Igaz, hogy a harmadik 90 perc vár a két csapatra, de nem mondhatjuk, hogy unnánk, sem azt, hogy unalmas találkozókon vagyunk túl, vagy az várna ránk ma este. A Sevilla az a csapat idén a Ligában, amely a legtöbb helyzetet tudta, tudja kidolgozni a Real Madrid és a Barcelona ellen. Hazai pályán most is ugyanazt várhatjuk tőlük, mint amit csütörtökön bemutattak. Most azonban lesz egy Nasri is a csapatban, aki talán a legfontosabb fogaskerék ebben a gépezetben. Nálunk pedig szinte teljes alkatrészcsere várható. A meccs annyira háromesélyes, hogy tippelésbe se kezdjünk. Csak olvassunk tovább!
A spanyol bajnokságot 1929-ben indították útjára. A Real Madrid ekkor már Real Madrid volt és komoly céllal rendelkezett: bajnoki címet akart nyerni. Ezt először 1931-32-ben sikerült, amikor a védelembe (Ciriaco, Quincoces) és a támadósorba is erősítettek (Olivares), azonban már akkor is az „egyensúly” megtalálása volt az edző számára a legfontosabb, így a középpályára érkezett Hilario és Regueiro. A két játékos fáradhatatlan munkája is kellett ahhoz, hogy a kor leggólerősebb spanyol csapatát, az Athletic Bilbaót megelőzzék és első helyen zárják az idényt. A bajnoki címhez, mint mindig, most is kellett egy kiváló kapus. Nos, annak a csapatnak a kapusa a mai napig „köztünk van”, hiszen minden szezon végén kiosztják a Zamora-díjat a Liga legjobb (legkevesebb gólt kapó) kapusának. Ricardo Zamora összesen 15 gólt kapott (18 meccsen). A bajnokság során komoly rotálás volt a csapatban, csupán egy játékos játszott minden mérkőzésen, az edző bízott a keret minden játékosában. A bajnoki címet végül a Les Corts-ban biztosította be a Real. Ha ez így nektek nem sokat mond, kérdezzétek meg valamely Barca-szurkolótokat, hogy hallott-e már a Les Corts-ról, a Barcelona korábbi stadionjáról. Az edző – most már nevezzem nevén: Hertzka Lipót, magyar származású szakember több okból is örök emlékű lesz a Real Madridnál: nem csak az első bajnoki címet szerezte meg a Real Madridnak csapatával, de mindezt veretlenül tette (10 győzelem, 8 döntetlen); a bajnoki címet a(z akkor még nem ősi rivális) Barcelona pályáján biztosította be. Ő az egyetlen magyar edző, aki Spanyolországban bajnoki címet ünnepelt. Sőt, a Liga történelmében csak egy további csapatnak sikerült veretlenül bajnoknak lennie: az 1929-30-as Athletic Bilbaonak.
Kedves Olvasó, ez a rövid kis történelmi visszatekintő mutat hasonlóságot Zidane jelenlegi munkásságával kapcsolatban? Azt hiszem, igen: ZZ is rotál (nem csak a sérülteket helyettesíti), a kapus(ai)nk kiválóak idén is, a védelmünk eddig a számok alapján – a bajnokságban – a második legjobb (az AtMával együtt), tovább jelenleg veretlen az edzőnk és csapata.
Viszont közel sem biztos, hogy az is marad. A Sevilla ellen piszok nehéz lesz nyerni. Nem azért, mert jobbak a játékosaik, vagy azért, mert jobb a védekezésük. Hanem mert hazai pályán Sampaoli mester olyan mentalitással küldi ki majd a fiait ellenünk, hogy a kapufát is ketté harapnák, ha azt kérné tőlük.
Igen, hallom máris: a mi edzőnk is ugyanilyen jó, ha nem jobb a motiválásban! Ez is vitathatatlan. Nem akarom elvenni Zidane egyik legkomolyabb erényét. Azt akarom tudatosítani, hogy ez a mai Sevilla a legjobb csapat lesz, amellyel a szezonban eddig szembetalálkoztunk és nincs más nagyobb esélyük a győzelemre, mint ma, egy 90 perces találkozón (szemben a 180 perces Király Kupa meccsen). Hiába vagyunk túl a Dortmundon, az Atleticón, a Barcán, ez az andalúz gárda most fejben és játékban is toppon van. A Barca fejben és játékban sem volt rendben, az Atletico játéka döcögött az ősszel, a Dortmund pedig fejben nem volt topon (érthető, majd tavasz végén, mikor fontos lesz).
Ellenfelünk annyira könnyen tud helyzetet kialakítani, hogy az ember csak fogja a fejét: már megint veszélyes támadással jelentkeznek Nasriék! (Talán csak pár BL-meccsen nem látszódott ez.)
A Barcelona elleni bajnokijukon pontosabb befejezéssel az első félidőben 2-3 gólt szerezhettek volna. Ellenünk a Király Kupa első meccsén szintén több ziccert kidolgoztak – ezen a két meccsen azonban nem értékesítették őket (kellő mennyiségben). A csütörtöki találkozónkon viszont már 3 találatot értek és még legalább fél tucat komoly esélyük volt gólt szerezni. Nem véletlenül lett Nálatok (is) a meccs embere Casilla.
A mai meccsen a legjobb Sevilla vár ránk, ezzel a csapattal még nem játszottunk sem a Király Kupában, sem tavaly augusztusban.
Azonban a Sevillára is a legjobb Real Madrid vár. Zidane, a srácok nem a levegőbe beszélnek hetek óta, mely szerint meccsről meccsre terveznek, nem számítanak rekordok, távoli címek, csak a mindig most soron következő 90 (120) perc van előttük.
Nem tudom, hogyan áll majd fel a Gárda, elég sok értelmes lehetőség közül választhat Zidane, ezt beszéljük át a kommentek között. Bár ez igazából csak annyit jelent, hogy ki lesz az az egy ember, aki a Dani-Varane-Ramos-Marcelo-Casemiro-Modric-Kroos-Ronaldo-Benzema sort kiegészíti. Lényeges lesz, hogy Lucas, Asensio, vagy esetleg Kovacic lesz az az egy játékos, aki ott lesz a kezdőben.
Bárhogyan áll is fel a csapat, önbizalomban (az egészséges fajtából) nálunk sem lesz hiány. Ha a játékos képes egyedül végigvinni a labdát a saját térfeléről az ellenfél kapujáig, ha a védő durva laza a büntető lövésénél, ha a vágóképekről a koncentráció és a csapategység köszön vissza, akkor nem kell félnünk, hogy feltett kézzel lép pályára ma a Madrid.
Főleg azért nem, mert a Sevilla védelem bőven sebezhető, ha a támadásra koncentrálnak. Nyilván arra fognak. Azt pedig már csütörtökön láthattuk, hogy mennyire sok helyzetet tudtak kidolgozni a Hablilák a visszavágón (Kroos lövései, Morata helyzetei).
Ha a bajnokságot valóban meg akarjuk nyerni, akkor itt ma nem szabad kikapni, sőt, inkább nyerni kellene. Ebben az esetben a Sevillát hét, a Barcát öt pontra tartanánk – miközben van egy elmaradt meccsünk a Valencia ellen.
Számomra a meccs hangulata, a két gárda hozzáállása a mai meccshez valahogy így néz ki:
A meccset a Sport1 közvetíti, 20:45-től.
Ez pedig… a kvíz, amelyben az 1500-as évekig visszatekintő családfakutatások alapján kigondolt kérdések várnak rátok! Vamos!
