Ember legyen a talpán, aki eligazodik csapatunk formáján. Legutóbb a Bernabeuban lehajtott fejjel konstatáltuk, hogy az idei legfontosabb La Liga meccsünkön megaláz bennünket a városi rivális, most ellenben a Celta vált áldozati báránnyá. Nem könnyű a dolgunk, ha csapatunk teljesítményét szeretnénk elemezni, nem beszélve arról, ha netán meg szeretnénk jósolni a következő találkozó kimenetelét. Összefoglalunk!

Azt gondolom most kell higgadtnak maradni, és helyén kezelni ezt a nagyarányú győzelmet. Ahogy a csapat játszik mostanában, úgy tűnik, hogy két meccsenként kellene értékelni a látottakat együtt. Talán most is helyesebb lenne az AS Roma elleni BL visszavágóval együtt beszámolni fiaink formájáról, mert ahogy a sorminta adja, kétszer ugyanúgy nem tudunk játszani. Ha ez igaz, előre félek mi vár ránk az olasz klub ellen.

De még meccsen belül is elképesztő ingadozások vannak. Azért a 7-1 ne feledtesse el velünk hogyan indult ez a meccs. Lagymatagan. Először a 14 percben emelhettünk kalapot Navas előtt, amikor Pepe eltévedt egy telefonfülkében, és hirtelen nem tudta merre van az előre. Embere, Aspas senkitől sem zavartatva fejelt - szerencsénkre a lécre -, majd portugál védőnk még a duplázást is csak figyelte - ezt már Navas szedte ki jó kirohanásával. Aztán csak toszogattuk a labdát, nagyjából kiegyenlített játék folyt, Isco is kihagyott egy 100%-os ziccert, hogy a 35. perc környékén megint beszoruljunk a saját kapunk elé. Nem nézett ki ez a meccs sehogy sem.

Még Pepe gólja is egy állított szituációból esett, hogy tovább fanyaloghassanak velem a szépen kijátszott helyzetek kedvelői. 

Nagyon megérdemelte már a hazai publikum (egyébként figyeltétek, milyen foghíjas volt a lelátó? Az AtMa elleni égést sokan nem bocsátották meg), hogy egy olyan második félidőt láthasson, melyet kifejezetten lendületesnek, és élvezhetőnek lehetett mondani. Tudom, hogy a gyorsabban lelkesülő fiatal szurkolótársaim most sorban állnának Cé öltözője előtt, hogy bocsánatot kérjenek tőle a utóbbi hetek savazásáért, de most tőlük is egy kis türelmet kérnék. Vitathatatlan, hogy Cé, ma kb. 45 percre visszatalált abba a kerékvágásba, ami annak idején minden pénzt megért Pereznek. Tiszta szívből és jogosan dicsérhetjük ezért a félidőért.

Első (bomba)gólja élményszámba ment - igaz előtte 1 perccel épp elcseszett egy ígéretes támadást, egy érthetetlenül mély, és ütemtelen passzal, ami után fintorogva kereste, hogy ki volt az a balfasz, aki nem ért oda -; és két olyan szabadrúgása is volt, amit ha csak 10%-ban tudna reprodukálni, akkor pont ÖTSZÖR jobb lenne a szabadrúgás százaléka, mint jelenleg. Ugyanis mostanában 100-ból 2-3 gólja van.

Találataink összetörték a Celtát, melynek a motorja, Nolito hosszú kihagyás után igen gyenge napot fogott ki. Jó példa a bekapott gól arra, hogy a koncentráció, és a hozzáállás (profizmus) mit tesz hozzá, vagy vesz el a játékból. Ezt azért Zidane helyében Pepe orra alá dörgölném.

Ahogy az első képen látszik (ez az elrúgás pillanata!), Pepe egyvonalban a támadóval, felé néz, az indítást is észlelnie kell. Alapvetően jó védekező kiindulási pont, főleg, ha a lesre állítás lehetősége miatt épp keresztbe futna a pályán, hogy a támadóhoz közeledjen, és lendületet szerezzen az üldözéshez. A csatárok tipikus mozgása is ez ahogy próbálnak lendületbe kerülni lesre futás nélkül, ugyanezt kellene csinálni Pepének is csak védekező szándékkal. Ramos még visszafelé mozdul, a másik támadó megelőzése járhat a fejében.

A második képen jól látszik, hogy Pepe 3 mp alatt kapott 5 métert Aspastól, és már Ramos közelebb van a támadóhoz. A jó portugál védőnk kb. ugyanilyen csapnivalóan helyezkedett és elővételezett, amikor Aspas a kapufáját fejelte. A közelében nem volt. Sajnos Pepe hiába ment sokat, fejben már nincs ott szegény. Egy meccsen elég 2-3 ilyen hiba, hogy egy komoly ellenfél ellen sima vereség legyen a vége. 

Érdekes, hogy miután megrúgták a szépítő góljukat, az nem felrázta őket, hanem ellenkezőleg: valami olyasmi lett belőle, hogy megvan a becsületgól, legyen már vége!

Szerencsétlenségükre a Real nem állt le, hanem rákapott a játék ízére. Olyan cserék jöttek be, akik érezték, hogy van keresnivalójuk ezen a meccsen. Bale és Jesé is gólt szerzett a padról, amire nagyon-nagyon rég volt példa utoljára. Ráadásul góljaink nem ilyen lecsorgó fostalicskák voltak, vagy a szerencsén múltak (bocs Mayoral), hanem szépen kidolgozott támadások után jöttek. S hatalmas örömömre szolgál, hogy a negyedik gól Casemiro remek letámadásából és labdaszerzéséből indult, Lucas, Isco és Cé volt a labda útja a kapuba. V.I.C-el egyetértve ez volt számomra a meccs gólja.

Ilyet szeretnék még látni jó sokat. Ez az alapjáték. Passz, elfutás, keresztpassz, amiből tempóelőny keletkezik, és le lehet tenni egy jól érkező csatár elé a gólpasszt. Igen, ilyen egyszerű a foci. Ez hozzáállás kérdése. Hogy kinek hova kell futni, mikor kell megindulni és passzolni, azt felsőtagozatban kell megtanulni. Aki ezt nem vágja, annak a Real közelébe se szabad kerülnie. Tudja is azt nagyjából minden játékosunk, csak bele kell tenni azt a futómennyiséget és koncentrációt, hogy meg is valósuljon. És ahogy egy apatikus meccsen, egymást múlják alul a teljesítmények, és mindenkire rátelepszik a beleszarás, pontosan úgy, csak pozitív előjellel lendül előre a csapat, ha megy a labda, ha van középpályás, ne adj isten csatár védekezés is, és elkezd a gárda egymásért menni, ahol senki nem akar lefelé kilógni.

A csatár védekezéshez még annyit, hogy Jesé gólja mintapéldája, hogyan is kell ezt. Letámadott, labdát szerzett, balra indult, hogy onnan a jobb lábára tudjon cselezni, és addig tolta, míg kiadta a lövőhelyzetet.

Azzal együtt, hogy a Celta Vigo teljesen szétesett, és lényegében semmi ellenállást nem tanúsított, a második játékrészben láthattuk Bale-t utolsó(!) emberként védekezni, láthattuk, milyen az, amikor Casemiro ütközik a középpályán (szerencsére nem láttuk, hogy megkapja a második sárgáját, pedig nagy valószínűséggel kiérdemelte), és ha túljutott rajta valaki, akkor nem sétálgatott, mint Kroos, hanem utolérte és megpróbálta újra szerelni.

Iscónak nagyjából lefőtt a kávé, s valószínűleg ezt már ő is tudja, az ügynöke már minden bizonnyal elengedett néhány telefont ide-oda. Sajnálom, de egyre inkább belátom, hogy nem kompatibilis ezzel a felállással.

Lucas Vazquez viszont remélem megveti a lábát a csapatban, mert van benne fantázia. Hajt, akar és lát is a pályán. Valószínűleg sokat fejlődhetne, ha stabil kezdő lenne.

A meccs és egyben CR7 értékelését nagy hiba lenne a második félidő 40 percére leszűkíteni. Sajnos a mostani 4 gólja számomra nem feledteti, hogy az Atletico ellen ordító helyzetekben hibázott, hogy totális csőd volt a Barca ellen, s, hogy a szezonban többször mondtuk nettó emberhátránynak, mint nem. Ha csak a felét hozta volna átlagban annak, amit ma a jó 40 percében összehozott, nemigen bírálná senki. Ezen meccs nagy részéért meg lehet, és meg is kell dicsérni, de azért kíváncsian várom, hogy a Roma vendégjátéka alkalmával,vagy két hét múlva a Sevilla ellen, uram bocsá' a Nou Campban mit mutat majd.

Örüljünk a sok gólnak, értékeljük, hogy Modric, Kroos, Bale, Benzema és Marcelo nélkül is eldöntöttük a mérkőzést (mire Bale és Marci bejött, igazából, már mindegy volt), de továbbra is csak úgy tudok tekinteni erre a napra, mint egy sebtapaszra a súlyos seben. Jó lenne hinni abban, hogy idővel teljes lesz a felépülés, de félek, csak arra volt jó, hogy ma távol tartsuk a nyílt sebtől a koszt. Csak hosszabb távon lehet majd pontosan értékelni ezt a szombati egyfélidős gálát.

Így egyelőre azt tudom mondani, hogy az utolsó két meccs a Bernabeuban egy leégés és egy fellángolás volt. Annyira inkonzisztens a játékunk, hogy igazából semmi következtetést nem lehet levonni a jövőre nézve.

A szurkolók a győzelem ellenére hatalmas molinón, és skandálással is követelték Perez távozását. Most épp azon áll a bál, hogy Perez a biztonságiakkal eltávolíttatta a "Halgass a stadionra és távozz!" molinót.

De, hogy pozitív gondolatokkal zárjak, ilyen napok után jut az ember eszébe, hogy szinte ugyanez a keret csinálta meg a 22 meccses győzelmi sorozatot, a teljesítmény bennük van, csak harcos hozzáállással, megfelelő motivációval, és működő játékrendszerrel kell párosítani. A Real Madrid ma napra pontosan 114 éves! Ha a gárda erre tekintettel kapta össze magát, tőlem minden nap mehet a szülinapi torta!

Jó minőségű mozgóképes összefoglaló itt látható.