Madridi Merengués

Bár volt rá esély, hogy az Almería foggal-körömmel harcolni fog ellenünk tegnap, nem így történt. A meccsen nulla izgalommal húztuk be a három pontot, kiderült néhány dolog a keretről, és az is, hogy a B-csapat is elég lehet ilyen ellenfelekkel szemben - de vannak akik ebből is ki tudnak lógni, és nem felfelé. Az lett amit vártunk, egy csendes szerda esti meccs, amivel ráhangolódhatunk a Sevilla elleni hétvégi fontosabb összecsapásra. Hajtás után értékelünk.

Ez bizony az. Hiába a rengeteg sérült, a cserejátékosok, a hétvégén kezdődő őrült időszak előtt az Almería egy kifejezetten kellemes ellenfél a Bernabeu-ban. A 17. helyen állnak, két pontra a kieső zónától, 18 vereségük a bajnokságban holtversenyben a második legtöbb. De a taplóság listát azonban vezetik a 96 sárga és 9 piros lapjukkal, ami 33 forduló alatt nem semmi teljesítmény. Sikerült a meccs előtt interjút készítenünk Carlo Ancelottival, lapozás után ezt olvashatjátok.

Ez volt aztán a szörnyű rémálom. De az a fajta amitől még napokig rosszabbul alszol, mert minduntalan betolakszik a fejedbe. Képzeljétek azt álmodtam, hogy újra a Galaktikus éra legsötétebb időszakában vagyunk. Amikor már Makélélének ajtót mutattak, és helyette Gravesenek futkostak a pályán, miközben néhény szerelési kísérlet keretében borzasztották el a rajongókat. Amikor Beckham, Figo és még megannyi világsztárral volt teletömve a csapat, de nem akadt olyan aki elvégezze a kulimunkát. (Vagy Gravesen szintű labdazsonglőrök "látták el" ezt a feladatot). Amikor úgy szaladtak át a középpályánkon, mint kés a vajon és csináltak bohócot a védelmünknek titulált emberhalmazon. Persze legelöl nem akárkik pofozták a bogyót. Így akadtak szép momentumok. Valahogy ez volt az érzésem a Celta Vigo elleni összecsapáson. Remek gólokat lőttünk, viszont a meccs bizonyos részei, illetve a játék bizonyos elemei fájóan rosszak voltak. Lássuk mit is takar a 2-4-es cukormáz!

Elérkeztünk a szezon legfontosabb részéhez, mondhatnám, hogy a lényegi részéhez. A blanco hívők fejében egyre többszőr villannak elő a csapattal kapcsolatos hírek, események. A gyomrukban és szívükben egyre fokozódó izgalom teljesedik ki. Bár most bajnoki mérkőzés következik, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a pénteki sorsolás óta már lélekben a Juventus ellen készülünk. S ez nincs másképp velünk, a blog szerkesztőivel se. Az események kezdenek felpörögni, s ehhez mérten az írások mennyisége és sűrűsége is nő. Magam részéről péntek délután óta megannyi poszt ötlet fogalmazódott meg bennem (már csak idő kéne a megvalósításra). És persze a csapat háza táján is hasonló a helyzet, hiszen rendkívül fontos időszak előtt állnak a srácok. Három mérkőzésük van a Bajnokok Ligája elődöntő első meccséig, majd kezdetét veszi egy pokolian nehéz sorozat. Már a jövő szombati Sevilla találkozó is előfutárnak tekinthető, de ami utána jön az még izgalmasabb. Így Ancelottinak se lesznek könnyed hetei. Bár őt azért fizetik, hogy nehéz szituációkra megfelelően reagáljon, hogy kemény döntéseket jól hozzon meg. (Amilyen Ramos szerepeltetése is volt az Atlético ellen). Mindazonáltal fel kell pörgetnie a játékosokat, s emellett némi rotációt is kell alkalmaznia, hogy az élesség se vesszen el - a sérültekről nem is beszélve. Szóval nem lesz fenékig tejfel. Nah, de a mai eseményről se ártana beszélni, ezért rá kell kanyarodnom a Celta Vigo vs Real Madrid mérkőzés beharangozójára. Most ez fog következni!

Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a "Három Királyok"-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a "negyedikek" nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos "városi legendának": régen tényleg minden jobb volt?

Két sorozat a főszerepben - az egyik megtört, a másik tovább él. Természetesen arról beszélek, hogy 5. éve folyamatosan ott vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ami igencsak értékelhető szokása a csapatnak, igaz-e? A másik pedig az, miszerint hét hosszú, és roppant kellemetlen meccs után végre megvertük az Atlético Madrid csapatát. Nem volt szép játék, se könnyű győzelem, de ilyen ellenféllel szemben ki számítana ilyenre?! A 8 meccsből pont a legfontosabb alkalmával múltuk felül az ellent, s úgy kellett ez már nekünk, úgy vártunk már erre, mint pedofil a kicsöngetésre. Hajtás után összefoglalunk!

A nehézségek csőstül jönnek olykor. Egymás után rakódnak le és súlyuk alatt vagy összeroppansz, vagy lerázod magadról. A sport világában nem ismeretlen ez a jelenség, s nem egyszer láthattunk emlékezetes pillanatokat, amikor a legendákká váló sportolók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, harcolnak, küzdenek, és egyszer csak megrázzák magukat, majd minden akadályt elsöprő erővel győzedelmeskednek…. Valami ilyesmit szeretnék látni ma este. Odáig megvagyunk, hogy az akadályok, a problémák jöttek bőszen. De nézzük is mi a helyzet, mert sok mindenről szeretnék beszélni.

Visszaköszön a tavaszi szezon diszkrét bája: az megvan, hogy a Real akkor kezdett visszább venni a Világverő tempóból, mikor Modric kiesett? Az egykoron a "szezon legrosszabb igazolása" címmel is kitüntetett horvát térdsérülése mellett Béla mankón való távozása olyan, mint mikor előbb elhagysz egy százast, majd kirántasz a zsebedből egy húszezrest, és akkor értsétek jól, mert tartottam a kronológiai sorrendet. A három pont megvan, de tegnap este előjött minden, ami a kedvenceinket jellemezte a tavasz folyamán, 90 percbe zsúfolva.

Most az van, hogy nem tudom, mit gondoljak. Ugye már lesakkoztuk százszor, innentől tilos a botlás, minden meccset nyerni, meg az összes többi böszmeség - mellette meg ott van az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tény, miszerint szerdán már a Matrac ellen illene/kellene eljátszani a faszagyereket. Tudd, hogy értsd helyzet, óriásölő Málaga, beharang, hajtás pajtás!

A BL negyeddöntőjének első összecsapásán egy elég összetett mérkőzést játszott egymással a két madridi gárda. A találkozó megítélése többféle megközelítésből is lehetséges, megmutatkoztak az eltérő vélemények a kommentek soraiban is. Vegyük hát sorra a pozitívumokat - szerintem ezekből volt sokkal több, s lássuk mit lehetett volna jobban csinálni!

"E világon ha ütsz tanyát, Hétszer szüljön meg az anyád:
Egyszer szüljön egő házban; Egyszer jeges áradásban;
Egyszer bolondokházában; Egyszer hajló szép búzában;
Egyszer kongó kolostorban; Egyszer disznók közt az ólban;

Fölsír a hat - de mire mégy: A hetedik te magad légy!"

Az Atletico Madrid elleni nehéz szülésekkel tele van a padlás. A szezonban már hatszor találkoztunk, ebből két döntetlen, és négy vereség született. A legutolsó, a szégyenletes 0-4, ami miatt lehajtott fejjel jártunk egy hétig. Itt az ideje, hogy a csapat felvegye a földről a megtaposott zászlót, s meglengesse a Vicente Calderón közönsége előtt! Lehetséges ez? Hát, legalább gondolkodjunk el rajta!

Ezt elcseszték. Mármint nem a Real, és ez jó! Mert hát, legyünk nyugodtan őszinték: mikor a csapatunk ponthátrányban van, a fél szemünket az ősi riválison kell tartani, orrunk alatt halk litániákat, imákat, vagy heveny mantrákat (kinek-kinek ízlés szerint) morogva - miközben gárdánktól alap elvárás, hogy sorozatban szállítsa a pontokat. Aki hibázik, az immár csak a Barca lehet - fogalmaztuk meg néhány héttel ezelőtt a bajnoki címhez vezető út egyetlen módját; és így legyen ötösöm a lottón! Bejött!

Alig hogy a fiúk kipihenték a szerdai meccs fáradalmait, jöhet egy újabb összecsapás. Hazai pályán fogadjuk az Eibar csapatát, amely jelenleg a 14. helyen tanyázik. Róluk kb. ennyit, beszéljünk inkább rólunk. Hajtás után beharangunk!

Szerda este habfehér gárdánk megtette az első lépést! Egy olyan lépést, ami egy rögös út kezdete, méghozzá annak érdekében, hogy vitathatatlanul Európa uralkodó csapatává váljunk - újra. A jelenlegi Real Madridnak több olyan problémája van, ami miatt még nem mondható el az előbbi állítás. Egyet ugyan sikerült kiküszöbölni, hiszen átléptünk önmagunk árnyékán és megnyertük a BL serleget. De, ha már tavalynál tartunk, emlékszünk még, hogy hosszú hetek, hónapok munkája árán sikerült beérni a riválisokat és az élre állni? Majd arra is emlékszünk, hogy mindezt alig 4 nap alatt lazán kidobtuk a kukába, és el is úszott a bajnokság? Tehát sokan gondolhatják, hogy a BL csak egy pozitív kilengése volt a csapatnak. Ezt erősíti az a tény, hogy az Atléticóval valljuk be, nem tudtunk mit kezdeni mindeddig...

Rég volt olyan, hogy sérültek hiányában a teljes csapat áll Carlo rendelkezésére. Következik is az áprilisi meccs dömping, úgyhogy mindenkire szükségünk lesz, ha a lehető legjobbunkat akarjuk mutatni a hátralevő hetekben. Ma este Rayo ellen kell hozni a kötelezőt, majd hétvégén újra bajnoki, azután meg jöhet egy sok mindent eldöntő Atlético BL párharc első felvonása. Na, de ne siessünk még ennyire messzire, vegyük csak kettesben a kanyarokat, biztos, ami biztos. Hajtás után beharang!

Vannak olyan pillanatok minden futball szurkoló életében, amikor elismerően csettint, hogy ez szép volt srácok! Hát vasárnap elérkezett egy ilyen. Ekkora verést rég láttam. Na, persze árnyalja a képet, hogy nem egy acélos ellenfél ellen értük el mindezt. De ezzel most ne foglalkozzunk, hiszen a lényeg, hogy egy önbizalomnövelő sikert arattunk, amely során parádéztunk, és minden összejött a Blankóknak. Kicsit késett az összefoglaló, beugróként vállaltam magamra a meccs szummázatát, hogyha nem is a megszokott részletességgel, de azért prezentáljam a gondolataimat erről a nem mindennapi meccsről. Hajtás után összefoglalunk!

...egy Granadát elkapott! Legalábbis reméljük. Húsvét alkalmával habfehér nyulaink kedvenceink visszatértek válogatottbeli elkötelezettségeikből, többé-kevésbé épen. És a jó a szerencse, ami csúnyán pofánröhögött minket a BL-sorsoláson, ezúttal nagy kegyesen egy könnyen verhető nyúlbagázst sodort az utunkba. Hazai mezőkön, nem lehetne nagyon kérdés, kié is lehet az összes répa a végén...de hát mégis van. Hajtás után beharangunk.