Az elmúlt heteket a világ madridistái egy Six Flags Magic Mountainba való egészen komoly érzelmi hullámvasúton töltötték, mely azért fő karakterisztikáját tekintve lefele tartott. Tegnap este elérkeztünk eme hullámvasút legnagyobb attrakciójához, és mire eltelt a 90 perc, úgy éreztük magunkat, mintha nem egy, hanem legalább 3-4 hurkot fordult volna velünk a világ. Idézzük fel a történéseket egy megjegyzésekkel utólag teletűzdelt napló segítségével!
A Schalke elleni mérkőzés félidejében – Ezt nem hiszem el! Ezt a lagymatag hozzáállást! Ha ezt adjuk elő továbbra is, akkor nem nagyon van mit várnunk ettől a szezontól... Még jó, hogy benyomtam a streamet, eredetileg meg sem akartam nézni ezt a meccset, ki gondolta volna, hogy BL klasszikus lesz belőle!
A Schalke elleni mérkőzés, Huntelaar gólja – Jó, lőjenek még egyet, aztán legyünk túl ezen az egészen! Megérdemlik a bányászok, meg megérdemelnék a mi fiaink is a búcsút... Mégis hogy lehet ezt a szemetet előadni az Atletico elleni történelmi égés után ilyen rövid idővel?!
A Schalke elleni mérkőzés utáni reggelen – Nem kell túlgondolni ezt a találkozót, pont ugyanaz volt a helyzet, mint tavaly a Dortmund elleni második meccsen. Sajnos – vagy más szemszögből nézve szerencsére, mert annyira megszokott, hogy nyernek – a csapat halhatatlannak hiszi magát, és gyakorlatilag meg sem fordul a játékosok fejében, hogy egy ilyen előny birtokában veszíthetnek. Egy éles meccsre csak nem mennek már ki így a gyepre!
Március 13., péntek – Már megállás nélkül a Barca elleni találkozóról van szó. Képesek vagyunk a kommentek közt hosszasan vitatkozni azon, hogy nagyon, emberesen vagy rettentően fogják felmosni a habfehér mezzel a rövidre nyírt katalán gyepszőnyeget... Ha a srácok olvasnák a kommenteket, szerintem el sem utaznának játszani. Mondanám, hogy kár extrapolálni, és majd akkor menjünk át a hídon, ha odaértünk, de ha így megy tovább, akkor az a híd már rég nem lesz ott addigra a világ több milliónyi Moriartijának negatív hullámainak következtében.
Március 15., vasárnap – Na, erről a meccsről lemaradok megint. Helyette musical a menü: Hair. Remélem, hogy a csapat azért nem egy begombázott hippi koncentráltságával fog nekilátni a Levante felszabdalásának. Nem is baj, hogy nem látom, legalább nem fog se pozitív, se negatív irányba befolyásolni a dolog a Barcelona előtt. Ennek úgysincs semmilyen jelentősége a classico szempontjából.
Március 15., vasárnap, valamikor a második felvonás alatt – Azért remélem, hogy a meccs jobb ennél...
Március 15., vasárnap, éjjel Livescore előtt – Áhh, az IS meghekkelte a Livescore-t is, más magyarázat nincs a Robby Keane Bale duplára.
Március 19., csütörtök – Kéne egy lelkesítő, pozitív posztot írni. Van pár lementett videó hozzá, csak be kellene szerkeszteni holnap.
Március 19., csütörtök, délután – Ja, hogy BL sorsolás is lesz. A fene sem emlékezett erre. Nem baj, akkor összedobok egy ellenfélvárót, úgyis van egy ötletem. :)
Március 20., péntek, kora reggel – De miért, miért nem rendezi középre a képet a blogmotor???
Március 20., péntek, a sorsolás után – Olyan a hangulat, mint egy tömegtüntetésbe átcsapó temetésen. Igen, katasztrofális a mérlegünk az Atletico ellen, de azért ez mégis túlzás... Szerintem ez remekül is elsülhet akár: a fiúk nagy lehetőséget kaptak azzal, hogy a legutáltabb ellenféllel szemben törleszthetnek a legnagyobb szégyenfoltért, ezzel visszanyerve a szurkolók szívét, és zsinórban ötödször is elődöntős lehet a csapat. Azért az nem kis teljesítmény, még ha egy elődöntős „bukást” néha úgy is élünk meg, mintha kiestünk volna a ligából... Már csak két nap a meccsig, de a hangulat még mindig letargikus.
Március 22., vasárnap reggel – Végre, már csak pár óra! Kiváló, lelkesítő lett a beharangozó is!
Március 22., vasárnap, pár perccel a mérkőzés előtt: Laptopt összedugva a méteres TV-vel, Laola1.tv élesítve, legális, hivatalos stream, nem lehet nagy gond. Megnéztem ezredszer is a Klopp-féle autóreklámot, jöhet a meccs!
Így érkezett el a találkozó kezdete, amelyet a szokásosnál most jobban vártam. Jobban, mert a Mou érkezte utáni dömping után újabban ismét kevesebbszer kerül sor Clasicókra, és ezáltal ismét kezd felértékelődni ez a párharc. Ráadásul az őszi összecsapás hatalmas élmény volt! Lássuk, hogy mi történik ma!
A kezdés előtt 10 perccel – Ha őszinte akarok lenni magammal, akkor egy szoros vereséggel is elégedett tudnék lenni, csak legyünk partiban, legyen újra játékunk, mutasson életjeleket a csapat!
A kezdés előtti pillanatok – A bíró kicsit ölelgeti, lelkesíti még Neymart; Mascherano a középpályán, eredeti helyén. Remélem, hogy nem a VB-n látott formáját hozza majd.
3. perc – A Barca látszólag egy 4-1-2-3-at játszik, amelyben a középpályán Mascherano kicsit hátrébb szerepel, mint Iniesta és Rakitic. A mieink a szokásos 4-3-3-at hozzák, gyönyörűen meghúzhatóak a vonalak a képernyőn. Remélem, hogy nem kerülnek légüres térbe a középpályásaink...
Valamikor az első 10 percben – Iniesta tör be a 16-oson belülre egy zseniális pörgetés után... a védelem gyakorlatilag állva maradt. Ez meleg lesz így... A beforduló boka láttán a szalagjaim ijedten felsikoltottak.
10. perc – Ronci, az isten áldjon meg! Eddig 3-ból 3-szor szereltek minden erőlködés nélkül!
Az egész találkozón igyekeztem figyelni CR-t... És bizony nehezen lennék meggyőzhető arról, hogy teljesen egészséges. Már az elmúlt hetekben is többször előkerült a téma, de most minden eddiginél jobban látszott: gyakorlatilag csak a legkritikusabb helyzetekben kezd el futni a portugál gólvágó. A mérkőzés egy tetemes hányadában csak sétált, vagy inkább vonszolta magát, várt a megfelelő pillanatra, amikor alighanem fogát összeszorítva még begyújtotta a rakétákat. Nem tudom, hogy hova vezet mindez hosszabb távon, de jelen helyzetben a támadások gördülékenységét nem segíti elő, a védekezésből pedig még csak szimbolikus gesztusokkal sem vette ki részét... Reménykedjünk, hogy hamar felépül, vagy hogy egyáltalán van miből felépülnie, mert ha nincs, csak egyszerűen ez az új stílusa, akkor még a véltnél is nagyobb a baj...
12. perc – Marci zseniálisan indult meg, remekül tette Benzin elé a labdát, aki talán lőhetett volna, de ehelyett nagyon elegánsan tette CR lábára a bogyót, aki pár centit tévedve a felső lécet találta telibe... Vezethetnénk!
Követelem, hogy Benzi fizetésének uszkve 10%-ából béreljék fel a világ legjobb hipnotizőrét, aki képes elhitetni vele akár a kékben játszó megye 2-es kupa ellenfélről is, hogy az a Barcelona! Nem lenne megállás az Aranylabdáig!
15. perc – Bale hátrébb játszik, már sokkal inkább 4-4-2 az a 4-3-3. Nagyon helyes, jobb szokott ez így lenni, bár kár, hogy nem James tölti be a posztot.
Bale a mérkőzés első félidejében mindent megpróbált, és azt hiszem, hogy most jár neki egy kis kalapemelés! Nem játszott jól, nem volt megbízható, nem lőtte be a helyzeteit, de cefetül akart. Hátrazárt, becsúszott, ütközött, már-már túl is pörögte a dolgot, és helyenként egy éppen síelni tanuló elefánt eleganciájával próbált labdát szerezni. DE próbált! Végre!
20. perc – Most komolyan... Mathieu?! Ez vajon mennyit fizetett? Sergio, mégis mi volt a terv a háta mögött felugorva?
Mathieu aligha hitte pár évvel ezelőtt, hogy egy napon nem csak vezető gólt fog bólintani egy El Clasicón, de abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy mindezt abba a kapuba teheti, amelybe Sami is betalált egykoron. Tovább emelve az esemény ünnepélyes jellegét a világ egyik legjobban emelkedő és legjobban fejelő védője biztosított számára díszkíséretet. Annyira felvillanyozta ez a szertartás, hogy a következő percek is róla szóltak.
21. perc – Jaj, Suarez... ok, hogy fault volt, de amikor a válladnál taszítanak rajtad egyet, akkor ne fogd már sírva a vádlid!
26. perc – Jó, jó, jóóó... mégse... De most tényleg: Mathieu lesz a meccs embere??
Marci – támadásaink motorja - gyönyörű megindulása végén Mathieu blokkol fontosat, majd pár pillanattal később ő mutat be parádés szerelést.
28. perc – Takarodj a fenébe Suarez! Nem való az ilyen pályára! Ezt a sunyi, alattomos kis köcsögöt!
A jó Fogas gyönyörűen mutatta be ezen a találkozón, hogy miért adtam hálát többször is az égnek azért, hogy nem nálunk kötött ki! Mondom ezt annak ellenére, hogy végül később eldöntötte a találkozót – részben ezért nem is írtam be kommentként, mert biztos voltam benne, hogy az megbosszulná magát. Suarez az első félidőben csak azzal vétette észre magát, hogy nevetséges fetrengésekkel sárgákat és szabadrúgásokat próbált kiharcolni, illetve ebben az esetben egy hanyag mozdulattal húzta le Pepe vádliját. Szinte eltartott kisujjal, pironkodva lépett oda, azt sugallva, hogy „jaj, hát ő nem is”, ő azt hitte a mozdulat elindításakor, hogy a portugál másik oldalán, tőle méterekre lévő labdát is elérheti. Pont az a határ volt, ami mégse egy nyújtott lábas odalépés, ami közfelháborodást és lapot vált ki azonnal, de azért még egyértelműen a fájdalom okozása az egyetlen célja. Alattomos, alávaló és sunyi megmozdulás...
31. perc – HUUUHUUUUHUHUUUU!!! Azt a mindenit, hát ez mi volt Benzin! Guti-díjas megoldás! Az év gólpassza!
Szó fennakad, hang bennszakad... Ebben a momentumban Benzema – aki élt, mint hal a vízben az első 60 percben – felvéste nevét a halhatatlanok falára... Ha évtizedek múlva már csak egy dologra emlékszünk majd a kopasz franciával kapcsolatban, akkor az minden bizonnyal az lesz, ahogy ezen az estén kiosztotta a Real Madrid történetének 3. legnagyobb gólpasszát Guti...
… és Guti után.
Többször előkerült a csapategység, az összetartás, a társak bátorításának, a vezérként való viselkedésnek témaköre az elmúlt időszakban. A gólt követő jelenetek ismét jól mutatták, hogy Ronaldo miért nem tudja erősíteni ezeket a dolgokat akkor sem, ha esetleg a hátán is viszi a csapatot. Ez volt az a gól, amely után a találat szerzőjének illendő lenne minimum az ámulatba ejtő gólpasszt adó társ nyakába ugrania, de inkább vállára emelnie, esetleg letérdelve leporolnia a cipője sarkát... CR Benzinnel ellentétes irányba indult, hogy eljátssza a mostanra már igencsak megfakult örökzöldjét, a véleményem szerint vérciki „calma, calma” jelenetét. Közben a felé tartó Modric – aki egészen káprázatosan találta meg sok ember közt a beinduló Benzint, ezzel mondjuk legalább 30%-ot vállalva a gólból – Benzemára mutat a kamerával szemből érkező Marcelóval egyetemben... (2:10-től a poszt végén lévő videón) Tudom, pillanat heve, felszabaduló érzelmek, stb. De ha ez az első gondolat, és arra van kapacitás, hogy jöjjön a „calma”, akkor másra is lehetne. Kár érte. :(
32. perc – Pepe, pls... mirté csiládon etz velnük?!
Pepe ezen a meccsen – talán a hely szellemének hála, talán a Busquets hiányában tántorgó űrt betöltendő – ismét felszínre hívta a benne rejlő művészt. Szép dolog az önkifejezés, de amíg Pepe kiváló védő, addig csapnivaló és ripacs színész! Ez az igazság Pepinho, ne vedd a szívedre! Ha visszavonultál, akkor talán elkezdhetsz festeni, esetleg szonetteket írni, de a világot jelentő deszkák nem neked valók... Régebben még fel tudtad volna aprítani őket tüzelőnek, de szerencsére ezt már kinőtted. Szinte kellemetlen volt nézni a fetrengéseket, amelyeket egyébként minden esetben tényleg fault előzött meg, amelyet be is fújtak... Kínos volt és szükségtelen!
36. perc – Ez meg mi volt Marci!? Ki akarok menni a grundra játszani! Most azonnal!!
Mutatjuk: a little piece of magic!
Marci hetek óta a csapat legjobbja, aki ráadásul azt sem felejtette el, hogy a foci alapvetően egy játék, amit elvileg a pályán lévők szeretnek űzni... Visszaad valamit a régi idők varázsából amikor még Solari és Robi Carlos vidáman sarkazgattak egymásnak az oldalvonal mellett. A mi bohócunk idén mosolyt csal az arcunkra, miatta érdemes a leginkább leülni a készülék elé. Az apró finomságok mellett pedig ezen a találkozón is rajta ment át a legtöbb támadás, és az ő nevéhez fűződött a legtöbb váratlan megmozdulás.
37. perc – Elmondanád Ronci, hogy miért nem mentél tovább?!?! Döbbenetesen ütemtelen volt ez az esés! Pepével együtt toljátok valami amatőr társulatban edzések után?
38. perc – Ez az! Menj Gareth, menj! 2 az 1 ellen, ott jön Ronci, tedd már, tedd már!!! Vagy lőj! Ahh...
Piquet elképesztően jól érkezett, bátran csúszott. Első szándékból bepörgethette volna még Bale középre talán, de utána már nem volt rá módja. Kár érte... A mérkőzés ezen szakaszában benne volt a vezetés megszerzése a Madrid játékában, a katalánok látványosan megzavarodtak. Olyan hatalmas terek nyíltak, mintha percekkel a lefújás előtt, minden mindegy alapon támadott volna a hazai csapat, pedig erről nem volt szó.
39. perc – GÓÓÓÓÓÓÓL!!! Ott van!!!! Szedd ki! Miért?!?! Dehogy volt lesen Bale, méterekre volt tőle... Ja, hogy Ronci... ó istenem, ha csak egy lépést tettél volna hátra!
42. perc – Hát ezt illett volna... Semmi nem fog bemenni?!
Bale pöckölt kapu mellé egy kavarodás után. Lévén a Barcelona volt az ellenfél, talán hagynia kellett volna a sokkal rosszabb testhelyzetben lévő Benzemának, aki a katalánok ellen a kapunak háttal, lapockával is veszélyesebb, mint bárki más a csapatból. Bale ezt alighanem elfelejtette, így balga módon arra a következtetésre jutott, hogy mintegy 6 méterről, szemben a kapuval ő van előnyösebb pozícióban... Kirúgás.
44. perc – Hát Leonak nem egyszerű az élete... Hiába megy hátra a saját 16-osára, Ramos még ott is üldözi. Jött is a taktikai falt.
Szünet - Ha ezt nem nyerjük meg, akkor megőrülök! Nagyon ott van az egész brigád! De miért szakad a stream?! Mindegy, lássuk addig a kommenteket: királyok vagyunk, jó a csapat, sokkal vezethetnénk, húú de kitalálta Carló, megint lejátssza LE-t, stb. Nem kellett sok a 180 fokos fordulathoz. :)
Igazán élvezetes mérkőzést láthattunk! A csapatok a néhány rögtönzött sketch jelenet előadásától eltekintve a játékra koncentráltak, és a Real bizony meglepte a jobb formában és kedvezőbb előjelekkel érkező katalán alakulatot – no meg a világot sötétben látó saját drukkereit is. Az utolsó 15 perc sima vendég fölényt hozott, és a szurkolók bizony már elkezdhették lapozgatni a beharangozóban is megénekelt közhelyszótárat: vajon a kihagyott helyzetek megbosszulják majd magukat? Ugye nem sül el úgy egy kapanyél, mint annak a bizonyos agyonnyert félidőnek a végén, amikor Alves meglőtte élete gólját?
Érdekesség, hogy látszólag nem volt a Mourinhós időket idéző kamikaze roham az első félidőben. Mind a két csapat próbálta a saját játékát játszani, nem volt arra utaló jel, hogy bárki elfogyna majd a második játékrészben. Pedig dehogynem...
A szünet vége – A napló írója itt elvetette a sulykot, és egy hosszabb, a nyomdafestéket nem tűrő elemzést küldött az éterbe, melyben az Ubuntu rendszerének a flash playerrel való együttműködését, illetve bizonyos programozók eme nem éppen gyümölcsöző kapcsolat kialakításában vállalt szerepét elemezte... A részlet közlésétől eltekintenénk a blog színvonalát megőrzendő.
Hétfő reggel hajnal – Hála a livefootballvideo.com-nak, az internet legcsodálatosabb oldalának, megtekinthetem a meccs második felét!
49. perc – Látszólag minden megy tovább, Benzin és Marci vezérletével gyönyörű helyzet bontakozik ki a látóhatáron, amely azonban Bravo nem első és nem utolsó nagy védésében halálozik el.
51. perc – Modric egy kéjgyilkos nyugalmával állítja meg az éppen beinduló Messit. Lassan az egész hátsó alakzat besárgul... Baj lesz ebből...
53. perc – Az angol kommentátor passzív szolidaritásáról biztosítja a sokszor cikizett magyar kollégáit, amikor is elkezdi következetesen „krúsznak” ejteni Kroos nevét a „book”, „look”, „cook” szavak analógiájára. Respect!
56. perc – Ezt nem hiszem el! Lőtte volna legalább Messi, vagy Iniesta, vagy Bravo, bárki más... Miért?! Miért ő?! Miért így?! Hogyan jött ez ennyire a semmiből?!
Dani Alves felnézett, és rettenetesen sportszerűtlen módon a modern kori katalán labdarúgás történetének talán harmadik hosszú indítását követte el. Pechünkre pontosan... Suarez zseniálisan vette le a labdát, és jól tette el kiszorított helyzetből a sárgája birtokában talán tétovább Pepe és a meglepett Casillas mellett. Derült égből villámcsapás... Miért nem csúszott Pepe? Miért nem vetődött Iker? Miért történt ez egyáltalán?
Sokan megtalálták ismét Ikert, és ezen a ponton álljunk meg egy ásónyomra... Kétségtelen, sajnos ez az Iker már nem az az Iker, de ettől függetlenül változatlanul tartom, hogy a szimpatikusság terén kihívásokkal küszködő csatár hibátlan megoldást választott. Pár évvel ezelőtt kapitányunk többet tett volna, talán el is érte volna, de ez azért nem egy lábak alatt beguruló potya volt, így talán igazságtalan teljes egészében az ő nyakába varrni. A szezon ezen szakaszában az eddig a padon ücsörgő kapust bedobni érzésem szerint nem reális célkitűzés és elvárás – ne feledjük: Lopez úgy érkezett, hogy játékban volt egész ősszel, és egyből a kapuban találta magát –, így várjuk ki türelemmel a nyarat, és ha úgy hozza a sors: búcsúzzunk érdemeinek megfelelő módon Ikertől. De addig kár minden gólnál újra körbejárni a témát minden oldalról.
61. perc - Mikor állt be Busquets? Ja ez csak Mascherano...
A meccs legröhejesebb jelenete volt ez, ami nem kis szó az első félidő alakításainak fényében... Halkan megjegyezném, hogy az első képsor alapján felmutattam volna CR-nek is a második sárgát – lehet, hogy tévesen, sokadjára sem tudom eldönteni -, mert érzésem szerint emelte a lábát, és rátartott az argentin combjára. Az az után látottakra azonban még ez sem magyarázat... Idézném az angol kommentátorokat:
„Ez egyszerűen szánalmas. /Apró kacajok közben./ Nagyon szomorú látni, ahogy játékosok ezt teszik...”
67. perc – Neymar úszik végig a pályán... Sajnos már mindenki csak kíséri, de a sárgák birtokában még arra is figyelnek, hogy nehogy véletlenül a brazil irányába fújják ki a levegőt, ezzel egy ötös kategóriájú hurrikán hatását kiváltva. Nehéz lesz ez így már...
70. perc – Úgy van Neymar, még sok ilyet meccs végéig, nem kell a passz!
71. perc – Gifet akarok az Alves vs. bíró fejrázós-arcba dumálós pantomimról! Lap?
72. perc – Tiiiiikiiii-taaaakaaaa: lassított felvétel. Ennyire nem tudunk már mozogni?! Gyerünk srácok, legalább lépjetek oda!
73. perc – Varane, kellett Carlo! Legalább egy ember legyen, aki még oda merhet lépni!
74. perc – Neymar a legjobb védőnk ezekben a percekben, ezúttal egy 3 az 1 elleni kontra végén szabadít fel.
78. perc – BENZIII! Jóóóóó... Bravo! Ezt nem hiszem el...
A chilei kapus fű alatt csapata erőssége lett. Hol van már egy jó Valdes gólpassz...
79. perc – Xavi talán utolsó Clasicója. Csak nehogy elcsússzon a vizes füvön! Na, komolyság: jár a taps, ha eltekintünk a kényszeres nyilatkozataitól, semmi rosszat nem mondhatunk róla, hatalmas játékos, legendás karrier!
82. perc – Érzelmek Carlo arcán!?!?! Akkor tényleg nagy a baj...
83. perc – Neymar csere. Remélem, hogy nem kér ápolást, miután átesik leballagás közben a mészcsíkon.
86. perc – Ez szép volt Iker! Nem hiányzott volna egy gól Albától.
87. perc – Ennyi volt... Messi teljesen magányosan érkezik a második hullámban, már senki nem is követi.
88. perc – Bravó Luka! Hatalmas teljesítmény volt, érthető, hogy elfáradtál! Már jóval korábban ugyan, de muszáj volt maradni. Kalapemelés és konfettieső! Erről jut eszembe: hova tűnt Damon CR és Bale a gól óta?
Utóbbira azóta megérkezett a válasz: az ábrán a walesi megoldásai láthatóak az utolsó 30, azaz harminc percben.
92. perc – Már a megiramodó Mascheranót se követi senki... Szerencse, hogy megúsztuk eggyel ezt a félidőt! Nem hiszem el, hogy kikaptunk, ezt egyszerűen nem hiszem el!
Lássuk a kommenteket: csalódás, Iker, Carlo a hibás, Perez a hibás, stb. A világ ismét fordult egyet...
A világ fordult egyet, a nap újra felkelt, a különbség nőtt, mi pedig itt maradtunk bennünk kavargó vegyes érzelmekkel és megannyi kérdéssel... A csapat lehozta a naptári év eddigi legjobb 45 percét, amelynek során több gólos előnyre tehetett volna szert. De mindez a kommentek tanúsága szerint tovatűnt az eseményhorizonton túlra, és ott semmivé foszlott a pesszimizmus fekete lyukának gravitációs mezejében összeroppanva. Suarez – ó mennyire fáj ez – gólja megváltoztatott mindent... A Barcának már nem volt sürgős, játszhatta a saját játékát, a Real játékosait pedig sokkolta az eset, hiszen látszólag fölényben voltak. Egyetlen momentum. Egyetlen remek labdaátvétel. Egyetlen centiméter Pepe lába alatt... És utána a sötétség. Elvitathatatlan, hogy elfáradt a csapat. Főleg Kroos – aki atipikus módon a meccs végén még a tőle 5 méterre álló Messit is leindította – és Modric. De azt is látni kell, hogy ez az „elfáradás” valamilyen furcsa módon éppen a gól utáni középkezdés pillanatában szakadt a srácok nyakába. Mintha elvágták volna a filmet... Valami megtört, valami véget ért. Valamiért beállt a zavar, és elszállt a hit, elszállt a lelkesedés által táplált többlet adrenalin jótékony hatása, és a mámoros köd hirtelen felszállása után elemi erővel ütött be a fáradtság. Valójában ott vége volt a találkozónak.
A Barcelona otthonában ki lehet kapni. Hol máshol, ha nem itt? A mérkőzés előtt már örültem volna egy szoros, tisztes helytállásnak is. Ennél többet kaptam, többet kaptunk! (Pragmatikusan közelítve meg a dolgot: jobb egymás elleni mérleget többek közt.) De az utolsó 30 perc mégis elhomályosítja ezt az élményt, és kérdéseket hagy hátra. Örüljünk? Bánkódjunk? Bizakodjunk? Legyintsünk lemondóan? Keressünk bűnbakokat? Hibáztassuk Carlót? A keretet? Perezt? A nem is játszó Hámeszt? Ikert? Esetleg Higuain Lyon elleni kapufáját? Mindre lenne ok, és mindegyikkel szemben is találhatnánk érveket. Látszik, hogy ez a csapat még mindig csodákra képes, de az is, hogy ez csak kivételes pillanatokban jön elő, és meglehetősen instabil állapot, amelyből könnyen kizökkenthető a társaság... Sokat fogunk még beszélni okokról és következményekről, de mindez már másik posztok tárgya lesz. Azt mondom, hogy nyugodjunk meg, lépjünk egyet hátra, és kapaszkodjunk a pozitív pillanatokba. A labda kerek, a szezon hosszú, és még bármi lehetséges, csak szólok. )))
