2009 telén egy eléggé lepusztult állapotú kanapén üldögéltem néhány szelet pizza társaságában valahol Tucson mellett Arizonában. Cserediákként eltöltött 5 hónapom utolsó heteiben jártam. JB, amerikai lakótársam, természetesen NBA-t zúgatott a háttérben, ami tökéletesen megfelelt vacsora mellé. Különösebben nem hozott lázba a dolog, egészen addig, amíg a Lakers bedobáshoz jutott néhány pillanattal a dudaszó előtt... 3 pont hiányzott a győzelemhez. Kobe megkapta a labdát, csinált egy testcselt, 2 ember közt még a hárompontos vonalnál is messzebbről elemelkedett, ééés... utána maradt az ünneplés.

Ahogy JB mondta: ilyen az igazi „clutch player”, ezért imádja Kobe-t: mert ha kell, akkor ő jelenti a különbséget, amikor nagyon nagy a nyomás, akkor hozza a pontot, és amikor csak 3 másodperc van vissza, akkor nem a neve miatt kell neki adni a labdát, hanem mert meg tudja csinálni. Nem vagyok szakértője az NBA-nek, így nem tudom megítélni, hogy hányszor jött ez be, és hányszor maradt ki a helyzet hasonló alkalmakkor. Ettől függetlenül viszont egyetértek azzal, hogy nem ugyanaz a második negyed közepén 40-24-nél dobni egy kosarat, mint az utolsó másodpercben 107-105-nél. Nem ugyanolyan nehéz, nem ugyanolyan fontos... egyszerűen nem ugyanaz a feladat a kettő. 

Ahogy nem ugyanaz labdarúgásban sem gólt lőni 0-0-nál egy bekkelő csapat ellen, vagy egyenlíteni a 88. percben, mint bevinni a 7. gombócot 6-0 után a gondolatban már a kispárnába zokogó ellenfélnek. Sajnos az elmúlt években, évtizedben egyre inkább a nagyközönség rajongásának kiszolgálása irányába tolódik a futball. Részben ennek következményeként lassan eljutottunk oda, hogy a csapatsport mércével mérve is számottevően sok ember igen bonyolult és érzékeny kooperációja helyett az egyéni érdemekre tevődött a hangsúly, és lassan már a csapatoktól teljesen függetlenül léteznek a játékosok az átlag néző szemében. Tulajdonképpen ott tartunk, amit a filmekből jól ismert legendás baseball kártyák jelképeznek... Egy játékos teljesítményét nem a csapat kontextusában vizsgálva értékeljük, csak felmutatjuk a kórlapját, és leolvassuk: kor, magasság, súly, lövések, kaput eltaláló lövések, passzolási hatékonyság, futott kilométerek, kiadott alsógatyák, elfogyasztott barátnők, elrappelt sorok, stb. A nagyobb üti a kisebbet, már lehet is keverni a paklit... A tendencia csak erősödik a modern technikának hála, amikor már meccs közben nyomon tudjuk követni, hogy ki miként „teljesít” aznap.

Év elején elhatároztam, hogy kicsit megpróbálom árnyalni ezt a képet, és merő kíváncsiságból elkezdtem számon tartani néhány mutatót. Az alapgondolat egyszerű: próbáljunk meg különbséget tenni gól és gól, illetve gólpassz és gólpassz közt. Lehet, hogy semmi relevánsra nem fogunk rábukkanni a vizsgálódás során, de az is lehet, hogy valami érdekeset fedezünk majd fel a szezon közben. Ez a „kutatás” szépsége.

Mielőtt még azon kedves olvasóink, akik úgy irtóznak a statisztikától, mint egy átlagos történelemszakos hallgató eldobnák a billentyűzetet, gyorsan leszögezném: szó sincs hosszas bűvészkedésről és számmisztikáról, egyszerűen csak néhány alternatív góllövőlista kerül felvázolásra néhány egyjegyű természetes szám kíséretében.

Összesen 4 mutató került kiötlésre, amelyeknek magától értetődő módon megvannak a maguk hiányosságai, de talán többet mondanak a szerzett gólok puszta számánál. Vegyük őket sorra!

1. Fontos gólok

Valószínűleg vérre menő, órákig tartó vitákba lehetne belemenni azzal kapcsolatban, hogy melyik gól fontos, és melyik nem. Fontos lehet 1-0-nál a második találat, amely megtöri az ellenfelet, vagy egy szépítés 0-3-nál, ami hitet ad a csapatnak. Ez a körülményektől, a meccs képétől függ. Elkerülendő a szubjektivitás eme fokát, egy objektívebb definícióval élünk: fontos az a gól, ami megváltoztatja az eredményt az adott pillanatban megváltoztatja azt a pontszámot, amit a csapat szerezne, ha éppen lefújnák a meccset. Most, hogy mindenki háromszor visszaolvasta az előző mondatot, amelyből már-már Fábry Sándor módjára sikerült csak kikeverednem, lefordítanám: fontos gólnak nevezzük az egyenlítést és a vezetést jelentő találatokat. Pl. Benzema mindként gólja fontos volt a Bilbao ellen (0-1, 1-2), míg a Betis elleni mészárlás 5 dugójából csak az első kerül fel a listára.

Lássuk az eddig lejátszott idei tétmeccsek alapján a rangsort:

5 – Benzema

2 – CR

1 – Bale

0 – Mindenki más

2. Fontos gólpassz

A gól rendszerint nem magától születik – bár nem egy ellenfelünk követett már el idén rituális öngyilkosságot –, így a fontos gólokhoz tartozó gólpasszokat (ha azt éppen nem Perez vagy az ellenfél védője jegyzi) nevezhetjük fontos gólpassznak. Ezek eloszlása jelenleg így áll:

3 – Isco

1 – James, Modric, Carvajal

0 – Mindenki más

3. A góljai nélkül elvesző pontok

Egy másik megközelítés lehet, ha azt nézzük, hogy hány ponttal szerzett volna kevesebbet a csapat, ha az adott meccs góljaiból levonjuk az adott játékos találatait. Például a Betis elleni 5-0-ból levonva James 2 gólját még mindig 3-0 marad, azaz ezek a gólok ebben a számításban nem érnek pontokat. Ezzel szemben Benzema Bilbao elleni két találata 3 pontot ér, hiszen hiányukban 1-0 maradna a képzeletbeli eredményjelzőn.

Ez a megközelítés nyilvánvalóan fittyet hány a mérkőzés menetére, az eredmény 90 perc alatt való alakulására, a lélektani szituációra és minden egyébre, de a szezon közben elválik majd, hogy valami érdekes kisül-e belőle. Például már most is látható, hogy kiemeli Benzin Bilbao elleni teljesítményét mondjuk a Betis elleni fesztivállal szemben, ami nem mond ellent az intuíciónknak. Lássuk hát a pontokat:

6 pont – Benzema

2 pont – CR

0 pont – Mindenki más

4. A gólpasszai nélkül elvesző pontok

Nem igényel különösebb magyarázatot: a fenti ponthoz teljesen hasonló módon történik a számolás, csak a gólpasszok eredményeként előálló gólokat vonjuk le az eredményekből.

4 pont – Isco

1 pont – Carvajal

0 pont – Mindenki más

A jövő hónapban ismét rápillantunk a listákra, hátha tovább élesednek majd bizonyos halványan derengő tendenciák kontúrjai.