Kikapni sosem jó. Kikapni a legnagyobb rivális ellen főleg nem jó. Hazai pályán kikapni a legnagyobb rivális ellen végképp nem jó. Az utolsó másodpercekben kikapni hazai pályán a legnagyobb rivális ellen… mit mondjak… tőrdöfés. Viszont elkezdődött a bajnokság (újra), nem lehet a múlton rágódni, épp csak annyira, mint a mostani összefoglalóban tesszük.
Sokáig kerestem magamban, hogy mit is írjak a meccsről. Végül úgy döntöttem, hogy a felmerült ellentmondásokat leírom nektek.
Borzalmas mélységbe lehúzta a madridistákat Messi győztes gólja, miközben egy ritkán izgalmas, élvezetes meccset láttunk, ahol egyik csapat sem akart már taktikázni és gondolkodni, csak támadni (kis túlzással). Ez az a meccs volt, amelyet bármelyik csapat megnyerhette volna és a másiknak szava sem lett volna. Tudom, sok a volna. De ilyen lőlap mellett? A fourfourtwo adatai alapján 22 hazai, 16 vendégpróbálkozás volt a meccs alatt. Ez brutális számpár. Szempár alig bírta követni. Ter Stegen 12 védést mutatott be – tehát bőven teszteltük a srácot. Az se mindennapi, hogy a két csapat közül egyik sem tud 85%-nál jobb passzmutatót elérni. A 35. percben a Realnál 71.6%, a Barcánál 80.2% volt a passzok/sikeres passzok aránya. Nem a középpályán tartogatták a labdát. Biztos fogadtak, hogy 70 másodpercenként felérnek a támadóharmadba, vagy önként átadják a labdát a másik gárdának.
A Realnak a Bayern elleni első meccsen mutatott játékkal lett volna több esélye. De… de esélye így is bőven volt, ám a támadóink sorra sültek be. Miközben a meccs Messi mellett a két kapus remekléséről is szólt (meggyőződésem, hogy a gólokról nem tehettek), eszembe jutott, hogy a mindig pragmatikus Zidane miért dobta korábbi felfogását és engedte ki a srácokat ilyen felfogásban?
Azt sem értem, hogy a szerdai 120 perc után miért rontott rá a csapat a Barcára. A letámadást egyébként sem lehet sokáig bírni erővel, de a hétközi történések után újra ott tartok, hogy egy mélyebben játszó Real volt a logikus választás. Azt sem értem, hogy egy sérülésből felépült (???) játékost miért kell egy ilyen horderejű meccsen betenni a kezdőbe, hogy aztán bő félóra után ellőjünk egy cserelehetőséget. De, értem. Bale, a 100 milliós igazolás jelenléte rengeteget jelent a sportszakmai érveken túl. Amiről nem feltétlenül Bale tehet.
Ha az Osasuna ellen fel tud állni (pedig semmi oka nem volt rá) a csapat 5-3-2-es rendszerben, akkor a Barcelona ellen miért nem tudott olyan visszahúzódva játszani a csapat, mint az Allianzban? A bajnokságra tekintve nekünk csak annyi volt a lényeg, hogy ne kapjunk ki. A Real Madridról kialakult képbe azonban 40 kamerán át nem fért bele ez a felfogás. Meg kellett mutatni, hogy a Real tud dominálni! A Barca ellen meg kell mutatni! Az Osasuna ellen nem kell. Az érdekes az, hogy így is nyerhető volt a meccs.
Messi, aki az elmúlt évek legkomolyabb teljesítményét hozta le és jelenleg egyedül jelenti a Barcelona csapatát (tudom, Neymar, de ő eltiltott volt), olyan vígan játszhatott, hogy fájt nézni. (Mondjuk neki is fájt Marcelo könyököse.) Zidane pedig meglépte a lehető legrosszabb lépést vele szemben: emberfogással próbálta meg kivenni a játékból. Ez hamvába holt ötlet. Talán csak Vinnie Jones lett volna képes rá, mert az angol kultúrember már a 12. másodpercben hónapokra harcképtelenné tette volna Messit. Viszont Casemiro sem kímélte őt, hihetetlen, hogy kiállítás nélkül megúszta a dolgot – az első félidőben! A második félidőben már Casemiro játszott 5-10 méterrel fentebb és Modric volt az argentin mellett. Bár még így is összekerültek pár alkalommal, de Tankunk elsődleges feladata Busquets volt.
A Juventus megmutatta, hogy mit kell csinálni Messivel szemben: zárni a területet előtte, ahová beindulhatna. Lesz majd lentebb jelenet, ahol a játékosaink díszkísérete mellett futhatott EGYENESEN Navas felé. Borzasztó dolog, egyben Zidane felelőssége, hogy felkészítse a csapatot.
Te vagy a Real Madrid játékosa. Hazai pályán a bajnoki második ellen, emberhátrányban, fél perccel a jelzett hosszabbítás előtt. A vendégek a saját tizenhatosuk magasságában jutnak bedobáshoz. Mit csinálsz, úgy, hogy tudod: az egy pont nagyjából bajnoki címet ér. Nos… nyilvánvaló a feladat: le kell támadni őket. Ha pedig kipasszolnak, nem szabad taktikai szabálytalanság fegyverével élni (egy visszahúzás, egy felrúgás – de nem hentelés).
Egész szezonban baj volt a helyzetkihasználással, de az AtMa elleni tavaszi meccs, a Bayern elleni első meccs és a tegnapi kifejezetten sértő volt ránk, szurkolókra nézve. Ha már ellentmondások… Suarez nagyjából egy jó dolgot tett tegnap, amikor Messi első gólja előtt nem ért a labdához, de már a mozgásával elvitt két embert. Ez az ösztön. Ronaldo kétszer vette el társtól a labdát ezzel szemben. Az első félidőben Bale elől (és lőtt végül gyengén, ballal), majd a hajrában James elől, pedig mindkét esetben a társ volt az elsődleges opció. A portugál valahogy nem érzi ezeket a helyzeteket. Ő direkt játszik. Nála az ösztön ott mutatkozik meg, hogy tudja, hova érkezik a labda és igazi centerként dolgozik. Azonban mondom, felesleges egy embert kivenni a sorból és máglyára vetni. Meg is mutatom majd, ahogy szépen sorban veszem elő a srácokat és teszem vissza őket a képzeletbeli sorba, mert alig akadt ember nálunk, aki nem érdemel korholást (kikaptunk, vagy mi). Aztán persze dicséretet, mert Srácok, ez bitang élvezetes meccs volt, amihez kellettek kedvenceink, csak az utolsó falat volt keserű, de szerdán a játékosok megmutatják majd, hogy ők a bajnoki címre pályáznak.
Mielőtt a meccs történéseire rátérnék, megosztom veletek Sultan gondolatait.
Hadd kezdjem azzal, hogy a beharangozóban feltettem a kérdést, hogy Messi képes lesz-e a hiányzó Neymar helyett is cipelni a Barcelonát, és erre magam azt a választ adtam, hogy nem. Nos, nem lett igazam. Miután a Madrid a saját lehetőséginek nagy részét elpazarolta, és megteremtette a Barca számára, hogy azt érezze, van keresnivalója a találkozón; Messi volt az, aki vezére tudott lenni a katalánoknak, és nem csak mezőnyben volt tarthatatlan, de góljaival a mérkőzést is eldöntötte. Nem nézem rendszeresen a Barca meccseit, de nagyon rég láttam az argentint ennyire jónak. Nem túlzás azt mondani, hogy ő teremtette meg a különbséget a találkozón.
Azért, mert hagytuk. Gyakorló futballistaként is nehezen tudom elfogadni, hogy valaki tarthatatlan, és ez Real drukkerként sem könnyebb. Már az első félidő derekán kiderült Casemiro sárga lapjánál, hogy ezen az estén Messi lesz az, akit nem szabad hagyni kibontakozni. Kis epizódokra sikerült csak akadályozni, de a megindulásai ellen nem volt ellenszer.
Sajnos az előre játékban meghatározó volt, hogy a BBC ismét becsődölt. Mint kiderült, Bale-nek nem kezdenie, de pályára lépnie sem kellett volna. Sérült volt. Igazából, amit lehetett elrontott. Vele buktunk egy cserét. Sajnos az első hármasunk másik két tagja sem volt ma jó. Benzema ismét Cét próbálta kiszolgálni, és ismét megmutatta, hogy kezd belőle kiveszni (volt neki valaha?) a gyilkos csatár ösztön. Olyan helyzetekből is a portugált kereste, melyekből ő magának kellett volna kapura törnie. Rendre hasonló rootokat futottak Ronaldóval, ismét úgy tűnt, nincsenek kiosztva a szerepek.
Ronaldo az elején még csapatember benyomását keltette, védekezett is, de aztán a meccs nagyobb részében látszólag még lesről is kín volt számára visszaténferegni. A megváltozott státuszának mára kizárólag a gólok adnak validitást, és ha azok nem érkeznek, akkor általában csak az űr és a kritika marad.
A meccs meghatározó pillanataiban két Asensio-Ronaldo akció is kialakul komoly gólhelyzetet eredményezve. Fiatal középpályásunk azonban mindkét esetben rosszul döntött. Először tempóelőnyben begyalogolhatott volna a kapuba, és befejezhette volna az akciót ő maga, ehelyett a rosszul helyezkedő, és a Bayern meccset lemásolva lesen labdát kérő Ronaldóhoz passzolt. Majd a másik esetben passzolnia kellett volna a jobb helyzetben lévő társhoz, akkor viszont egyedül próbálta megoldani. Asensio abszolút dicsérhető, hogy ezek a helyzetek egyáltalán létre jöttek, s biztos vagyok benne, hogy némi rutint magára szedve, később jobb döntéseket hoz majd. Most azonban ezek voltak azok a kulcsszituációk, melyeket gólra kellett volna váltani, s ezek bizony - más vonatkozásokkal együtt - nagyban befolyásolták a végeredményt.
Pozitívum, hogy emberhátrányban is kiegyenlítettünk (Istenem, mekkora lökés lett volna ez Jamesnek, ha 2-2 marad!), viszont sokba került, hogy a legvégén elkapta a csapatot a hév, és 10 emberrel is letámadtunk, teret hagyva a Barcának egy végső kontrára. Marcelo hatalmasat hibázott, hogy nem állította meg a középpályán a lendületbe jövő Sergi Robertót, ahogy a nagy öregek mondták régen, az egy tipikus "vagy a labda, vagy a baba" szituáció volt, ha kell, egy taktikai faulttal is megálljt kellett volna parancsolni a begyorsuló katalánnak. Marcelo ezt elmulasztotta és a többi már történelem.
(Jose kiegészítése: Marcelonak ennyit kellett volna tennie:)
Azt gondolom, hogy ezt a meccset Zidane és a Real Madrid rontotta el, hisz láttuk az első félidő jó 20 percében, hogy kellett volna játszani, hogy lehetett elfojtani a Barca indulásait, és hogy lehetett mögéjük kerülni. Azt a presszinget nyilván nem lehetett 90 percig nyomni, de az, hogy hagytuk Messit lubickolni, és Casemiro, akire az őrzése legnagyobbrészt bízva volt, egy kezdőkörben elkövetett, teljesen felesleges szabálytalanság nyomán korán besárgult, ezúttal eldöntötte a meccset. A helyzetkihasználásunk csapnivaló volt, nem éltünk a lehetőségeinkkel, és a végén nekik jött össze az, ami általában nekünk szokott.
A bajnokság sorsa a kezünkben maradt, és továbbra is tartom, hogy a Barca több pontot fog elszórni a végéig, mint a Madrid (azaz pont az folytatódik, mint eddig), de megnehezítettük a sorsunkat, és lélektanilag is romboló egy ilyen találkozó.
Tehát jövök a mérkőzés kiragadott jeleneteivel, azonban Norma_va anyaga is ide kívánkozik.
Először is nyugodtan elfelejtheti bárki is, aki abban hitt, hogy a mindenkori edző állítja össze a kezdőnket. A technikai lefutása ennek teljesen mindegy. Mindegy, hogy maga Pérez megy le Zidane-hoz és átnyújt egy borítékot, amiben szerepel a kezdő 11 játékos neve. Nem, nyilván nem így történik. Pérez klubvezetési filozófiája a galaktikus igazolásokra épül és arra a brand-re, amit felépít a médián keresztül. Elhitette az emberekkel, hogy Bale a következő Ronaldo. Én meg vagyok győződve arról, hogy az ő keze is van abban, hogy már a Tottenham-ben erről beszélt mindenki. Ehhez mondjuk tényleg ért, mert zseniális, ahogy egy átlagnál jobb brit játékos marketingjét mennyire fel tudta tornászni. Ha nem lett volna ennyire beharangozva az „új Ronaldo”, akkor nem vásárolta volna meg Flo, kutyát nem érdekelne az ő marketing értéke (mert az a nullához konvergálna), és Ázsiában azt se tudnák, hogy létezik. De tegnap játszania kellett. Hogy ezt Pérez kimondta-e, vagy csak nyomást gyakorolt a médián keresztül, vagy ügynökökön keresztül, teljesen mindegy. Mert az ő filozófiájának köszönhető az, hogy a márkáknak játszaniuk kell, akkor is, ha nem teljesen egészségesek. Mindenki döntse el maga, hogy ez elfogadható-e egy futball klubnál. Ennél a futball klubnál. Mert hiába működik már a Real Madrid egy üzleti vállalkozásként, elsősorban még mindig egy a futball klubnak kellene lennie.
Gondoljon bele mindenki, ha nem lenne BBC, nem lennének kötelezően erőltetett elemek és az játszana, aki ténylegesen hozzá tud adni a játékhoz. Képzeljük el, hogy Benzema és Ronaldo nem egymás sarkát tapossa egy kiugratás után (Komolyan, az mi a fasz volt? Szégyen, hogy két klasszis játékos nem tudja, hogy nem viszed a labdás nyakára a te védődet is. Bazdmeg. Komolyan…)
Képzeljük el, hogy Ronaldo úgy játszik 9-est – ha már csak ott tud a csapat hasznára lenni -, hogy egy sorral hátrébb Hámesz, Asensio, Isco osztogatja neki a kulcspasszokat. Ugye, hogy nem nehéz elképzelni? Képzeljük el, hogy nem Marcelónak kell bejátszania, az egész bal oldalt és nem kell Kroost arra elpazarolni, hogy rendszeresen kisodródjon szélre biztosítani. Képzeljük el, hogy van egy olyan edzőnk, aki látta, és értelmezni tudja a PSG és Juventus hazai (és utóbbi vendég) játékát a Barcelona ellen. Képzeljük el mindezt úgy, hogy a keretünk változatlan. Nos, emiatt szerintem jogosan lehet hiányérzetünk, mert a különbség leírhatatlan.
A meccsről röviden csak annyit szólnék hozzá – José majd megelemzi a dolgokat -, hogy elkövettük ugyanazt a hibát, amit decemberben is elkövettünk. Már akkor zavart, hogy nincsen csapatszintű védekezésünk, mindenki emberfogásban védekezik, aminek a következménye az volt, hogy rengeteg befutható területet kínáltunk fel a Barcának. Iniesta direkt elhúzta többször is Modricsot, hogy a helyén Messi megindulhasson. Felkínáltuk a Barcának a saját játékukat. Megengedtük nekik, hogy azt játszhassák, amiben a legjobbak. Egyszerűen hagytuk játszani Messit.
Itt az idő megemlíteni egyik játékosunkat, akiről keveset beszélnek. Nincs a média kereszttüzében, nem kiáltják ki a következő nagy játékosnak, ennek ellenére hiba nélkül (értsd: a megengedett hibakereten belül) teszi a dolgát. Spanyol válogatott és nem kell nagy képzelő erő ahhoz, hogy elképzeljük; ő lehet ’the next big thing’, ha kiöregednek előle a sorból a „nagyok”. Felnőtt a feladathoz, felnőtt a csapathoz és a Real Madridhoz. Egy olyan kincsünk van a keretben, aki a következő évek meghatározó játékosa is lehet. Igen kitaláltátok; Asensio és Nacho. Amit ők ketten letettek az asztalra az elmúlt mérkőzéseken, az egyértelműen klasszis teljesítmény. Mindezt úgy vitték véghez, hogy alaphelyzetben alig kapnának lehetőséget. Könyörgöm, ne pazaroljuk el őket (is)!
A legszebb jelenet számomra Hámesz gólöröme volt a mérkőzés során. Sajnos kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy ő lesz az egyik áldozata a BBC-nek. Pedig egy ideális világban ez pont fordítva történne.
Jó-jó, jövök a meccs jeleneteivel.
Először is, a meccs elején meglepődve láttam, hogy Bale, Ronaldo és mintha még Benzema is közel játszott Sergi Roberto oldalához, azt gondoltam, tartós lesz a dolog és ott akarnak nyomást kifejteni, hiszen Sergi nem igazi jobb oldali védő.
A másik érdekes, ősszel már megfigyelt játékelem Ramos hosszú keresztlabdái Daninak, akit a csapat szépen tehermentesített, azaz csak Paco maradt rá, amikor a labdát átvette. Az első ilyen keresztlabda után, Dani beadását követően szabálytalankodott Umtiti tizenegyest érően Ronaldóval, a második pedig ez volt. Érdemes megemlíteni: 4. percnél tartunk.
Mindkét csapat 4-4-2-ben állt volna fel, de egyszerűen ritkán volt elég idő visszarendeződni-felállni védekezni, mindkét oldalon megfigyelhető volt, hogy a védők egészen a térfél közepéig üldözték a labdást – mindkét oldalon. Kroos, aki a legtöbbet futott a csapatból, megkapta feladatnak az első félidőben, hogy lépjen ki Busquets-re, ha hozzá kerül a labda, azonban utána lépjen vissza Rakiticre. Ez nem volt valami okos dolog Zidane-tól, Busira érdemesebb Benzemát ráállítani, mint arra már sokszor volt példa. Ráadásul, ha már kiadta a verdiktet Zidane, Kroos igyekezett megoldani, de ez egyszerűen rossz ötlet volt, sok szurkoló pedig az ilyen mozgást/feladatot nem veszi észre, cserébe lehúzza a játékost. James Dortmund elleni teljesítménye ugyanez volt. Zidane kiküldte őt, hogy Weigl-t fogja, ha védekezünk, majd lépjen visszább, ha elpasszolta a dortmundi a labdát – a szurkolók meg a gólt és/vagy gólpasszt kérték számon.
Ami viszont meglepő volt, hogy a korábban megszokottaktól eltérően a Barca szélsői szélről a második hullámban ragadt/érkező játékosnak tette vissza a labdát lövésre. Suarez több alkalommal is a frászt hozta egy-egy ilyen szituáció után a nézőkre. Jut eszembe, hova érkezett a labda Messi mindent eldöntő góljánál? Azért ilyen finomságokra futotta a katalánoktól, el kell ismerni.
A 12. perc két fontos dolgot is hozott: Bale átjött a jobb oldalra, mert Alba felfutásaira lépnie kellett Zidane-nak, Casemiro pedig felelőtlenül, indokolatlanul összeharcolt egy sárgát magának a kezdőkörben.
Fentebb említettem, hogy Messinek felkínáltuk a folyosókat, hogy fusson. Valami ilyesmire gondoltam. Az más kérdés, hogy a letámadásnak így nincs értelme, mint, ahogy a srácok csinálták a Barca tizenhatosánál. Szerencsére a meccsen többször megmutatták, hogy hogyan kell jól megoldani és ívelésre kényszeríteni Stegent.
A gólokat majd lentebb, egyben mutatom meg, de fontos kiemelni: a vezető gólunk és az egyenlítő találat között nem volt nálunk a labda. Tehát 5 teljes percen át. Ez elfogadhatatlan.
A második félidő elejét megnyomta a csapat, Asensio játékintelligenciája és sebessége a meccs ezen részében majdnem az egyedüli fegyvere volt támadásban a csapatnak (ott volt még Marcelo is), ami elég beszédes dolog, ha figyelembe vesszük, hogy Benzema és Cristiano is a pályán volt.
Az 55. perctől kezdve ismét az volt a helyzet, mint a vezető gólunk után: nem tudtuk megtartani a labdát. Mintha már ekkor emberhátrányban lett volna a csapat, pedig csak nem akartunk labdát tartani – ezt a gondolatot mindjárt folytatom. De előtte: Keylornak az első félidőben egy lövés ment kapura, Messi gólja, a többi elkerülte a ketrecet. De az 59. percben beindult a móka nála is!
Szóval ez a labdatartás, meg a középpálya, meg taktika. Nézzétek meg ezt a két perc egy másodperces jelenetet. Mennyi helyzet van? Hogyan alakulnak ki? Nagyjából úgy, hogy Kroos átrúgja a középpályán Asensio felé a labdát; Modric labdaszerzés után direkt Benzemát játssza és nem tartja a labdát (Ronaldo nem figyelt a lesre, Asensio ellőhette volna); Messi és Iniesta gyorsan átmozgatja a labdát és érkezik Suarez, valamint Navas ismét. 121 másodperc. Mindkét csapat meg akarta nyerni a meccset, de egyik sem akarta uralni a találkozót. Mindkét támadógépezet jól dolgozott (csak a befejezések…), mint ahogy mindkét kapus is (amit védeni lehetett, védték).
A 70. percben Kovacic és Andre Gomes érkezett, azt kell mondanom, most utóbbi vált be, míg Kova nem tudott dobni a csapaton – amihez kellett persze Sergio felesleges, önsorsrontó és idióta kamikáze repülése. A Barcelona térfelén. Nálam vita nélkül piros, ha nálatok nem, elfogadom. Az tuti, hogy ha így érkeznek rám a pályán, akkor elsétálok a szögletzászlóért, elveszem azt és agyonverem a tagot, aki fel akart nyársalni. A béke jegyében.
Durva, hogy Rakitic gólja előtt Kroos már kétszer lépni nem bírt a labdáért. Tudjátok jól, hogy bár nem a kedvencem, de szerepe miatt védem, ha kell. De a meccsen a bután kiosztott feladata miatt egyértelműen elfáradt. Iscót bátran be lehetett volna hozni a helyére, mert Ivan lövőcselénél már nem csak fizikailag maradt le, hanem fejben sem tudott éles maradni Toni, pedig Te, aki focizol, pontosan tudod, hogy a lövőcsel ellen fejben készülsz fel, mert TUDOD, hogy AZT fogja meghúzni az ellenfél. És nem mozdulsz be a lövőre. Toni bemozdult, vezetnek Katalánék. Ramos nem fog érkezni a Ramos-time alatt, mert a zuhany alól twitteli, hogy no more waka-waka. A helyzetünk csak azért nem reménytelen, mert a magic Zidane-nál van.
Van egy mókás (szomorú) jelenetem a kiállítás előtt. Szeretném, ha megfigyelnétek, milyen remekül reagálja le a támadósorunk a Pique vezényszavára történő Barca-védelmi vonal mozgását. Aztán kérdezhetjük, hogy miért nem tömik labdával a támadóinkat…
A kiállítás után Kovacic állt vissza Nacho mellé – nem semmi páros! Igaz, 4-5 perc után már Dani húzódott be, aztán Kroos, szóval mindig váltotta valaki a másikat, mint kispályán a kapus-poszt: egyszer Te is beállsz.
Közben pályára lépett James is, Karim helyett, aki a második félidőben legalább három jó játékot mutatott be: Asensio indítása, Sergi mellett a beadása (mondjuk azt követte a kiállítás) és egy lekészített labda lövésre Ronaldónak. De érzitek Ti is: három jó megmozdulás. Karim Benzemától ez kevés.
James egy Mourinho-féle Realra emlékeztető kontra után ravasz módon beetette Stegent, hogy nem is kell komolyan venni a kolumbiait, hogy aztán egy gyönyörű lemozgás (Gomes-ről) után találjon a kapuba. Nem kell sokat kibírni srácok, az egy pont a bajnoki címet jelenti és nem is túlzás ezt kijelenteni. Calma, calma.
Az utolsó, általam kimentett jelenetben élmény nézni, ahogy Kroos a belső védőnk és fogja Suarezt, a labdaszerzés után Asensio megindulását, Carvajal felfutását, amivel elviszi az embert Marco elől. Ronaldo azonban nem érzi a játékot, a társakat, az a labda nem neki, hanem Jamesnek ment, lövő lábra. A többi történelem.
A végén, az utolsó fél percet nem lehet figyelmen kívül hagyni, nekem egy ManCity bajnoki jutott eszembe róla, amikor még Mancini edzősége alatt mentek a bajnoki címért, ők nem kerültek emberhátrányba ezen a meccsen (nem emlékszem már melyik), de az utolsó percben szinte csak Hart maradt a saját térfelén. Kaptak egy kontrát és bukták a meccset. Mancio pedig olasz edzőkre jellemzően meglátta a lényeget: egy bajnokesélyes csapat nem engedheti meg magának, hogy egy biztos döntetlent kockáztat az utolsó pillanatban egy bizonytalan győzelemért.
Mi még azt sem mondhatjuk, hogy a győzelemért mentünk volna az utolsó percben. Egyszerűen buta módon hat, hét játékossal akartuk megszerezni a labdát a Barca térfelén. Emberhátrányban. Megkaptuk érte a „jutalmunkat”.
De butaság lenne kardunkba dőlni. Ismétlem: bármilyen eredmény születhetett volna és senkinek nem lett volna szava érte. Ennyi helyzet mellett (nálunk még emberhátrányban is) nem lehet azt mondani, hogy egyik-másik jobban megérdemelte volna. Így alakult, el kell fogadni. Meg kell nyerni szerdán a soron következő bajnokit, kellenek olyan játékosok, akik most a padon pihentek (Isco és Morata – utóbbi múlt héten 0 játékpercet kapott).
A bajnokság a mi kezünkben van. A serleg meg Ramos kezéből fog kiesni.
Összefoglaló alább, ha van még kedvetek videózni (mondjuk a gólok és helyzetek itt vannak).
Ha tetszett a poszt, osszátok meg, kommenteljetek és szurkoljatok velünk a csapatnak, mert minden elemzésen, véleményen túl az az alap, hogy támogatjuk a csapatot!
