Miután Hamilton a tegnapi Spanyol Nagydíjon a célegyenesben, lágyabb keveréken megelőzte Vettelt, úgy tűnt, a németnek nincs sok esélye visszatámadni, holott még több, mint 20 kör volt hátra. A versenymérnöke megkérdezte a németet, hogy mit gondol a C-tervről (azaz, hogy egy be nem tervezett kerékcserét hajtanak végre és friss lágy szettet kap, amivel a futam utolsó köreiben elvben támadhatta volna Hamiltont). Vettel nem ment bele, hogy a verseny előtt kigondolt A és B terv után egy C változatot is megpróbáljon – nem is nyert. Aztán jött Zidane, aki összegyúrta az A és B csapatot, pályára küldte az új hibridet és…

 

…nem okozott csalódást a látvány, hiszen nyertünk 4-1-re. Vagy mégis lehet hiányérzetünk? Esetleg nem is hiányérzet ez, csupán egy újabb adatmennyiség, amelyet jó, ha megvizsgálunk és feldolgozunk? Amikor a B-csapat játszott, mindannyian meg voltunk elégedve a középpályásokkal. Most, hogy Kroos mellé bekerült Kovacic, Asensio és James, azt vettük észre, hogy Asensio ugyan jól játszik, de a másik két srác halovány teljesítményt nyújt. Miért? Miért gondoljuk azt, hogy egy-egy látványos megindulás a labdával azt jelenti, hogy a játékos jól játszik? Miért fontos az edzőknek, hogy olyan játékosaik legyenek, akik a labda nélküli mozgással is segítik a támadást, a védekezést, vagy a kettő közötti átmenetet? El lehet-e azzal intézni a két játékos tegnapi teljesítményét, hogy Mateo egyszerűen rossz napot fogott ki (van ilyen), James pedig már a Vörös Ördögök felé tereli a gondolatait? A kommentmezőben Ti is elmondhatjátok a véleményeteket, most azonban Kovacic kapcsán Sultan gondolatai következnek!

Építő jellegű kritika - Sultan

Én vagyok, aki gyakran emlegetem, hogy milyen apróságok lehetnek döntőek egy-egy meccs kapcsán, s most is szeretném pár dologra felhívni a figyelmet. Az „A” és a „B” csapat felállása sincs kőbe vésve, láttuk már mindkettőt jó pár variációban pályára lépni. A Sevilla ellen ilyen, vagy olyan okok miatt nem volt Bale, Benzema, Carvajal, Marcelo, Casemiro és Modric sem a csapatban. Zidane ideális kezdő mezőnyjátékosainak 60%-a nem kezdett. A szokásos középpályából csak Kroos volt a pályán, és ez volt az a csapatrész, amelynek teljesítménye miatt a gárda első félidejére panaszkodni volt okunk – a 2-0-s vezetés ellenére is. Néha nem árt az objektivitás szemüvegét az orrunkra biggyeszteni, még akkor is, ha az eredmény nem feltétlenül rossz a számunkra. A vezető gólunk Nacho szemfüles meglátása nyomán született, a második találatunk pedig egy hatékony presszing utáni labdaszerzésből. Tetszett mindkettő, és úgy kellettek, mint egy falat kenyér, de ezek ellenére meg kell állapítani, hogy a felépített támadásainkkal nagyon sok probléma volt.

Nem volt a csapatnak igazi irányítója. Nagyon gyakran Kroos mélyebben volt hátul, mint Kovacic, és ezzel a német leghasznosabb skilljei meg is voltak fojtva. (Nagyon látványosan javult, amikor Case bejött és ő azonnal feljebb húzódhatott.) James nem fogott ki jó napot, voltak hasznos  megmozdulásai, de az irányítást nem tudta magára vállalni. Kovacic meg talán egy félig Case, félig Modric; hisz egész jól védekezik, ha akar, és a gyors megindulásai nagyon sok lendületet tudnak hozni a játékba. Ha viszont nincs lehetősége megiramodni, gyakran elveszett, vagy még inkább láthatatlan emberként képes bolyongani a pályán. Nézzétek csak meg ezt a kis kiragadott példát! Kroos előtt van, szerkezetileg és taktikailag is az irányító negyedben helyezkedik, de csak kóvályog, nem mozog ki az ember mögül, hogy új passzsávot nyisson, nem indul meg, hogy megjátszható legyen, tényleg olyan, mintha észre sem vennék a társak. (16-os számmal a kezdőkörből indul.)

Ez a fajta passzivitás is elég hátrányos, mert a kiragadott példában tényleg nettó emberhátrány volt (szerencsére nem az egész meccsen), de amiben szintén fejlődnie kell még, ha tényleg Modric valamiféle utódját szeretnénk látni benne, az a helyzetek felismerése, és a passzok helyes irányba indítása. Többször volt fejben bántóan lassú, és nem reagálta le a társak kiváló beindulását. Pedig mennyit panaszkodunk, hogy elől úgy állunk, mint a bóják, szóval nagyon meg kell becsülni minden olyan szituációt, amikor egy társ ígéretes helyzetben meg tud lépni a védőjétől, és a védelem mögé kerülhet. A következő szituációban Asensio indul el, kiváló a lendülete, látványosan kéri a labdát, Kova arra néz, a pálya legjobb részén történik mindez, ti. a kaputól is elég messze van, a kapusnak esélye se lenne a csatárnál hamarabb odaérni egy védők mögé ívelt indításra; de Kovacic nem vállalja el az egyébként nem túl bonyolult indítást, hanem átteszi balra a bőrt, és a helyzet semmivé válik – végül el is veszítjük a labdát. Asensio szét is tárja a karját nem tetszését mutatva - teljes joggal!

Hasonló szituáció zajlik később Varane-Danilo leosztásban a jobboldalon. A brazil szépen megindul, a védők kissé beljebb helyezkednek, ha Varane elé rúgja a labdát, hatalmas terület nyílt volna meg. Később látni, hogy visszalép Danilo és akkor kapja, de akkor már oda a kiugrás lehetősége.

Nyilvánvaló, hogy minden meccsen számtalan olyan alkalom van, amikor nem indul el passz a kiugró ember felé, a foci ilyen, a lehetőségeknek csak egy része valósul meg. De a Sevilla ellen az első félidőben ez nálunk párosult az igazi irányító hiányával, és a build-up-ok komoly defektet kaptak. Ha Navas nem védett volna ihletett formában, akár vezethetett is volna a vendég alakulat.

A meccs nagy része ráment arra, hogy a középpályásaink közül Kroos nem a helyén játszott, Kova és James meg képtelen volt felvállalni az irányítást. Zidane végül cserélt, le a megfelelő embereket hozta, de én a helyében biztos, hogy Iscót , vagy Modricot hoztam volna James helyére. A francia tréner először a védekező középpályát erősítette meg Case pályára küldésével és Kross feljebb pozícionálásával (half space), és csak a 70. perc után jött Modric a klasszikus szerepkörébe. És lássatok csodát, hirtelen minden sokkal egyszerűbbé vált! Volt csapatvédekezés és volt hatékony build-up!

Néha úgy érzem, hogy Zidane edzősködésének egyik fő motívuma, hogy szarul teszi fel a kezdőt, hogy a jó cserékkel végül mentse a helyzetet. Titkon azért remélem, hogy mindig tanul is valamit, és egyszerűbb lesz a dolga középtávon.

Rövid zárszó - Jose

A meccs eleje arról szólt, hogy a Real nem túl nagy elánnal, de támad – a sevillai srácok pedig védekezés után gyors ellentámadásba váltanak. Védekezésben mi 4-4-2-re álltunk vissza, Asensio és James felelt a vonalakért, támadásban pedig Kroos kapta a feladatot, hogy a két belső védő közé belépve elkérje és osztogassa a labdát. Igen, egyébként is feladata a játékszer továbbítása, de most igazi Xabi-poszton játszott és ahhoz, hogy ez működjön is, az előtte/mellette lévő társak jó játékára is szükség van. Kovacic, James és Morata viszont nem voltak alkalmasak erre tegnap, a spanyol csatár a szezonbeli legrosszabb egyéni teljesítményével ajándékozott meg minket.

De más ajándék is várt ránk: Nacho zseniális felismerése nyomán már akkor ünnepeltük a SZABÁLYOS gólt, amikor a kapus még a sorfallal volt elfoglalva. Nézzétek meg a videót. Senki nem kéri a kimért távolságot, a spori nem mutatja fel a sípját, a labda áll. Ez egy elvégezhető pontrúgás. Nacho pedig élt a lehetőséggel. Úgy látszik, James-hez hasonlóan Nacho sem tud mást, csak emlékezetes gólokat szerezni (PSG ellen, Cultural Leonesa ellen).

Tehát egy be nem kalkulált fordulattal kibillent a mérkőzés a „nyugalmi helyzetéből”. A Sevilla a 20. percben adott igazán életjelet magáról, amikor Jovetic a keresztléc és kapufa találkozásánál találta el a kaput egy gyönyörű mozdulat után. Egy perccel később Vitolo lövését hárította lábbal Navas, majd újabb egy perc múlva Jovetic elől kellett felszednie a labdát. Ezután Asensio szerzett labdát a felezőnél, Ronaldónak passzolt, akitől visszakapta a bogyót, lövését blokkolták, a kipattanót James egy meseszép lövőcsel után a kapusba lőtte, innen pedig már Ronaldo elé került a labda, aki köszönte és az üres kapuba gurított. 23. perc, két gól a tarsolyban. Nyugoccságvan. Ez abból is látszott, hogy a 27. percig a Real Madrid 0 szabálytalanságot követett el. Igen, ez van, ha az idegbetegállat Modric nincs a pályán. Aztán megindultak az események nálunk is. Előbb a tizenhatos sarkánál Kroos szabálytalankodott, majd a 32. perc elején egy elvesztett labda után Ronaldo húzta át magát ellenfelén, aki az arcát fájlalva elterült. Nos, az még nem bizonyított, hogy bármely Barcelona játékossal rokonságban lenne a sevillai, így tételezzük fel, hogy valóban fájt neki a kontakt. Ami rosszabb, hogy Ronaldo felkínálta az esélyt a stabil idegrendszerrel és egyenletesen kimagasló teljesítménnyel dolgozó sporinak, hogy sárgát, akár pirosat is adjon neki. Mondom újra: nem az a probléma, hogy kiterült az ellenfele, hanem az, hogy felkínálta az esély Ronaldo a lapra. Az ilyen helyzeteket el kell kerülni. Lehet, hogy nemzetközi szinten egy rapszodikus, főszerepre vágyó játékvezető jut nekünk. Nem minden referee olyan zsírkirály, mint a spanyolok. Az eset folyománya, hogy Jovetic most keresztlécre varázsolta a labdát. Ilyen volt ez a félidő: vagy Navas védett (mint Correa közeli lövésénél), vagy valamelyik léc.

A félidő második felében a támadásaink megszűntek létezni. Illetve úgy igaz, ha azt írom: egy rendkívül szemfüles felismerés és egy labdaszerzés utáni kontrából kétgólos előnyre tett szert a csapat, miközben a Sevilla kétszer találta el a felsőlécet, Navasnak három bravúrra volt szüksége (Vitolo, Jovetic, Correa) és egyszer ölbe kellett vennie a labdát (Vitolo első lövése). Míg mi nem tudtunk helyzetet kialakítani felállt védelem ellen – talán csak Kroos megindulásából, amikor Morata nem tudta megoldani a kapussal szemben -, addig ők többször is sikeresen vittek lövésig támadásokat. Nem működött igazán Zidane csapata, de újra eredményes volt. Személyre lebontva elmondhatjuk, hogy Danilo támadásba jól oldotta meg a feladatát, védekezésben viszont sok párharcot vesztett el, James a második gól után szinte labdához sem ért (23. perc…), Morata viszont labda nélkül és labdával is emberhátrányt jelentett a csapatnak. Kovacic védekezésben hasznos volt, de támadásban a társak megfelelő mozgása hiányában a labdavezetései szinte mindig labdavesztésbe torkollottak. Ugye, milyen érdekes ez? Asensio, Morata, James, Kovacic, azaz a B tagjai a B-ben nagyon szépen mozognak, funkcionálnak. Most viszont, amikor a viszonyítási pont Ronaldo, máris gyengébb teljesítményt mutatnak be. Fontos megjegyeznem: az, hogy Ronaldo a viszonyítási pont, nem feltétlenül rossz, csupán más, mintha az egyedüli centerként dolgozó Morata lenne előttük. Azonban fontos kiemelni azt is, hogy Asensio hasznosan, eredményesen játszott ebben a játékrészben is, és látszik, hogy mind Kroos, mind Ronaldo szereti bevonni a játékba a fiatal spanyolt.

A második félidő elején a csapat több tagja az öltözőben tartotta még a fejét. A 49. percben Morata sokadik könnyű labdavesztése után Jovetic köszönte és berajzolta a jobb alsóba a labdát. A támadásuk során minden játékosunk álmosan nézte őket. Ok, tudtuk, hogy gólt fogunk kapni, tehát pánikolni nincs okunk.

A 60. percig kellett várnunk a következő komoly eseményre: Zidane kettőt cserélt. James – a világsajtó és szerintünk is – egyértelműen elbúcsúzott a közönségtől, a társak viszont azt nyilatkozták, hogy nem ennek szólt James tapsa. Morata volt a másik, aki leballagott, ezzel egyébként az első megmozdulását abszolválta, amellyel végre a csapatát is segítette. Nem lehet azt mondani, hogy nem jó kezdőként, hiszen vannak ennek ellentmondó mérkőzései. De nem tud Ronaldo mellett játszani, ezt el kell fogadni. Ronaldo játékára egyébként sem lehet panaszunk a tegnapi meccsen, de Morata lecserélése után, csakúgy, mint Benzema nélkül, jobban kezdett el játszani a portugál. Mert mögé csoportosultak a társak és bizony igaz, hogy +1 ember a középpályára nagyon sokat érhet mind az ő, mind a csapat játékában.


Casemiro és Modric pályára lépésével pedig valahol az inverz folyamatot láthattuk, mint korábban. Amikor a CKM és a BBC van pályán (Bale helyett Isco, James, Lucas), akkor azt mondtuk, hogy „tudott friss lendületet beküldeni a kispadról”. Most meg azt mondhatjuk, hogy be tudta cserélni a rutint – és persze Lucas személyében a lendületet is.

Bár Jovetic gólja után a Sevilla sem jutott el a kapunkig, a két új emberünk pályára lépése után igazából már csak nyomozták a labdát – és még Lukita hátra volt. Ugyanis a Varázsló a 72. percben lépett pályára, azaz ekkorra tehetjük, hogy a Sevilla végleg elvesztette ezt a találkozót.

A 78. percben egy újabb labdaszerzés után (Nacho) Kroos-Asensio-Kroos volt a labda útja, a német gép pedig a portugál gépállatnak simította le a labdát, aki úgy varrta fel a rövid ficakba, ahogy a rövid ficakba fel kell varrni. Tudom, az én bolondságom, de valamiért Zidane glasgow-i gólja jutott eszembe, talán csak azért, mert két jobb lábas játékos a gyengébb (???) lábával lőtt irgalmatlan nagy gólt, vagy mert mindkét előkészítés a bal oldalon zajlott. Úristen, hogy eltalálta Ronaldo! Az ilyet illik megtapsolni még az ellenfélnek is! Ez nem tap-in volt, és bár tudom, hogy one touch a statisztika szerint, de ez a lövés, ez a találat egy csipetnyi futball-orgia volt. Ha több magyar szót ismernék, biztos folytatnám az élmény fokozását, de maradjunk annyiban, nálam ez a legszebb CR-gól idén! (A legfontosabbat majd Gigi kapja… hehe.)

A gól után még Lucasnak volt helyzete (sztratoszférába küldte a labdát), a Sevilla a kapunk közelébe nem jutott, Nacho valamiért kapott egy sárgát, Lucas egy kemény belépőért kapott ilyen távol-keleti lapot.

Ezután pedig érkezett a német precizitás, Mr. Alibi (a goal.com szerint a Real idényének három legfontosabb játékosa CR és Marcelo mellett), aki Nacho passzát váltotta gólra és adta meg a kegyelemdöfést a vendégeknek. A lelátó népe tombolt, ugrált, énekelt, a csapat pedig ráérzett erre és hosszú labdajáratásba kezdett. Nem tudom megmondani, hogy melyik volt nagyobb hatással a másikra: a csapat a közönségre, vagy fordítva; de óriási élmény volt a meccs vége.

A srácok nem játszottak jól az utolsó 20-25 percet leszámítva, de a Sevilla sem volt olyan veszélyes, mint a meccs előtt, vagy a meccs alatt gondoltuk. Viszont ugyanezt fogjuk érezni a Celta és a Malaga ellen is. Pedig nincs mese, két győzelmet kell felmutatni még, hogy Ramos és Cibeles istennő találkozhasson. Danilo játéka fejlődik, bár védekezésben vannak még butaságai (a sárga lapja ilyen volt, illetve túl könnyen adja magát a párharcokban), de támadásban egyre jobb. Marcelo helyettese majdnem a meccs embere lett, a két belső védőnknek igazán nagy kihívást csak Jovetic fel-felvillanásai okoztak.

Navas a szezon végére felpörgette magát, míg újra bebizonyosodott, hogy Ronaldo akkor a legjobb… na várjunk… tehát: napjaink Ronaldója akkor a legjobb, ha egyedüli centerként játszhat, és a középpályát telítjük játékosokkal. Isco, Modric, Casemiro eleget tudtak pihenni, James el tudott köszönni (egy halovány teljesítménnyel, de az akarat nála is megvolt), Pepétől egy molinóval köszönt el a Bernabeu és… én is elköszönök tőletek egy időre, mert úgy alakult, hogy egy nagyobb projektbe fogok, vagyis közelebb áll az igazsághoz, hogy összefogok egy projektet és nem marad időm blogbejegyzéseket írni.

Ha tetszett a poszt, osszátok meg, kommenteljetek és szerda este legyünk a CSAPATTAL a Celta elleni bajnokin!