3 éven keresztül a Bayern München veretlen volt hazai pályán az összes sorozatot figyelembe véve. Legutoljára 2014 április 29-én kaptak ki az Allianz Arénában. Akkor 0-4-re, tegnap ugyan csak 1-2-re, de egy dolog közös: Mindkétszer a Real Madrid kerekedett felül rajtuk. Faszmák, kókler Zidane, lesgól, bírói hátszél…. Lófaszt! Tegnap a csapat nyert. Méghozzá a jobbik csapat.
Zidane a kezdőjével senkit nem lepett meg, bár őszintén szólva, nem is számítottam rá, semennyire sem, hiába vezettem fel erre a beharangozó nagy részét. Zidane bízik ebben a felállásban, és hiába vannak benne hiányosságok, hiába Benzema idei gyenge formája vagy Bale őrjítő sétálgatása a sérülése óta, van ebben a csapatban valami, ami túlmutat mindezeken, minden eddigi elemzéseinken.
Rengeteget elemeztünk és kritizáltunk az elmúlt hónapokban. Akármi is lesz a szezon végkifutása, ezek legitim kritikák, még akkor is, ha néha túlságosan is átragad a búval baszott hangulat a közösség nagyobbik részére. De az igazság az, hogy a futball nem egy mérnöki szakterület, ahol minden az utolsó centiig, milliméterig pontosan meg van tervezve, és a legkisebb hiba fatális lehet. De hozhatnék példát a gazdaság területéről. Rengeteg elemzés és kialakított modell létezik a tőzsdei világban, hogy az árfolyam alakulásokat valamilyen mód predesztinálni tudják. Következtetni akarnak hírekből, korábbi statisztikákból. Többféle heurisztika létezik, aminek mind egy a célja, hogyan lehetne a legtöbbet nyerni. Futballban is lehet elemezni, megtervezni mindent, megrajzolni a sakktáblán, felrajzolni a nyilakat, hozni statisztikákat, megnézni, hogy ki mennyit futott, de a döntőfaktor nem itt lesz. Mindkét esetben az emberi tényező az, ami meghatározza a végkimenetelt. Azt pedig (még) nem lehet matematikailag leírni. Nincs arra függvény, hogy a játékosok milyen napot fognak ki. Hogy Neuer világklasszis teljesítményt nyújt ellenünk, hogy a bíró benéz egy kezezéses szitut, majd Vidal kihagyja a büntetőt. Apró dolgokon csúszhat el egy mérkőzés, amit nem lehet belevenni semmilyen egyenletbe sem.
Sok hiányossága van a csapatnak, rendszerszintű hibáink vannak és hiába játszottunk tegnap úgy, ahogy, ezek következményei tegnap is látszódtak. A két szélsőnk visszazárt, Ronaldót csak dicsérni lehet a teljesítménye és a hozzáállása miatt – nekem utóbbi még fontosabb is; míg előbbi függhet pillanatnyi formától, utóbbi elhatározás kérdése. Védekezésben egy kompakt egészet alkotott a csapat. Lezártuk a széleket, ezzel nem kényszerítették Kroost és Modricsot arra, hogy horizontális mozgással üres területeket hagyjanak maguk mögött középen. Ez magával vonzotta azt, hogy Kázmérnek is kisebb területet kellett bejátszania. A hátulütője annak a sok hibának, amit mi kiemeltünk a szezon során, hogy hiába működött jól tegnap a védekezésünk, annyira szokatlan a csapat számára a kötöttség, hogy előrefele nem volt elképzelése a BBC-nek, hogy hogyan is kéne a labdakihozatalokat megoldani. Mivel nincsen begyakorolt build-up elemeink, nem is lehet elvárni tőlük, hogy zsigerből megoldják. Ez nem olyan. Pep is azt hangoztatja, hogy ő abban tud segíteni a csapatának, hogy megmondja, hogyan kell a labdát felvinni a támadóharmadba, onnantól kezdve ő többet nem tud segíteni.
Az első félidő erről szólt. A Bayern úgy kezdte a mérkőzést, ahogy egy elit csapatnak a Bajnokok Ligájában hazai pályán kezdenie kell. Ezt pontosan tudta Zidane is és jól felkészítette a csapatot. Alapvető fonotssággal bírt, hogy a széleken visszazárjon a két vezető márkánk, ezzel elértük, hogy az amúgy is széleket erőltető Bayern ne tudjon a kedve szerint ficánkolni a vonalak mellett és a egyúttal a csapatot sem tudta széjjel húzni.
Rögtön a videó elején a Marcelo – Ronaldo váltás olyan tankönyvbe illő volt, hogy könnybe lábadt a szemem. Jogosan várhatták azt a bajorok, hogy erre fognak rájátszani, mert itt a legsebezhetőbb a királyi gárda. Megmondom őszintén, én is ettől fostam a leginkább, hogy Marcelo amúgy is esetleges védekezését és a portugál vissza nem zárását kegyetlenül ki fogja használni Lahm és Robben. És itt jön valahol a képbe Zidane. Hány ilyen mérkőzést játszottunk idén? Ilyen alatt azt értem, ahol ilyen fegyelmezetten visszazár a csapat, a két szélsőnk. Valahogy hihetetlen számomra, hogy szinte gyakorlás nélkül tudták azt Ronaldóék, hogy hogyan kell visszazárni, hogyan kell a váltásokat hibátlanul kivitelezni. Évente van vagy 5 ilyen mérkőzésünk, és ezeken képes úgy játszani, hogy a játékfilozófiája a portugálnak egy 180°-os fordulatot vesz.
A videóban több mindenre felhívnám a figyelmet. A szögletet követően, Navas kirúgása után Bayern támadásvezetését érdemes megnézni. A Real védelme „szokásosnak” tekinthető, mert a BBC tagjai fent ragadtak a felívelés miatt, így Luka az, aki kisodródik a szélre, hogy besegítsen Carvajalnak. Előzetesen arra számítottam, vagy legalábbis logikusnak éreztem, hogy ilyen esetekben, amikor az egyik szélt próbálják majd meg a hazaiak túltölteni, akkor második hullámban, középen érkezni fog Vidal és Thiago, hogy az üresen maradt területeket bejátszhassák és lendületből vigyék rá Kázmér, Nacho és Ramos hármasra. Ezzel ellentétben, végig a biztonságra törekedtek. Középen nem erőltettek támadásokat, meghalt gyakorlatilag a szélen, miután 2v2-t sikerült kialakítani. Előnyük ebből az származhatott, hogy amikor a Real próbált ellentámadást vezetni, akkor gyakran 5-6 játékossal találták szembe magukat már rögtön a félpályánál. Esélytelen volt, hogy azon a 2-3 támadó játékosaink átmenjenek.
A videó végén nézzétek meg a csapatszintű tolódásokat. Hát nem gyönyörű? Felállt a Real védelme, középen gyakorlatilag nincsen pirosmezes, Kázmér biztosított, hogy Kroos vagy Modric kiléphessen, de egyszerűen nem volt bent játékos, akire külön figyelni kellett volna, aki(k) miatt a védelmi vonalak közti területet szűkíteni kellett volna. Hogy ez mennyire volt Lewa hiányának köszönhető, nem tudom. Nekem az a véleményem, hogy ez vele se nézett volna ki máshogyan. Carlo tudatosan játszott a szélekre, feladva a középen vezetett támadásokat.
Az egészhez hozzá kell azt is fűzni, hogy azért nem voltunk annyira szervezettek a félidő teljes ideje alatt. Volt, hogy fent ragadt a BBC, volt, amikor Bale csak sétálgatott, de azért a fontosabb pillanatokban összeszedte magát a csapat. Többnyire a walesi volt, akit mélyebbre pozícionált Zidane, így többször 4-4-2-es védekezésre hajazott a Real felállása.
Visszanézve a meccset, már máshogyan gondolom, mint tegnap. A Bayern nem nőtt a Real felé. Nem irányították a mérkőzést és jobban sem játszottak. Az első félidőben sem. Periodikusan változott, hogy éppen melyik csapat dominált, ráadásul a helyzetek is a vendégek mellett szóltak. Benzema fejesét óriási bravúrral védte Neuer, majd Ronaldónak volt két kapura tartó lövése. Kroos is próbálkozott, de az elkerülte a kaput. Túloldalon a gólon kívül gyakorlatilag nem volt kapura tartó lövése a Bayernnek. Akárhogyan is nézem, erre nem lehet azt mondani, hogy jobbak voltak egy teljes félidőn át.
xG nem hazudik, ne legyünk telhetetlenek!
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a góluk ugyan a semmiből érkezett, de az előtte lévő percekben képes volt változtatni a Bayern, és ezzel sokkal nagyobb nyomást helyezett a Real védelmére. Nevezetesen, Robbery behúzódott a halfspace-ekbe és Vidal meg Thiago is jobban középre koncentrálódott. Ez hozta meg azt a változást, amire nagy szüksége lett volna a Bayernnek már sokkal korábban is.
Zidane nem teljesen kókler, na. Megannyiszor mondtuk már, hogy Casemiro egyszerűen kevés az előre játékban, nem képes hátulról jól szervezni a játékot, ráadásul nyomás alatt nagyon könnyen eladja a labdát, ezért a középpályás hármas alsó csücskében veszélyes, ha lecsapdázzák őt. Vidal volt kiosztva rá, mindenhova követte. Ezt a franciánk úgy oldotta meg, hogy feljebb tolta a brazilt, így Modricsnak nagyobb területe maradt a játékot szervezni. Ezek azok az apróságok, amikbe bele lehet kapaszkodni. Zidane-ban több van, mint amennyit mutat.
Második félidőt úgy kezdte a csapat, ahogy azt kell. Nem vártak a hibákra, nem álltak vissza védekezni, hanem az első pillanattól kezdve nekimentek a Bayernnek. Határozottan nyomtak és mentek előre, pedig akkor még elég könnyen pórul járhattak volna, ha túlságosan is kinyílnak. Bajorok talán az öltözőben maradtak még, vagy éppen a meccs utána curry wurst-on járt az eszük, amit sörkorcsolyaként fognak elfogyasztani. De a meccs talán két legjobbja összehozta a királyi gárdának az egyenlítő találatot. Okos és tudatos gól volt. Nem csupán egy belőtt labda volt, hátha fejbe talál középen valakit. Dani felnézett, Ronaldo visszamozgott és ez volt a kulcs, amit a védők már nem tudtak lekövetni, ráadásul a befejezés is szép volt.
Ez gyakorlatilag tönkretehette Carlo match-plan-jét, viszont tökéletes forgatókönyv volt Zidane-éknak. De a végső döfést Martínez tette bele a bajorokba. Két jogos sárgát szedett össze 3 perc alatt – mehetett idő előtt zuhanyozni. Nos, innen már tudni lehetett; a Real addig fog előre menni, míg meg nem lesz a vezető gól, a Bayern pedig túl akarja élni, esetleg egy-két kontrát vezetni, hátha találnak még egy gólt. De ezen én nem izgultam. Teljes létszámmal sem nagyon tudtak mit kezdeni a vendégekkel, 10 emberrel ez annyira sem volt reális.
A Real kinyílhatott, nem kellett szervezetten visszazárnia, és ez a szabadság vagy szervezetlenség a hasznunkra vált. Asensio kényszerű becserélése is jól sült el. A fiatal spanyol nagyon élt ebben a rendszerben. Nem kellett feladnia a szabadságot a szervezettség rovására, mégis fegyelmezetten játszott előre- és hátrafele is. Bejátszotta a támadó harmadot teljes széltébe, játékintelligenciája meg lerí róla. A gólpassza előtt visszalép, 4(!) bayern játékos közé és onnan kanyarintja tökéletesen Ronaldo elé a labdát. Okos, ösztönös és technikailag is magasan képzett. Kevesen tudnak ilyen debütáló évet a Real Madridban produkálni, főleg ennyi játékidő mellett.
Ha valaki azt mondja nekem a mérkőzés után, hogy azért fogok bosszankodni, hogy nem 3 vagy 4 gólt rúgtunk, hanem csak 2-t, akkor valószínűleg gatyát cseréltem volna. Tudjátok, miután összepisáltam volna magam jókedvemben. Annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy a Bayern ennyire összezuhanjon fejben a mérkőzés kellős közepén.
Ennek ellenére, és a rengeteg helyzet ellenére azt mondom, hogy ha korábban bement volna a második találatunk, akkor sem hiszem, hogy meglett volna az a harmadik. Fociban nincsen „ha”, tudom. Nem is érdemes ezen fennakadni, mert sokunk (vagy mindannyian?) aláírt volna egy ilyen eredményt a mérkőzés előtt. És teljes mértékben elégedettek is lehetünk. Zidane pragmatikus edző. Nem szeret kockáztatni, ahhoz nyúl, ami már bevált és előre kiszámíthatóak a lépései. A kiállítás után be lehetett volna akár hozni Iscót Kázmér helyett, talán ezen nem ment volna el a mérkőzés. De úgy érzem, ha korábban megszereztük volna a vezető találatot, akkor a Bayern is erősebben nyomott volna, Zidane pedig visszább rendelte volna a csapatot, és hát tudjuk, mennyire képes ez a csapat kontrázni… Szóval ez így – eredmény szempontjából is – teljesen rendben van.
Értem én, hogy bosszantó, hogy ennyi helyzetünket hatástalanította Neuer. Brutál volt mennyit és milyeneket védett. Az idei BL szezonban senki nem védett nála többet egy mérkőzésen belül. 10 védésből 3 minimum bravúr volt. De, ami szerintem még jobb statisztika; hogy Navasznak 1 db védeni valója volt. És ez az, amiből kiindulhatunk a visszavágó előtt. Erre építhetünk, erre a játékra, amit tegnap játszottuk.
Rengeteg mérkőzést játszottunk, ahol – finoman szólva – panaszkodhattunk a játékra. Ahol szervezetlenek voltunk és sajnos sok gólt is kapunk a szezon során. De basszameg, az eredmények így is jönnek! Voltak elkerülhető pontvesztéseink a bajnokságban, a Legia elleni mérkőzésünkről jobb szó nem jut eszembe, mint hogy szégyen. De megvertük a Bayern Münchent, Carlóstul, Robberystül, Boatengestül, Neuerestül az Allianz Arénában. Van valami, amit Zidane ad a csapatnak. Talán megfoghatatlan, egyesek nyugalomnak, következetességnek hívják. De van valami, amivel senki nem tud mit kezdeni, amikor muszáj lenne. Kijött a lépés, jól is játszottunk. Hogy valaki számára szépen játszottunk, lehet… A szépség relatív, de én megkaptam azt, amit kértem tőlük: szervezettség, csapatszellem és eredményesség.
A továbbjutás a kezünkben van. Még nagyon nincs lefutva semmi, a visszavágón ráadásul Lewa is játszani fog. De ha így állunk ki, és lövünk minimum egy gólt, akkor…. Nem mondom ki. A srácoknak is vissza kell fogniuk magukat majd, nehogy azt higgyék, hogy bármi is eldőlt. De valahogy úgy érzem, Zidane fejben is jól fel tudja készíteni őket. Nem aggódok már annyira. Köszönöm ezt a csodálatos estét, és bár jár a faszkorbács a sok nézhetetlen meccs miatt, most legalább valamit visszakaptunk belőle!
Az összefoglalót Sultan gondolataival zárom:
Számomra a legfontosabb következtetés, amit a BL negyeddöntő első mérkőzéséből le lehet vonni, s amit azért pedzegettem majd minden posztomban valamilyen mélységben, az, hogy a Real Madrid (meghatározó) játékosai bizony a szezon meccseinek java részén erősen tartalékolnak, és valós taktikai fegyelmük, tudásuk csak egy részét teszik be a közösbe.
Vannak olyan „átlagos” meccsek, ahol elkapja a fonalat a csapat, és gála van még így is, de sajnos tudjuk azt is, hogy időnként a hozzáállás hiányosságai csapnivaló játékot és pontvesztést eredményeznek. Több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Az első, hogy tehet-e ez ellen valamit egy edző, s hogy kell-e egyáltalán valamit tenni ezzel kapcsolatban. Mert az szinte biztos, hogy egy szezon valamennyi meccsét nem lehet 100%-os koncentráció, és teljes erőbedobás mellett végigcsinálni. Meggyőződésem, hogy ez a játékosokban egyénileg tudat alatt is így alakul, gondolniuk kell a karrierjük hosszára, arra, hogy fizikailag minél tovább bírják ezt a nagyfokú megterhelést. Ha valaki minden edzésen és meccsen szétfutja magát, az valószínűleg hamarabb sérül meg, és kevesebb évet bírnak ki a csontjai, az ízületei a profi világban.
Bizony, ez neked (is) szól!
A csapda ebben az, hogy ha egy csapat nem pörög általában elég magas hőfokon, akkor van rá esély, hogy a nagyon fontos meccseken NEM LESZ KÉPES kellőképpen felpörögni. Mint mindenhol, itt is egy nagyon jó arányérzékre van szükség, hogy érezze a játékos és az edző is, hogy ezen a skálán a lógás és a megszakadás között, a szezon bizonyos periódusában hol kell a csapatnak teljesítenie. Vannak eszközök, hogy ebbe belenyúljon, ilyen például a rotálás is, amely ésszerű lehetőséget teremt arra, hogy a játékos ne a pályán pihenjen, hanem a kispadon.
Ha ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, akkor bizonyos értelemben meg kell dicsérni a Real Madridot, mert eddig jól gazdálkodott az energiáival, hisz vezet a bajnokságban 3+3 ponttal, és egy nagyon kedvező BL negyeddöntő odavágón van túl.
S, ha magunkra, bloggerekre gondolok, az is megfogalmazható, hogy kissé megbocsátóbbnak kell lennünk csapattal, talán néha kicsit nyitottabban kell tekinteni egy-egy rosszabb meccsre, mert a sokat játszó kulcsjátékosok esetében – akármennyire is ezt követelik a szurkolók -, tényleg nem lehet minden meccsen fullra pörögni.
Viszont ebben a hullámzó teljesítményű rendszerben valóban törekedni kell arra, hogy a kapacitásokkal jól bánjon az edző, és lehetőleg a meccseken belüli taktika is legyen racionális. Ne egy egész meccses lötyögésben várják egymástól a játékosok egy gyengébb ellenféllel szemben, hogy majdcsak megoldja valaki; hanem egységesen, az elején beletett nagyobb energiával döntsük el a mérkőzéseket, és cserékkel, vagy taktikai változtatásokkal „meccseljük le” ésszel a végéig hátralévő időt. Ahol esetleg lehet kicsit spórolni, ha a meccs képe megengedi.
A tegnapi találkozó vonatkozásában látni kell, hogy igenis képesek a BBC tagjai is visszazárni és védekezni. Képesek vagyunk türelmesen felépíteni egy meccs stratégiát, és AMIKOR NAGYON KELL, össze tudja magát kapni a csapat. Nagyon bíztam a fiúkban a meccs előtt is, és örülök, hogy nem cáfoltak rám. Az első fele rendben van, de hátradőlni egygólos előny birtokában nagyon nagy hiba lenne. A háború még nincs megnyerve!
