Azt kell, hogy mondjam, ideális játszópartnert találtunk magunknak, így az utolsó fordulóra. Mindkét csapat a gólra ment, kicsit se foglalkoztak a csapatok a védekezéssel. Legalábbis nagyon ez látszódott tegnap, ráadásul az eredmény is ezt sugallja. 7-3! Méltó befejezése a szezonnak, persze csak a körülményekhez képest. Összefoglalunk!
A meccs úgy kezdődött, mint általában a Real meccsek idén szoktak. Mi kezdeményeztünk, majd amikor vezetést szereztünk, visszaálltunk védekezni. Nem tudom ez mire jó, de leszokhatnának erről a fiúk, mert, ahogy tegnap is látszott, nagy hülyeség. Évek óta ezt játsszunk, ráadásul sok nagy téttel bíró meccsen szívtuk ezzel meg. Igaz, főleg a Mou-érára volt ez jellemző, de mostani csapat sem hasonlít egy ragadozóra, aki addig nem nyugszik, míg a lehető legtöbb gólt be nem préselik az ellenfélnek az első fél órában. Ugye, azt sem kell mondanom, hogy ez szorosan összefügg a helyzetek kihasználásával. Képzeljünk el egy olyan Madridot, aki nekiesik a Barcának és az első fél órában a kialakított helyzetek felét érvényesíti. Szép álom, nemde?
Épp, hogy kezdtem unni meccset, mikor Marci pazar keresztlabdája után Ronaldo fejelt ellentmondást nem tűrően a kapuba. Ha Marcelo ilyeneket is tud, miért csak most mutatja be? Juve ellen a szögletszázló 5 méteres sugarából próbáltunk befele ívelgetni, amikor már tömör falatt alkotott a zebrák védelme. Ehelyett 20 méterre az alapvonaltól is tudunk ívelni? Namég ilyet…
Aztán jött a hidegzuhany. (bár szerintem mindenki csak mosolyogva nézett maga elé, hogy még az utolsó meccsen is megszívatnak minket) Röpke 3 perc alatt fordított a Getafe, méghozzá nem kis gólokkal. Ha ez most nem tét nélküli meccs lett volna, akkor nyugodt szívvel elő lehetett volna venni több játékost is, mert finoman szólva nem voltak a helyzet magaslatán védekezésben. De mivel egy hakni meccsnek felfogható találkozó volt, így eltekintek ettől.
Ezután valami olyasmi történt, ami évente csak egyszer szokott (szó szerint) megtörténni, Ronaldo egy nem túl távoli szabadrúgásból talált be. Na, ezt leírom még egyszer: Ronaldo egy nem túl távoli szabadrúgásból talált be. Nem hiszitek? Jó, akkor itt a bizonyíték:
Rá két percre kaptunk egy tizenegyest, de csak azért, hogy a divat szurkolók tudják, hogy ez tényleg egy Real meccs, és nem valami párhuzamos univerzum, ahol Ronaldo kiszopkodja a kisujjából a szabadrúgásokat. Jogos tizenegyest követően tehát 3-2re megfordítottuk a mérkőzést.
Flo, kösz a tizit!
Aztán pont, amikor gondoltuk, hogy innentől már gyerekjáték lesz, kiegyenlített a vendégcsapat. Mint egy rossz szappanopera, mikor elcsattan egy pofon egy megállíthatatlan kaszkád folyamat indul be, amit megszakítani szinte lehetetlen. Így ért véget az első félidő, egy szép adok-kapok lett belőle. Unatkozni sem volt időnk.
A spártai utoljára ért oda elsőként ünnepelni?
Második félidő úgy kezdődött, ahogy az első véget ért. Ronaldo először telibe találta a kapufát, majd a kipattanóra Chicha talált rá, aki kíméletlenül bevágta a kapuba.
Ezután se kellett sokat várni egy újabb gólra. Hámesz állt oda egy bal lábas szabadrúgáshoz, amit nagyon szépen be is csavart. Ez a gyerek tényleg nem tud kis gólt szerezni! :)
Jesé is gondoskodott arról, hogy megmutassa miként tudott csillogni a sérülése előtt. Pont az ilyen akciógólokat hiányolom leginkább a csapattól. És pont ezt hiányolom Ronaldóból, ami Jesében megvan. A gondolkodás nélkül elrúgott pimasz, okos gólok. Tavaly nem egy ilyet mutatott be, amikor ütemtelenül elgurította a labdát a kapus mellett, és pont ezért védhetetlenek. Nem számít rá az ember. Nem lehet rá felkészülni, mint egy középre bikázott lövésre. Ez is hasonló volt. Ahogy visszakapta a kényszerítőből a labdát, gondolkodás nélkül elcsavarta a hosszú alsóba. Remekül helyezett labda volt.
Mit ad isten még ezután? Egy kontragólt! Úgy tűnik tegnap megmutatta a csapat, hogy mit is tudna csinálni. Köszi srácok, pont időben!
Ezzel be is állították a 7-3-as végeredményt. Marci meg is érdemelte a gólt, ha már egész évben az egyik legjobbunk volt támadásban.
Az az érzésem, mintha lenne egy sablonunk, amit edzéseken gyakorlunk, amit Carlo kitalált és eszeveszetten ragaszkodik hozzá, mintha mást nem is tudnánk csinálni. Kicsit hasonlít szerintem a Pep és Bayern közti házasságra. Tegnap felszabadultan tudtak játszani a fiúk, és azt tudták kihozni magukból, amit igazán tudnak. Sok oldalúak voltunk, ahogy ezt a góljaink is alátámasztják. Ha ezt a mindenkori edzőnk (remélhetőleg jövőre is Carlo) tudomásul veszi, akkor ki merem jelenteni, hogy az idén mutatott játéknál sokkal több rejlik ezekben a fiúkban. És ennek a tudatában jár a szívlapát Ancelottinak, mert akkor ez azt jelenti, hogy sikerült a csapatot lekorlátoznia egy egysíkú bandává. Meg van a játékosállományunk ahhoz, hogy a passzolgatós-ívelgetős játékon túl mást is eredményesen tudjunk játszani. Nem tudom mi vár ránk a nyáron, lehet jobb lenne tudomást se venni róla, de mint minden évben, úgy most is bízok egy értelmes átigazolási szezonban! Ja, hogy Pérez az elnök?! Na mindegy, akkor majd jövő nyáron…
Wut?
Összefoglaló:
