Madridi Merengués

Ritkán fordul elő, hogy ennyire megvalósul, amit előre gondoltam és éreztem. Ahogy a beharangozóban írtam, a Real a gálakezdővel rohamozott. A középpályánk tulajdonképpen jól működött, míg a Malaga átadta a kezdeményezést. Ők meg keményen védekeztek és várták a kínálkozó alkalmat a kontrákra. Az előreívelt vagy hosszú indításokkal nem egyszer kisebb-nagyobb gondot okoztak, de szerencsére a védelmünk végéig kitartott. Az eredmény is az általam elképzeltek szerint alakult, bár meglepően könnyed győzelmet arattunk, méghozzá úgy, hogy az eredmény igazából egy pillanatig nem forgott veszélyben. A 16 meccses rekord zsebben, de még fontosabb, hogy ezzel a kardinális sikerrel lépéselőnybe kerültünk riválisainkkal szemben, hiszen mind a Barca, és mind a ATMA csak ma játszott/játszik. Hajtás után összefoglalunk!

Nehéz sorozat végére érkezett habfehér együttesünk, mivel ez lesz a legutolsó nehéz ellenfelünk, legalábbis, ami ezt az évet illeti. Szerdán még Bázelben szenvedtünk meg a győzelemért, ma viszont már Malagába látogatunk el, ahol komoly erőpróba vár ránk. Az ellenfél ugyanis veretlennek bizonyult otthonában mindeddig, pedig a Barcelonával is összecsaptak, azonban csak egy gólnélküli döntetlenre futotta a katalánoknak. A Malaga jelenleg a hatodik helyen van, 6 győzelemmel, 3 döntetlennel, és 3 vereséggel. Ugyan jó sorozatot tudhatnak maguk mögött ők is, de az utolsó mérkőzésükön 3-1-re kikaptak a matracosoktól. Tehát, ha sorozatban 16. sikerünket akarjuk aratni, ahhoz meg kell szenvedni ma este is. Jöjjön a beharangozó!

A legnagyobb pozitívum, ami elmondható a tegnap esti BL találkozóról, hogy ha nehezen is, de begyűjtöttük a 3 pontot és bebiztosítottuk a csoport első helyét. Aki nem követi a Blancók meccseit és csak ezt a találkozót látta, az jogosan értetlenkedhet, hogy lett ez a csapat BL győztes, és miért dícséri a fél világ őket unos-untalan... Persze a tegnap esti mutatvány aligha fedi a valóságot, hiszen pompás sorozatot tudhatunk magunk mögött, parádés játékot produkálva és tömérdek góllal tömve ki az ellenfelek hálóit - szóval még egy ilyen erős csapatnál is belefér (sőt szükséges néha) a gyengébb játék. A nagy előrelépést az jelenti, hogy míg pár éve ezeket a meccseket bebuktuk, most be tudjuk húzni! A 15 meccs óta tartó győzelmi sorozat mellett Ronaldo gólja nem csak a 3 pontot jelentette, hanem beérte Raúl rekordját és tapad Messire. Hajtás után összefoglalunk!

Bilbao után tegnap Bázel felé vették fiaink az irányt (mármint oda csapatnak repülővel, de ez részletkérdés). Ezúttal a BL keretein belül lesz egy nem túl megerőltetőnek ígérkező mérkőzésünk, és ez talán több, mint szimpla megyei kincstári optimizmus... Eddig mi vezetjük a csoportot (jó eséllyel ez így is marad, legalábbis igen furcsa dolgoknak kellene történni, hogy ez változzon), így a továbbjutás nem is kérdéses, azonban egy újabb 3 pont bezsebelésével bebiztosíthatjuk az első helyet. Mögöttünk még bőven nem dőlt el a fennmaradó egy hely sorsa, tusakodásból jelesre vizsgázhat akár a Basel, akár a szebb reményű 'pool. De nézzük inkább az előzetest, jön a beharang!

Az előzőekben betekintést nyerhettünk a '90-es évek figyelemre méltó gárdáira, megismerhettünk három különböző egyesületet, köztük a Real Madridot is. Kiterjesztettük tudásunkat a királyi klub újkori arculatának létrehozóinak tevékenységére, Sanzra és Pérezre. A következőkben egy másik aspektus kerül nagyító alá, melyben a jelen és a jövő is terítékre kerül, de ezt is korábbról kell indítanunk. Fogjunk hozzá... (hosszú olvasmány jön!)

Csak a szokásos henger, egy újabb ellenfél kipipálva, Ronci újabb rekordot döntött, és ismét meggyőződhettünk róla, mennyire brutálisan jó csapatunk van. Ennyivel ki lehetne pipálni a tegnapi meccset, pedig nem volt az annyira egyszerű, ahogy az eredményben látszik. De meglett, és egész egyszerűen nem tudok belekötni a csapatba. Legfeljebb a bíróba lehetne. Hajtás után összefoglalunk.

Végre véget értek az utolsó EB-selejtezők idén, kedvenceink épen, eredményekben és játékpercekben többé-kevésbé gazdagon tértek vissza. Szerencsére senkinek nem kellett oda-vissza egyik óceánt se átrepülnie egy meccs miatt, tehát nem dögfáradtan, az időeltolódást számítgatva tértek meg a Valdebebasba. De mostantól vissza a taposómalomba, ideje előszedni a habfehér, a Telekom-színű, és a giccsesen undorító fekete sárkányos mezeket, mert a bajnokság folytatódik. Mindjárt ma, lapozás után beharang.

Még az őshazában kompanynak volt egy érdekes posztja, miszerint mire mennének habfehér kedvenceink a másik három topligában? Az még Mou alatt volt, a csapat is más volt (noha a játékosok 80%-a most itt van), de a kérdés továbbra is érdekes: elég lenne-e ott, és ha igen, mire, amit habfehér kedvenceink az eddig eltelt 11 forduló alatt a Bohócligában La Ligában mutattak? A válogatott szünet végével folytatódnak a bajnokságok, lapozás után végigjárjuk őket és merenguenk.

Túl vagyunk az utolsó válogatott szüneten, már ami ezt az évet illeti. A rövid uborkaszezon során, mint mindig, a különböző átigazolási pletykák szolgáltatták a hírek nagy részét, és mivel a Real Madridról van szó, így ebben is igen előkelő szerepet tölt be (sajnos). A sláger most Gareth Bale eligazolása, mondván, hogy kiszorult a kezdőből. Bár azt képtelenek belátni a sportújságírók többsége, hogy egyelőre szó sincs ilyenről, csak sérült volt. De a lényeg, hogy már most a nyári eligazolásáról cikkeznek. Szerintem ez elhamarkodott lenne, mert bármennyire is rosszul kezdte az évet, még bőven hasznos lehet számunkra. A másik vezető pletykahír, hogy a jelenlegi két kiváló kapusunk mellé igazolunk még egy harmadikat is. NO COMMENT! Visszatérve a válogatott szünetre, 14 Real játékos vett részt ezeken a meccseken, és ahogy lenni szokott, nem úsztuk meg sérülés nélkül. Sőt, rendesen beszoptuk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk sorjában a játékosokat és a teljesítményüket…

Történetünk Villaverde Altóban kezdődik, Madrid déli részén található szegény negyedben. Főhősünk egy itt élő család harmadik gyereke, aki már fiatalon csiszolatlan gyémántnak bizonyult a labdarúgás terén. Egy helyi amatőr kölyökcsapatban kezdett el focizni, a San Cristóbal de Los Ángelesben. Már itt híressé váltak egy bődületes statisztikát produkálva, egy hónap alatt 175 gólt szereztek, de csak egyet kaptak. Így történt, hogy a tehetséges kissrác a városi rivális Atlético Madrid utánpótlás képzésébe került, apja nagy örömére, hiszen az egész család Atlético szurkoló volt.

Valahogy így érezhettük magunkat az elmúlt meccs során. Kellemesen ellazulva húztuk be, pedig a Rayo próbált megtenni mindent ennek az ellenkezőjéért. Nem jött be. Hiába szóltam előre, ha hagyják magukat, hamarabb szabadulnak. Három pont a zsebben, újabb ellenfél gereznája feltűzve a Trófeák Termébe (lassan olyanok leszünk, mint a Predatorok űrhajója), láthattuk Herr Tonit tündökölni, Ronci újabb rekordot és trófeát húzott be, a csapat pedig szép lassan lépeget a Valaha Látott Legjobb Real Madrid titulus felé. Hajtás után összefoglalunk.

A skizoid néhai hazai komcsi ünnep "árnyékában" habfehér kedvenceink ismét újabb áldozatra lesvén várják a juhot Rayot a mészárszéken Bernabeuben. Ezúttal a Rayo kerül terítékre, és várhatóan nem is adják majd olcsón a gereznájukat, de akkor is felfűzzük az övékét is a Trófeák Falára. Lehet könnyű, lehet nehéz, csak kedvenceinken múlik. Bőszen reméljük, hogy nem az utóbbi lesz. Hajtás után beharang.

A beharangozó megírása előtt még adtam némi esélyt annak, hogy egy jó meccset láthatunk, az összeszorított fogú ígéretek és pozitív nyilatkozatok az ellenfelünk részéről sajnos csak a show kötelező elemeiként funkcionáltak a valóságban. Már a kezdő 11 publikálásakor nyilvánvalóvá tette a Pool, hogy milyen várakozásai vannak ezzel a Bajnokok Ligája találkozóval, és mit hajlandó tenni azért, hogy futballra emlékeztető jelenetek is legyenek. Nos, nem sokat. Ahogy a beharangozóban már utaltam rá, számunkra is elérkezhet egy kevésbé koncentrált szakasz, s egy erősen feledhető mérkőzést láthatott a zsűri.

Miután Equinox kolléga remekül összeszedte a múltat a liverpooli odavágó előtt, és kiválóan árnyalta azt a szakadékot, ami a két gárda múltra vonatkozó statisztikái, és az utóbbi évek formája között mutatkozik (elvált a tüdő a májtól), kissé másfelől próbálom megközelíteni az esti meccs felvezetését. A "szikét" finoman kezelve, inkább a saját formánk fenntarthatóságát boncolgatnám, feltéve a kérdést, hogy helyes pályára állt-e a Real-rakéta, melynek tavasszal kell majd robbannia.

Lezárult az októberi hajsza, és az eddigiekkel ellentétben, most teljes mértékben elégedettek lehetünk. Vagy mégsem? Kevés gólt kaptunk, győztünk a Liverpool otthonában, otthon vertük meg a Barcelonát, egyénileg is voltak kimagasló teljesítményeink, ráadásul most osztották ki a tavalyi év spanyol bajnokság legjeit. Hajtás után értékelünk.

Őszintén szólva erős kétségeim vannak afelől, hogy Ancelotti szólt volna a fiúknak a mérkőzés előtt, hogy bajnoki forduló van, és nem egy laza edzőmeccs keretein belül labdázgatunk valami negyedosztályos csapat ellen. Ennek megfelelően játszottak a fiúk mind csapatszinten, mind egyénileg is. Semleges érzéseim vannak a mérkőzést illetően, hiszen az eddigi ellenfeleinkhez képest, most egy könnyebb falatra számítottunk, de mindenképpen hajtósabbnak ígérkezett. Ennek ellenére egy unalmas, egyoldalú meccset játszottunk, viszont olyan technikásan nyomtak a fiúk, és olyan gólokat rúgtunk, hogy talán maga Xavi is elismerően biccent egyet a fejével. Hajtás után összefoglalunk...

Nehéz írni egy délutáni matinéről, amikor még mindig a klasszikus mámorában fürdünk, és el vagyunk kényeztetve jobbnál-jobb teljesítményekkel. De hát erről is kell, ezért most essünk csak le a magas lóról, mert ilyenkor szokott jönni a szokásos mélyrepülésünk, aztán pisloghatunk, hogy hiába vertük meg a katalánokat, ha utána elszórjuk a pontjainkat. Hajtás után merengünk beharang ...