Több, mint egy évvel ezelőtt igencsak paráztunk, hiszen szintén elődöntő volt, de akkor kisorsolták nekünk a rettegett Bayern München csapatát. Remek helytállással fényes győzelmeket arattunk a német gárda felett. Most egy évvel később ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjére várunk. S ahhoz, hogy eljussunk Berlinbe, ma Torinóban kell helytállni a Juventus együttese ellen. Elsőre talán sokan legyintettek, hogy áááh, sima lesz ez, de lássuk, mit is hozhat ez az összecsapás! Beharangozunk! 

 


Aki nem követi spanyol honnál szélesebb körben a mai labdarúgást, az nem különösebben ismerheti ellenfelünket, hiszen az olasz bajnokság az elmúlt esztendőkben nem éppen a színvonalasak közé tartozik: a legrangosabb európai kupaküzdelemek későbbi fázisaiban se képviseltette magát jó ideje. Azonban ha visszatekintünk a múltra, akkor láthatjuk, hogy nem egy alkalommal futottunk már össze a zebrákkal, sőt, volt olyan alkalom, amikor pont a fináléban került sor eme mítingre. De kezdjük sorban: a legutolsó összecsapásra 2013-ban került sor, amikoris a csoportkörök alkalmával Torinóban 2-2-t játszottunk, előtte viszont 2-1-re levertük őket a Bernabéuban. Viszont 2009 és 2005 között csupa Juve siker született, de hozzá kell tennünk, hogy a királyi gárda ezidőtájt nem volt méltó formájában. És az említett BL döntő: 1998-ban a zebrák sorozatban 3. fináléjukra készülhettek (1 győzelem, 1 vereség) és bár jelentős erőkből álltak még mindig, de Mijatovic góljával 1-0-ra a Real diadalmaskodott.

A történelmi áttekintést letudva meg kell jegyezzem, hogy bár sokszor információdús és hasznos lehet a statisztikák böngészése, de ebben az esetben nem igazán, hiszen a 2000-es évek előtt, illetve az évezred első éveiben jelentősen különbözött minőségében a Juventus a jelenlegi állapotától. Akkor olyan nevek játszottak ott, mint: Pavel Nedved, Zinedine Zidane, Alessandro Del Piero és még sokan mások. 
De kanyarodjunk inkább a mai helyzetre. Nos, ma is találhatunk a Juve alakulatában kiváló játékosokkal. Kezdve mondjuk Tévezzel, a megkopott sebességű Pirlóval, vagy a még mindig remekül védő Gianlugi Buffonnal. A játékuk pedig annyit változott a Conte-Allegri cserét követően, hogy taktikailag szélesebb lett a paletta. Bevallom: nem követem az olasz bajnokságot, így kénytelen voltam utánanézni az ellenfélnek, sőt néhány meccsüket is láttam. Ezek alapján leszűrhető, hogy míg Conte ragaszkodott a 3-5-2-es felálláshoz, addig Allegri nem ennyire makacs. Persze még most is játszik ebben a szisztémában a Juve, de Allegri kedvence a 4-3-1-2. Hogy melyiket alkalmazza ma, azt nem tudom, de ha tippelnem kell, akkor az utóbbira voksolnék. Amire érdemes lesz odafigyelni azok a hosszú indítások, melyek általában Tévezt keresik. Vele mindenképp számolni kell, hogy gondot okozhat. Bár abban az esetben, ha Pepe hozza a Sevilla ellen mutatott  remek teljesítményét, és Varane se marad el ettől, akkor nem lesz gond. Mindazonáltal Pirlo rettentő pontos hosszú labdái révén könnyedén a védelmünk mögé kerülhetnek. Valamint távolról sem veszélytelenek. (Tévez lába pont a Dortmund ellen sült el.) Emellett még Mormota is felszívhatja magá, ahogy szinte mindegyik ex-Realos teszi, bár a hírek szerint Llorrente kezd helyette. Pogba ugye sérült és csak a második meccsre térhet vissza. 

Ami kedvenceinket illeti: Benzema Madridban maradt, de Bale teljes mértékben bevethető lesz. Valószínűleg a walesi fog kezdeni CR mellett, és a csapat pedig átáll 4-4-2-es formációra. Ezért Kroos, Isco és James mellé Ramos csatlakozhat a középpályára ismét. Ebből is látszik, hogy Carletto nem becsüli le az ellenfelet, és óvatosan indulunk neki a párharcnak. Ezt támasztja alá, hogy Marcelo hétvégi kritikán aluli performansza után inkább Coentrao fog kezdeni a védelem bal oldalán. 

A meccs kapcsán nézzük meg egyik kollégám, Maverick véleményét, aki volt olyan kedves, hogy felkérésemre papírra vetette gondolatait, hát íme!

"Nehéz volt nem örülni az elődöntők sorsolása után, hiszen aligha vitatható, hogy az állva maradt csapatok közül minden összevetve a Juventus mondható a legkevésbé erősnek. Ez persze egy relatív fogalom, és semmiképpen sem szeretném azt sugallni, hogy az összevetésben alulmaradó Juventus abszolút játékerejét tekintve gyenge lenne… Van itt azonban egy bökkenő, egy már-már apróság, ami nem hagy nyugodni. A futballban a csapatok egymáshoz viszonyított erőssége nem egy tranzitív tulajdonság, vagyis az A erősebb B-nél, B erősebb C-nél tényekből nem következik, hogy A erősebb C-nél. Elég ha a Barca-Real-Atletico trió elmúlt 1,5 évben egymás ellen elért eredményeit vesszük górcső alá. 
 
Hogy miért hoztam fel mindezt? Mert egyszerűen nem tudom meggyőzni magam arról, hogy ez a Juventus minden szempontból a legkedvezőbb ellenfél lenne a jelenlegi Real Madrid számára… Erősebb a király gárda? Minden bizonnyal… Illene megnyerni a párharcot? Igen! Érzésem szerint azonban a Juventus rendelkezik azokkal a képességekkel, amely bizony igencsak nincs ínyére Carlo bandájának. Ez a Real Madrid az elmúlt 2 évben 2 igazán acélos ellenfelet fektetett két vállra: a Barcelonát és a Pep által katalánra fordított Bayern Münchent. Egyszerűen ezen csapatok stílusa ellen lett felépítve Carlo és – ne vitassuk el az érdemeit - Mou Madridja, az a csapat, ami zsinórban ötödször érkezett meg az elődöntőkbe. Ezzel szemben láttuk Simeone alakulata ellen, hogy milyen is az, amikor az ellenfél képes igazán magas fokon űzni a védekezést, és bizony nem érzi büdösnek a labdáról való lemondást sem. A Juventus egy olasz csapat, alighanem képesek erre a fegyelmezett, betonszilárd játékra, még akkor is, ha a Serie A-ban ellenfelek hiányában nem túl gyakran kényszerülnek rá. Érdemes hát óvatosnak lenni, és a földön maradni… 

Annál is inkább, mert az elmúlt években mindig volt egy-egy meglepetéscsapat, amely valahogy odaférkőzött a „nagyok” közé, amelyet előzetesen nem vártak volna a 4-be. Bizonyára a nagyok mind ezért a „legkisebb királyfiért” imádkoztak miközben lassan fordultak egymás körül a golyók abban a bizonyos urnában. Majd a „szerencsés” megkönnyebbülten felsóhajtott, és bizakodva várta a döntőt, izé… az elődöntőt. Hogy melyek voltak ezek a csapatok? Atletico Madrid, Chelsea, Dortmund… Ugye mindenki tudja, hogy mi a közös bennük… Nemhogy állva maradtak az elődöntőben, de 90:00-nál még mindegyik remélhetett a döntőben is! Reméljük, hogy a Juventus megszakítja most a sormintát, hogy a srácok noha esetleg lélekben meg is könnyebbültek, és talán úrrá lett rajtuk egy az Atletico legyőzése és az átok megtörése utáni elégedettség, mégsem járnak Berlinben még. Ez a párharc ugyanis kőkeménynek ígérkezik, fogcsikorgató küzdelemre lehet számítani, és bizony a múlt telis-tele van az olasz csapatok elleni kudarcokkal. Emlékszem, amikor Del Piero a Bernabeuban alázott egy csoportmeccs alkalmával, és még a mai napig kiver a víz, ha Figo torinói büntetőjére gondolok. Ahogy korábban mondtam már: számomra a Bayern az igazi klasszikus, de a múlt miatt a Juventus a másik európai csapat, amelynek neve hallatán valami extra érzés járja át a szívemet a meccsre való várakozás közepette…"

Azt hiszem jól látja Mave és egyet tudok érteni vele. Illene nyernünk, de a mérkőzés egyelőre megtippelhetetlen. Minden azon fog múlni, hogy kijön-e a két gárda sebességbeli és netán tudásbéli különbsége. Vagy az olaszok szilárd védekezése ki fog tartani? Vajon Ronaldo melyik arcát fogja mutatni? A hétvégi gyilkos ösztönt, vagy az előtte szenvedő és rossz döntéseket hozó arcát? Vajon milyen lesz a helyzetkihasználásunk? Hagyjuk felpörögni Buffont, hogy kivédje aztán a szemünket is? Vagy kíméletlenül bevágunk mindent? Ahogy látjátok egyelőre sok a megválaszolatlan kérdés, de este kiderül. HALA MADRID! 
 

Kezdés: 20:45
TV: Sport 1