Nem lehet azt mondani, hogy szaggatták volna az istrángot a srácok, mégis ötgólos győzelmet arattak idegenben, öt különböző gólszerzővel. A számok alapján akár még gáláról is beszélhetnénk, de iram, valamint ellenfél hiányában mégis jobban illik a tegnapi összecsapásra a már többek által is emlegetett sörmeccs kifejezés. Hajtás után összefoglalunk!
A beharangozóban prognosztizált lehetőségek közül, az első jött be, miszerint a Getafe ismét lefeküdt nekünk. De védelmükben legyen mondva, hogy csak a saját kis sormintájukat követték, ugyanis a 21. forduló óta ezt teszik szinte minden ellenfelükkel szemben. A 10. helyről indulva olyan szintű lejtmenetben vannak, hogy a mérkőzés kommentátora sem győzte folyamatosan kihangsúlyozni, hogy nem lenne meglepő, ha a mélyrepülésük egészen a harmadik osztályig tartana. Ezt azért talán még túlzás lenne kijelenteni, de tény, hogy egyelőre egy egyszerű edzőváltással még nem kerültek ki a gödörből, mélyebbről ered a probléma gyökere. Még ha különösebben nem is lehetett elvárni, hogy pont a Real ellen fog megtörni a rossz szériájuk.
Szezon végén könnyen az arcokra fagyhat a mosoly a külvárosban!
Együttérzésből, testvéri szeretetből (vagy, mert most nem kellett feledtetni a szurkolókkal korábbi gyászos teljesítményüket) nem estek rögtön kistestvérüknek a habfehérek. Támadgattak, támadgattak, de az első gólra fél órát kellett várni, amikor is James tökéletesen találta meg beadásával Benzemát, aki „könyörtelenül bevarrta” Guaita mellett a kapuba. Múlthéten az Eibar ellen ekkorra már 3-0 állt az eredményjelzőn, ebből is látszik, hogy most egyenletesebben osztották el a gólokat. Az első félidőben azért még Isco is beköszönt, csak hogy a Getaféval ellentétben ő már elkezdjen kikászálódni a gödörből.
A második játékrészben, mikor már finoman kezdtem bíztatni Bale-t, hogy ugyan foglaljon már helyet a padon, ha már nem hajlandó semmit csinálni, nem hallgatott rám, inkább gólra váltotta Benzema kiugratását, amit Zidane egyből meg is hálált neki egy kis pihenővel. Az elkövetkezendő percekben a srácok a pályán én a fotelban szunyókáltam el majdnem, egyedül Navas mutatott be két nagyszerű védést unalmában. Amiből a második meglehetősen érdekes körülmények között született. Marcelo pöccintésére vetődött rá Navas, amit szándékos hazaadásnak minősített a bíró, holott kis bohócunk azt valószínűleg nem annak szánt, ő maga szerette volna elvinni a labdát, de a játékvezető hajthatatlan volt, jöhetett a közvetett szabad. Nem mintha hibáztatni lehetne érte a rigót, abszolút fújható volt. Természetesen azért Keylor mesteri vetődéssel hárított, de erre jobban oda kell figyelni a jövőben, az esélyt sem szabad megadni az ilyen ítéletekre. Idén ez már a második ilyen eset volt és előbb-utóbb be fog csusszanni az a labda. Akkor, amikor a legjobban fáj.
A 83. percben aztán már Navas is tehetetlen volt. Sarabia lövése Pepe tomporán irányt változtatott, majd hulló falevélként talált utat a hálónkba. Ekkor végérvényesen eldőlt, hogy Pedro Leon az egyetlen olyan exmadridista, aki képtelen gólt rúgni volt csapata ellen. A miheztartás végett jó lett volna elkerülni a bekapott gólt, sajnos ez nem jött össze, remélem akkor már jótékony hatással lesz a Getafe csapatára. De nincsenek illúzióim. Viszont csapatunkra mindenképp pozitívan hatott a meccsen, mert ezt követően a biztonság kedvéért gyorsan berámoltak még kettőt. Egyet vállalt James, az ötös környékén ügyesen tisztára játszotta magát, majd okosan gurított a kapuba, valamint egyet pöccintett CR is a hosszabbítás utolsó perceiben. Találatát egyértelműen Jesé önzetlenségének köszönheti, amivel már ötgólosra növelte előnyét a góllövőlistán. Teljesítménye alapján nem érdemelte meg a gólt, már az első félidőben eldőlt, hogy ez már megint egy olyan meccs, amikor nincs létjogosultsága a pályán, mégis végig maradhat. Mondjuk Benzemára, Bale-re, Carvajalra valóban ráfért a pihentetés, igaz kilencvenperces is lehetett volna nyugodtan. De így az újabb találatával a Pichichi-trófea már biztosítottnak tűnik ismét, látva a Barca támadópotenciálját az utóbbi időben. Olcsó vigasz. De ha szállítja mellé a BL-t szavunk sem lehet.
A mérkőzésnek egyértelmű pozitív hozadéka is van. Jó kis felhozó meccs volt ez mind James, mind Isco számára. De ide sorolhatnám Benzemát is, mivel ő is el volt veszve mostanában, talán annak köszönhetően, hogy megtudta, immár biztosan nem utazhat az EB-re, valamint Jesé és Lucas is megmutathatta, hogy továbbra is lehet rájuk számítani a beugró szerepében, sőt alkalmanként akár kezdőként is.
A szezon végéhez közeledve ki merem jelenteni, hogy nekünk van a legerősebb kispadunk a világon. Egyetlen aprócskának nem nevezhető probléma, hogy magáról a kezdőről ez már nem mondható el. Ott valami mindig hibádzik. Vagy a védők bambáskodnak, vagy nincs meg a kellő stabilitás középen, vagy CR nem teszi oda magát megfelelően, Benzema kihagyja a kihagyhatatlant, Bale elől elfogy a pálya. De tény, hogy nincs még egy olyan klub, aki Hameszeket, Iscókat, Jeséket, Vaskezeket képes bedobni csereként, főleg a szezon ezen szakaszában. Kérdés, hogy jövőre is fenn lehet-e tartani ezt a kispadot, mert kétség sem férhet hozzá, hogy többeknek is bérelt helye lenne a kezdőben más csapatoknál.
No, de ez még a jövő zenéje, addig is dőljünk kicsit hátra, hátha a Barcelona sem unta még meg a mélyrepülést, mert bármilyen hihetetlen, még a bajnokság is az ölünkbe pottyanhat.
Összefoglaló:
