A Real Madrid neves hiányzói ellenére megszerezte a három pontot a nagyon kulturált futballt bemutató Valencia ellenében, s ezzel egy fordulóval a Liga vége előtt csiszolt az várható érem színén valamicskét. A bronzos pozícióból, az ezüstösre lépett. Összefoglalunk.

Egyszer Szántó Öcsi bácsi, a bokszolók szövetségi kapitánya, nyilatkozta talán Bedák Zsolt egyik vb veresége után, hogy a Zsolti odaállt egy nagyon őszinte, egyenes bunyóval, de manapság ilyen taktikával már nem lehet nyerni.

Valami hasonló fogalmazódott meg bennem a Valencia játékát látva. Ez a gárda – főleg a közepétől előre – nagyon jól össze van rakva, remek egyéni képességű futballisták alkotják, időnként kifejezetten szellemes támadó focit adnak elő, a védekezésük rendesen előre van tolva még idegenben, akár a Barca, vagy egy Real ellenében is, de annyi gólt kapnak, amennyivel nem könnyű meccseket nyerni. Elől a helyzetkihasználásuk egyenesen csapnivaló, és nem csak a madridi mérkőzésre igaz, hanem az egész szezonra. Nagyon hiányzik onnan egy erőskezű edző, akit tisztelnek és elfogadnak, aki rendbe teszi a védekezésüket, és akárhogy is, de hatékonyabbá teszi a támadások befejezését. Volt egy tucat helyzetük, ha kicsit pontosabbak, akkor nagy bajban lettünk volna.

Nagyon remélem, hogy nem hullik szét ez a Valencia, mert egy komoly érték van játékosállományban a klubnál, csak össze kell őket hangolni.

Ami a Real Madridot illeti, számomra meglepetés volt (azon túl, hogy a lelátók bántóan foghíjasok voltak), hogy Isco, aki nagyon jó teljesítményt nyújtott a City elleni visszavágón, nem, hogy a kezdőbe nem fért be, de még csereként sem kapott egy percet sem. Ezen kívül 2 meccsünk van a szezonból, van elég izomsérültünk, nem gondolom, hogy most kell egy formába lendülő játékost visszavetni. Nagyon sajnálom, hogy nem játszott Isco, didaktikai okokból is meg kellett volna ennek történnie.

Hadd kezdjem CR7-tel, akit ezúton is megkövetek, és egy kicsit értetlenül is állok a történtek előtt. Vagy a sérülése mégsem volt annyira komoly, vagy csodát tettek vele, de a játékán nem lehetett látni, hogy sérült lenne. Az első helyzetét még elpuskázta, de a másodikat már belőtte annak a Diego Alvesnek, aki az őrületbe kergetett minket (Szerk: mindenki mást, de nem minket, mert akkor Jaume védett. Kösz smatte!) ősszel a nagyszerű védéseivel.

A meccs után CR7 túl van a 200. gólján a Bernabeuban. A duplájával Ronaldo erős versenyben van a meccs embere címért, azzal a Casillával, akinek szintén sokat köszönhet a Madrid. Navas sérülése szerencsére nem komoly, jó alkalom kínálkozott, hogy az Espanyoltól igazolt második számú kapusunk is bizonyíthasson éles meccsen. DG is nagyon jó kapus, de egyelőre semmi sem indokolja, hogy kapusposzton bármit változtasson Perez. Ha véletlenül jövőre nem szerepeltetünk senkit jogosulatlanul, esetleg végig védhetné a Király Kupa szezont Casilla, és meg jobban érezhetné, hogy hasznos játékosa a klubnak.

A legnagyobb kérdés a meccs előtt számomra az volt, hogyan boldogulunk Bale nélkül, aki nagyon fontos játékossá avanzsált ebben az esztendőben. A csapat fejlődésének számlájára lehet írni, hogy egész jól megbirkózott a feladattal, s bár nem voltunk Vazquezzal olyan gyorsak a szélen, de összességében megugrotta a szintet a gárda.

Amit már jó pár meccs óta hiányolok, az a gyilkos kivégző ösztön elől a meccsek befejező szakaszában. Visszatérő motívum a 11 győzelmet számláló sorozatunk folyamán, hogy az ellenfél hátrányban lévén, többet kockáztatva, erőteljesen nyom a mérkőzések végén, felkínálva a gyors kontrák és a könnyű gólok lehetőségét a madridi oldalon. Ezeket sokkal hatékonyabban ki kellene használni, mert a potenciál a gyors felfejlődésre bennünk van, és nagyon megkönnyítené a dolgunkat pont abban a szakaszában a meccsnek, amikor pontvesztést, vagy épp BL döntőbe jutást kockáztatunk egyetlen bekapott góllal. Az emberfóros kontra – általában 3 a 2 ellen - levezetése zsigerből kellene, hogy jöjjön, van erre egy nagyon egyszerű séma, amit már serdülőben meg kell tanulni. A labdát felhozónak két opciója van, ha úgy tetszik, a passzával kijelölheti a gólpasszt adót és a befejezőt. Az egyiknek leteszi a labdát, és a klasszikus befejezésben a másik érkezik, hogy a keresztbe passz után lőhessen. Van úgy, a védekezés függvényében, hogy a labdát felhozó kapja vissza a zsugát, de bárhogy is történik, a támadók feladata, hogy futásukkal kialakítsák az egyértelmű passz sávokat, és úgy helyezkedjenek (ha kell legyorsulva a védőt, vagy esetleg pont visszamaradva üresbe kerülve), hogy megjátszhatók legyenek. Néha tényleg nem értem, hogy a létező legmagasabb szinten hogy tudunk elmafláskodni egy-egy kontra lehetőséget. Ezúttal is jó pár elrontott szituációt fel lehetne emlegetni. A Valencia ellen belefért, de a Ticó ellen nem fog. Márpedig most csak az számít már.

Megjegyzendő, hogy a városi riválisunk elhasalt a Levante ellen, és igenis azt gondolom, hogy akármilyen csekély mértékben is, de lehet ennek pszichológiai jelentősége a BL finálé előtt. Mi vagyunk előrébb, mi vagyunk a jobbak a bajnokságban (is).

A kissé felforgatott felállású csapatunkból nekem lefelé lógott ki Benzema – gólja ellenére is -, tudjuk ezt be a sérülésének. Tetszett Kroos játéka, és Casemiro sem volt rossz, bár meccsről-meccsre közelebb kerül egy dupla sárgához, de egyelőre jól lavírozik. Danilo nagy talány, kíváncsi leszek a sorsára a szezon végén. Ramos erős szintet hozott, Varane meg a kötelezőt kis megingásokkal. Marcelo és James komoly mezőnymunkát végzett, ezért dicsérhető, de igazából egyikük sem jeleskedett speciális feladataiban. A futballisták átka, hogy mire fejben beérnek, már fizikailag nem képesek megoldani. Ezt időnként Marcinál is látom már előbukkanni.

Arbeola érzésem szerint kaphatott volna egy kicsit nagyobb figyelmet, ha már ez volt az utolsó hazai meccse a Real színeiben. Ez elsősorban több játékpercben manifesztálódhatott volna, bár meg kell jegyezni, hogy többször is hibázott komolyat, s felrémlettek bennem azok az idők – kicsit szégyellem is magam -, amikor a nevét se írtuk le a blogon, csak 17-esként emlegettük, annyira gyenge volt. A pályafutása végére azért kissé eltávolodott benne a madridizmus képviselete, az öltőzőben való (egyik) domináns szerep, és a pályán mutatott teljesítmény. Hiába, az évek nem múlnak el nyomtalanul, a fej is lassabb, a láb is könnyebben fárad és pontatlanabb. Abszolút dicsérhető Arbeloa fizikai állapota.

Egy gramm felesleg nincs rajta, amit csak ki lehet hozni egy több évtizedes futball pályafutás után fizikailag, azt ő hozza! Azt hiszem példamutató, ahogy a Spártai megnyilvánult általában a klub színeiben, ahogy higgadtságával nem hagyott bizonyos folyamatokat elfajulni. Ez is a korral jár, csak ez a pozitív oldalon domborodik ki. (Kivétel Pique esete, aki mintha a korral egyre nagyobb gyökér lenne.)

A csapatunk kifejezetten mutatja a fejlődés jeleit, ha ez még tudna egy kicsit csúcsosodni a hátra lévő meccsek alatt, akkor még nem várt szép vége is lehetne ennek az évadnak.

Az utolsó Liga fordulóban a Deporhoz látogatunk, mely a nagyon-nagyon sűrű középmezőnyben helyezkedik el, és több helyezést is jelenthetne számára egy esetleges győzelem. Az a meccs sem lesz sétagalopp! Erre a meccsre elsősorban azt kívánom, hogy senki se sérüljön meg! Ha sikerül behúzni, akkor nem kicsit fogja a Madrid megdönteni a zsinórban megnyert utolsó meccsek számát a ligában. Nekünk 12 győzelmünk lehet, az eddigi rekorder, a 8 győzelmes Villarreallal szemben.

Szerk: aki megmondja miért kapott Rodrigo pirosat a végén, az fogadja virtuális vállveregetésemet.