Amikor Ramos a Tizedik megnyerésekor befejelte a 93.-ban, velem együtt sokan használták a szerencse kifejezést. Azóta ez volt a hetedik alkalom, hogy a meccs legutolsó pillanataiban sorsfordító találatot szerez. Azt gondolom, hogy már egy ideje a legszkeptikusabb Barca drukkerek is beláthatják, hogy ezt ennyiszer, így megcsinálni nem lehet csupán a szerencse dolga! Itt valami többről van szó! De haladjunk sorjában, összefoglalunk!
Azt gondolom, hogy Zidane részéről túlzott optimuzmus, vagy az ellenfél jelenlegi attitűdjeinek helytelen értelmezése volt, hogy a rendelkezésre álló játékosok közül nem kezdett Cé, Benzema, Modric, Carvajal, Marcelo és Lucas Vazquez (Bale sérülése mellett). Mint ismeretes, az első három játékosunk a keretben sem kapott helyet. A rotáció alapvetően szükséges és nagyon hasznos, amikor ennyi fronton, ilyen sok mérkőzésen kell helytállni, de ennek nem kellene azt jelentenie, hogy egy teljesen új felállásban, néhány játékost szokatlan poszton szerepeltetve; a lehetséges legjobbakból 6 főt nélkülözve (!) kell odaállni a kezdéshez. Nem állítom azt, hogy a francia tréner által felrajzolt 11-gyel nem lehet megverni a Deportivót, de ahogy láttuk, óriási kockázatok rejlettek a döntésében; és nem vagyok biztos benne, hogy a mexicói Club America, mely a fiainkra vár a következő meccsünkön, a Klub Világbajnokság elődöntőjében, olyan rettenetes erőt képvisel, hogy egy komplett B-csapattal kelljen most játszani.
Ezzel együtt a megelőző fordulóban önmagát megtaláló, a Real Sociedadnak 5-öt hintő La Coruna a játék képe alapján nem tudott a csikó csapatunk fölé nőni, inkább egy hazai, meddőbe hajló mezőnyfölény mutatkozott az első félidőben. A csapnivaló bíráskodás mellett zajló találkozó irama emellett remek volt, mindkét fél bátran, de sok hibával játszott, s a gól nélküli első játékrész előrevetítette, hogy ezen az estén nem lesz könnyű dolga a Real Madridnak.
A második játékrészre agilisabb játékkal jöttünk ki, és a meccs ritmusa még gyorsabbá vált. Továbbra is küzdöttünk azzal, hogy a feltolt Moratát és a nem ritkán leshatárig merészkedő Jamest megjátsszuk a labdákkal. Nyilvánvaló volt, hogy akármennyire is megbecsüljük Nacho munkáját, és egyre kevésbé szidjuk Danilót, ők ketten nem tudják támadásban azt a pluszt hozni, amit Marcelo és Carvajal a felfutásaival rendre beletesz a közösbe.
A hőtérképen is jól látható, hogy a két szélsőnk csak ritkán jutott el az ellenfél 16-osáig, a játékhoz nem tudtak eleget hozzátenni. A build-up-unk, a támadásaink felépítése akadozott, jellemző, hogy a vezető gól is egy hatékony, labdavesztés utáni visszatámadásból született meg.
Dicsérni kell Jamest, aki Nacho sikertelen betörése után letámadott, és vissza tudta pöckölni a labdát Iscónak, aki megjátszotta Moratát. A többi már történelem. Morata remek jobbos, középtávoli csavarással szerezte meg a vezetést, és egy ideig úgy tűnt, hogy könnyebb végjátékra számíthatunk, hisz a második gólunk is érett.
Itt érdemes elmondani, hogy a Depor amikor csak tehette védekezésben egy 4-4-2-es rendszerben letámadott, ahol rendre Colak csatlakozott a legfelül helyezkedő Andonéhoz, és a két középső védőnkig hajtották a labdát. A letámadás gyakran volt hasznos, abban az értelemben, hogy a labda visszakerült egészen Navasig (így a védőiknek volt ideje pozícionálni magukat), aki viszont jobbára higgadtan meg tudta azt játszani, nem a vakvilágba ütötte fel, hanem pontosan emberhez. Gyakran alkalmazta az NFL-ben látható screen pass-ra hajazó megoldást, miszerint a magunkra húzott támadók felett Danilóhoz, de még inkább Nachóhoz ívelte a labdát, akik már egy kevésbé tömörülő, jobban széthúzott letámadó formáció ellen könnyebben meg tudták játszani azt, mintha Ramoshoz, vagy Pepéhez került volna a játékszer.
Ez visszatérő motívum, amit minden bizonnyal Zidane kér a kapusunktól. Egyszer bukott el látványosan a presszing elleni védekezés, amikor Casemiro ki tudja miért, számos egyszerűbb opció ellenére, úgy döntött, hogy legutolsó emberként cipeli kicsit a labdát, és egy-egy elleni szituációban alul maradt. A labdaszerzést kihasználva Joselu – aki természetesen Real nevelés -, élete gólját rúgta ellenünk.
A döntetlen elporlasztotta azt a szituációs előnyt, amire építve le lehetett volna zárni a meccset, sőt, Ramos érthetetlenül eladott labdáját követően, a bekapott gól után pillanatokkal máris hátrányban volt a királyi gárda! Joselu labdája Navas alatt talált utat a hálóba. Hatalmas bajba kerültünk két perc alatt. Fent volt egy csikó csapat - hátrányban - 25 perccel a vége előtt. Azt gondolom Zidane a legjobb cseréket húzta meg, amit az általa nevezett keret engedélyezett.
Isco cseréjébe belekötöttek néhányan, de James ezen az estén hatékonyabban játszott, és ahogy Jose is említi lejjebb, a végjátékban betömörülő ellenfelek ellen szokásos beívelgetések jobban mennek a kolumbiainak. (Hogy az ívelgetések erőltetése a végén helyes taktikai elem-e, arról tessenek megkérdezni Ramost! A demagógiát pillanatokra félre téve is be kell látni, hogy a szélső pontrúgások, és a beívelések a taktikai repertoárunk igen fontos elemét képezik, és a nyavalygásunk ellenére igen sok gól születik belőle. Az más kérdés, hogy mit lehetne még helyette csinálni.)
A hátra lévő percekben egyértelműen beszorították a hazaiak a Deport, de az idő vészesen fogyott. Az egyenlítő találatot Mariano „vállalta” be – szó szerint - Lucas beadásából.
Ekkorra már elszabadultak az indulatok, és a végig bizonytalanul ítélkező játékvezető kezéből kezdett csúnyán kicsúszni a meccs. A Moratát durván fellökő védő, és a harciasan kakaskodó Vazquez helyett a békíteni érkezett Navas kapott sárgát Ramos és Sidnei mellett. Mindkét oldalon, csak ebben a csete-patéban lagalább 2 piros lapos „megmozdulás” volt, de a spori nem tudta hol van a meccs végére.
Szerintem utóbbi. A Depor nem nyert idegenben ebben az idényben – a tesztben szereplő augusztusi helyes válasz is egy barimeccs eredménye. A most „cserének” tartott játékosaink közül (feltételezve, hogy a Navas-Dani-Pepe/Varane-Ramos-Marci-Kázmér-Kroos-Modric-BBC az alapcsapat) a Real idei 24 tétmeccséből így vették ki a részüket:
Nacho - 10 meccs, 830 perc, 8 alkalommal kezdő, kétszer csere, 1 gól (DE MEKKORA), 2 gólpassz
Danilo – 8 meccs, 688 perc, 8 alkalommal kezdő, 1 gól, 1 gólpassz
James – 14 meccs, 8 alkalommal kezdő, 6 alkalommal csere, 2 gól, 8 gólpassz (legtöbb a keretben)
Isco – 15 meccs, 11 alkalommal kezdő, 4 alkalommal csere, 2 gól, 3 gólpassz
Asensio – 16 meccs, 8 alkalommal kezdő, 8 alkalommal csere, 6 gól, 1 gólpassz
Morata – 18 mecs, 826 perc, 8 alkalommal kezdő, 10 alkalommal csere, 8 gól, 4 gólpassz
Ezek alapján nekem az jön le, hogy bőven használta a játékosokat Zidane, mindegyik bizonyított már a szezonban. Tegnap Morata volt az egyetlen, aki sérülésből visszatérve még lobogtathatta az orvosi igazolást, hogy „jogosan” nincs játékban. Tőle el is pattantak a labdák, ő is elpattant a védőktől, a húrok is elpattantak az agyában, kacskán ért a bogyóhoz – és lőtt egy mesteri gólt.
Asensio egyszerűen formán kívül játszott. Danilo nem, neki ez a formája. Nachoval a PSG-t is megverjük, ha kell. Isco és James güriztek és a támadóharmadban szépen el is osztogatták a játékszert, de vitathatatlan, hogy James egy ziccert hagyott úszni. Azt is kár tagadni, hogy a BVB-vel ellentetében a Depor 4, illetve gyakran 5 védővel védekezett a kapujától 18-20 méteren. A németek azért magasan feltolt védelmi vonallal dolgoztak – ezért is lehetett, hogy az akkor a pálya közepén játszó Hámesz olyan zsugákkal indíthatta Ronaldot. Tegnap a kolumbiai a szélre volt rendelve, nem is ugyanaz a látványosság jellemezte a játékát.
A tegnapi csapat ugyanazt a sablonos sablontalan focit mutatta be, mint a gálakezdő. U-alakban passzolgatás, Morata statikussága és Asensio gyakran felesleges behúzódása a friss papucs mellé. Most a két nevet fel lehet cserélni Benzemával és Ronaldoval – bár az utóbbi időben már ezzel ők nem a 433-at rontják el, hanem tartják a 442-őt.
A Real az utóbbi 10 meccsén (a tegnap estit nem számolva) 8 alkalommal kapott gólt. Nem valami remek a védekezésünk, ezt tudjuk. Miért volt hát meglepő, hogy a Depor is alakít majd ki helyzetet? Itt az első félidőre: a nem kapufa kapufára és a kapufa kapufára gondolok. De ennyi volt igazából a veszélyes támadás tőlük, egészen Casemiro ostoba hibájáig.
A brazil minimum 7 másodpercig birtokolta a labdát. Ezen idő nagy részében Navassal szemben állt, mégsem passzolt neki. Inkább kifordult és a Depor-játékoshoz képest a távolabbi lábáról a közelebbire (a balról a jobb lábára) húzta a labdát. Magyarán nem fedezte, sőt, felkínálta a lehetőséget, hogy elszedje azt a támadó.
Mire elég 7 másodperc? A Real jobb napjain ennyi idő alatt a saját kapujától az ellenfél tizenhatosáig építi fel a kontrát.
Ez az esemény, ez a ki nem kényszerített egyéni hiba egyrészt lefagyasztotta Casemirot, aki a meccs további részében szinte láthatatlanná vált, mégis, ZZ jól döntött, hogy nem őt, hanem Iscot vitte le Mariano érkezésekor. Mert akkor már mindenki tudta, hogy jönnek a beadások. James jobban ad be, mint Isco – igaz, nem a kolumbiai labdái érkeztek. A Depor egyértelműen kontrára helyezkedett be – ehhez Casemiro kellett a védők elé, főleg, hogy Ramos centerré vált.
Aztán a percek múlásával a Depor lecserélte az összes támadóját és érkezett Mariano válla. Az a Mariano, aki adott esetben, ha kezdőként lép pályára, ugyanúgy az „ez a rotálás túl sok” tagjait erősítette volna. Ekkor írtam a többieknek, hogy most már esélytelen lesz a Depor, mert nincs emberük a kontrákra. A végén persze jött a DRÁMA, jött Minuto 90&90+ Kft és teljesítette a szurkolói megrendelést. Csók innen is neki!
De nézzük máshonnan azt, hogy miért nem a rotálás, hanem Casemiro hibája volt a kiváltó oka az eseményeknek:
A Real 213, míg a Depor 55 átadást ért el az ellenfél támadóharmadában. Nyilván ezek nyers számok, a passzok minősége, az azokból kialakuló helyzeteket nem írják le. De azt igen, hogy hol zajlott a játék. Nem a Madrid kapuja előtt. Tehát még ezzel a kezdővel is sikerült támadni. A Madrid 5 alkalommal talált kaput, ebből három gól lett. Hét lövésünket blokkolták – valaki a kommentmezőben meg is jegyezte, hogy minden labdánkba belevetődnek. 5 kaput el nem találó lövésünk is volt. Szóval kicsit az átlag alatti lövésszámot produkált a csapat, de csak önmagához képest (az átlag 19-20 szokott lenni). Azt hiszem, a 17 próbálkozás nem kevés.
A Depor ezzel szemben – ahogy fentebb írtam - összesen négy kísérlettel állt a meccs végén, ebből egyet a kapufa, egyet meg Navas hárított, egy kilakoltatta a Keresztes családot a ficakból, egy pedig Navas alatt csúszott be. Az első félidei kapufájuk és Casemiro adásszünete között nem találták el a kaput. Ebben biztos volt szerepe a pályán lévő Madrid-játékosoknak. Most komolyan, ha a Gálakezdő van a pályán, nem lett volna 4 kísérlete a Depornak? Életszerű ez? Ezért sem hiszem, hogy a rotálás miatt lett a meccs olyan, amilyen.
Továbbá: A Madrid négymeccses döntetlen-szériája idején hazai pályán az Eibar, Villareal, idegenben a Las Palmas ellen játszottunk a bajnokságban (a 2-2-es BVB elleni a negyedik X). Kronológiailag a Sárga Tengeralattjáró jött először. Ott hátrányból mentette X-re a meccset Ramos (ki más?) James gólpasszából. Aztán a Kanárik ellen Asensio szerezte meg a vezetést (lehet, hogy nem Real-szint, de engem Solarira és Saviora emlékeztet), majd ők lőttek gólt, majd mi, majd ők. A BL-forduló után az Eibart fogadtuk, ahol a 17. percre kialakult az 1-1-es végeredmény. Nézzük csak meg a három meccs kezdőjét!
BBC együtt és megbontva, Isco, James, Modric, Kroos, Carvajal, Kovacic... volt itt minden. Főleg döntetlen.
Szerintem ez a meccs – ahogy sok már RM-meccs is – nem lett lezárva egy második találattal és nem az ellenfél támadásaiból, hanem egy hatalmas egyéni hiba miatt lőttük ki az egyik lábunkat, majd szinte azonnal megvágtuk a másikat is (Ramos elpasszolt labdája). A Clasico után azt írtam, hogy ZZ meggyőzött engem is. Nem azért, mert elhiszem, hogy – jelenleg - ő képes ennél többet leoktatni a Real keretének, mert nem. Látjuk. Látja mindenki, hogy milyen hiányosságok vannak támadásban, védekezésben és ez valahol mégiscsak az edző felelőssége. Engem azzal győzött meg, hogy olyan mentalitást nevelt bele a játékosokba, amit szerintem senki el nem hitt volna róla kinevezése idején. Elég régóta emlegetem, hogy Capello szelleme van jelen itt, ezt most már talán nem is kell bizonyítani. A különbség Fabio és Zizou között a keret minőségében rejlik. Azért ez a mostani Real a világ egyik legjobb kerete, józanul gondolkodó ember ezt nem vitatja, még Danilo ellenére sem. Baj esetén gyakran (Perez pénze) az egyéni kvalitások, máskor Juanito-szelleme (Ramos) az, ami megmenti a csapatot. Mint tegnap is. Én innen is kívánom Casemironak, hogy tegye túl magát a hibáján, koncentráljon a következő meccsre és hozza azt a szintet, amit tavasszal.
Visszavéve a szót Jose-tól, meg kell jegyezzem, hogy azok pici virágait ismét meglocsolta Ramos, akik az utolsó pillanatokban is nevelgetik a reményt, hogy csoda fog történni, és benne van még a meccsben egy gól. A mi jó Sergiónk ugyan kisárgázta magát (jó eséllyel a hazai Granada elleni meccsre, mert a Valencia ellenit elhalasztjuk a Klub vb miatt), de ismét bólintott egyet a kedvenc idősávjában, hogy minden ellendrukker ismételten a nyugtatós üvegcse után nyúlhasson.
Aki azt hiszi ennyi hasonló találat után, hogy ez szerencse, annak üzenem innen, hogy nem az. Ez már statisztika. Ramos jelenléte, és egy szöglet az utolsó pillanatokban ma már megrengeti az oddsokat, nyüszítésre kényszeríti az ellenfelet, és hiába tudja minden védő, hogy Ramos támadni fogja a labdát, egyszerűen lehetetlen megállítani, ha tudja, hová érkezik a bogyó – márpedig tudja -, és a legjobban időzítve indul el rá. Persze az sem árt, ha kap egy kis segítséget, pl. Lucas Vazqueztől, melynek során kosaras mintára zárják le róla a védőt, és a megbeszélt taktika szerint senki sem tartózkodhat ott, ahová a labda érkezik, hiszen ott lenni pont nem szabad, oda érkezni kell. Ez egy skill, ez egy jól megtanult elem, ahogy hatalmas lendülettel támadja Ramos a labdát.
A hihetetlen végjátékba belehalt Depor, és egy kicsit sajnálom őket, mert azt a mentális előnyt, amit a múlt heti szép győzelmük megalapozott, most a Real visszataposta a sárba. Így kikapni, nem egyszerű, de feldolgozni még nehezebb.
Megjegyezném, hogy a Barca egy hasonló meccsen képtelen volt az Alavés fölé kerekedni, nem hogy a győzelmet, de a döntetlent sem tudta kiharcolni. Nagyon remélem, hogy ezek a három pontok nagyon kemény érvként fognak ott sorakozni májusban a végelszámoláskor!
Zidane és csapata új csúcsot állított fel a veretlenség tekintetében, 35 mérkőzés óta nem talál legyőzőre.
Csapatunk legközelebb – ahogy már utaltam rá – a tokiói Klub vb-n lép pályára 15-én a mexikói Club America ellen. Ha nyer, akkor a trófeáért játszhat vasárnap. Emiatt a valenciai vendégjátékunk a Ligában halasztva lett, nincs információnk hogy mikor kerülhet sorra.
