai mérkőzés után az idén sajnos már jól megszokott idegenbeli szenvedés következik. Getafe-Real Madrid, hajtás után beharangozunk!

A Real Madrid kulcsjátékosai alaposan kitettek magukért, kiemelten Ronaldo, aki most képes volt a címeres zászlót magasra emelni, és vezetni a csatába a fiainkat. Legjobb négyben a csapat! Lássuk, hogyan történt! Összefoglalunk!

Minden bizonnyal az évad eddigi legfontosabb meccsét bonyolítja a Real Madrid ma este a Santiago Bernabeu stadionban. A Wolfsburggal kell lemeccselni, hogy melyik gárda jut a BL legjobb 4 csapata közé. Jó lenne azt hinni, hogy a királyi gárda a szégyenletes első meccsen csupán arról szeretett volna gondoskodni, hogy a visszavágón csordulásig megteljen a csapat szentélye; de tartok tőle, hogy sokkal inkább voltak mentális gondjaink Németországban. Egyelőre a statisztika is ellenünk van, lássuk, mi kellhet ahhoz, hogy mégis továbbjussunk! Beharangozunk.

A csapat hozta azt, amit eddig a szezonban annyiszor megtapasztaltunk. Egy vereséggel végződő rangadó után kitömjük az ellenfelet, amivel sikeresen elhitetik, hogy az csak egy csúnya formaingadozásnak volt köszönhető. Vicces, mert a publikum nagy része minden egyes alkalommal beveszi és elhiszi, hogy hiába néz ki szarnak, ha beleharapunk, akkor bizony édes csokinak fogjuk érezni. Hát nem. Az igazság az, hogy ebből a mérkőzésből semmit nem vonhatunk le következtetésképpen a keddi visszavágó tekintetében.

Biztos vannak köztetek olyanok, akik még bíznak a csodákban és hiszik, hogy amíg van matematikai esély a bajnoki címre, addig meg kell ragadni minden alkalmat, hogy csökkenthessük a különbséget az előttünk állókkal szemben. Nos, úgy gondolom, Ti vagytok kisebbségben. Az általános vélemény most a madridisták között természetesen az, hogy jobb esetben is csak a második hely az elérhető helyezés számunkra és, hogy igazából nem is érdemlünk többet. Talán ez áll legközelebb a valósághoz és ez a racionális gondolkozás, viszont a szurkolói viselkedés minden, csak nem racionális többnyire. Hajtás után beharangozunk!

Ez az összefoglaló olyan nehezen akart formát ölteni, mint a Madrid elképzelése szerdán, de nyilván Ti is láttátok, a vendégek magabiztos, lendületes játékkal lepték meg vendéglátóikat, akik közül Draxler és Arnold hiába figyelt felváltva Modricra, kis horvát varázslónk és Kroos ügyesen mozgatták a csapatot. A németek labda nélküli védekezés során 5 középpályással és 4 védővel kergették a labdát, természetesen remény nélkül, hiszen Ronaldóék esélyt sem hagytak nekik. Ennyit az első 90 másodpercről. Tovább!

Önbizalom szerzés: pipa. Zidane edző-e: pipa. (Higuain: pipa. Torres: marha.) Wolsburg: pipálandó. CR énekli-e a BL-himnuszt: naná, lábujjhegyen állva. Ma este a mostani BL-negyedöntők legsimábbnak ígérkező párharca következik és legyünk őszinték: ezt a 180 percet már ma el kell dönteni Zidane-éknak. Ha az utóbbi két meccsünkön mutatott áttityűdöt mutatja a gárda, akkor nem lehet kérdés a mai mérkőzés és a párharc kimenetele. Azt gondolom, ZZ pontosan elmagyarázta a srácoknak, hogy többé nem érdemes lötyögni-tötyögni. Nem szabad egyel-kettővel visszaváltani, lazábban hozzáállni. (ALERT: friss, soha máshol nem látott info kövektezik.) Főleg nem egy német csapat ellen.
ENTRANCE

Ez a mérkőzés lehetővé teszi, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen közelítsük meg, de az biztos, hogy közös pontként minden madridista egyként vágyta, hogy a szégyenletes hazai vereség után visszavágjunk az ősi riválisnak. Lássuk, mit történt tegnap este, s hogy milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a mérkőzésből a Bajnokok Ligája előttünk álló meccseinek vonatkozásában, mert ebben a szezonban már csak ez a front számít. Összefoglalunk.

A rangadó megnyerése minden csapat számára presztízs kérdés, legyen szó MU-Chelsea/Pool, Milan-Juve, Bayern-Dortmund vagy éppen a szóban forgó Barca-Real összecsapásról. Függetlenül a meccs körülményeitől, a tabellán elfoglalt poziciótól, ezen meccseket nem csak nagy érdeklődés övezi, de általában nagy izgalmakat kecsegtet a futballszeretők számára. De mégis más kávéház, ha az adott rangadó a bajnoki címért folytatott verseny szempontjából is sorsdöntő lehet. Sajnos a Real Madrid kiszállt ebből a versenyből, mivel lőtávon kívülre került, maximum a második hely lehet REÁLis. Sőt azt is le kell szögeznünk, hogy a ma esti ellenfél szakmailag jóval előrébb tart. Egy jól összerakott és összeszokott gépezetről van szó. De akkor mi indokolja, hogy fél 9-kor leüljünk a tv elé és az El Clasicóra kapcsoljunk? Nem firtatom azt a tényt, hogy szurkolói létünk miatt kötelező program, de emellett ha Zidane legényei összeszedik magukat akkor egy szorosabb mérkőzésre lehet kilátásunk. Végülis a futball ünnepéről van szó. Jöjjenek a részletek!