Madridi Merengués

A sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy pár hétig a Bernabéuban fogadja a Real a látszólag könnyebb ellenfeleket a Ligában, és idegenbe utazik a keményebb diónak ígérkező mérkőzésekre. A sorminta első állomása lesz szombaton este a Deportivo La Coruna madridi vendégjátéka. A galíciai gárda mindössze a 16. a táblázaton, így az első benyomás azt sugallja, hogy nem nagyon van mitől tartani, viszont az előző fordulóban vért ittak, és vágtak egy 5-öst a Real Sociedadnak, ráadásul imponáló játékkal. A szájukra száradt vér ellenére, amit még most is nyalogatni fognak, a Madrid tartalékol a klub vb előtt, és egy B csapattal áll bele a mérkőzésbe. Mi lesz ebből? Beharangozunk.

Benzema a Bajnokok Ligája himnuszára felriadt téli álmából, és mit sem sejtve arról, hogy mi volt a terve a csapatnak estére, majdnem sikerült neki tovább lőni a csapatot az első helyen. 2-2-es döntetlen egyébként reális a mutatott játék alapján, mind fehér, mind sárga részről. Úgy alakult a mérkőzés, ahogy azt előre predesztinálni lehetett, gyors támadások, kevésbé szervezett játék, ami legfőképp a játékosok felszabadultságából adódott, hiszen "csupán" az első hely volt a tét, amit úgy igazán egyik fél sem akart. Kivéve a Dortmundot. És Benzemát. A Real Madrid bejutott a 16 közé és türelmetlenül várja, hogy megmérkőzhessen a Premier League címvédőjével. Nézzük a történéseket.

Zidane-nak malaca, szerencséje sikere volt az elmúlt hetekben, miután 4 pontot hozott el a két közvetlen riválisunktól. Ez pontosan ugyanannyi pont, mint amennyit Ancelotti szerzett a két csapat ellen, összesen a kétéves ittléte alatt. Zidane már 7 pontnál jár összesen ellenük. Szerencsénkre Zizou a futballba fektette ezt a rengeteg munkát szerencsét, és nem például sakkba. Ma zárjuk a BL csoportkört, a tét nem más, mint az első második hely.

Ramos! Ismét, sokadszor - Kapitányból van a srác, minden durvasága mellett is (emlékezzünk csak Hierrora). A meccs végül semmilyen előremutató választ nem adott - egyik oldal számára sem. Mi továbbra is esetlegesen támadunk, de a csapaton végig érződik, hogy NEM ADJUK FEL! A Barca az idei szezonban megszokottan, nem túl élesen játszott - aztán a vezető gól és Iniesta érkezése után megcsillantottak valamit a korábbi tiki-takából, azonban ismét nem tudták lezárni a meccset és érkezett Modric (legfontosabb játékosunk tegnap, Ramos gólja ellenére is, 90 percre vetítve) ívelése Sergio fejére. Az utóbbi évek leggyengébb El Clásicóját néztük/szenvedtük végig (szerintem mindkét oldalra igaz, a Barcának Iniesta után volt egy erős időszaka, de Arda visszabillentette a helyzetet). Nézzük a részleteket!

A két csapat következő összecsapása előtt sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék írni a Beharangozóba. Ez a két csapat uralja a spanyol sajtót, világviszonylatban is kevés hozzájuk mérhető gárda található. Bárki, akinek facebook-, vagy twitter-fiókja van, pár pillanat alatt minden fontos és kevésbé fontos információt megtalálhat a kedvenc csapatáról, annak játékosairól, vagy magáról a párharcról. Mivel nem tudtam, mit is szeretnék írni, csak azt, hogy a Clásicót én akarom "elvinni", úgy döntöttem, zuhanyozni megyek. Ez 2016. november 6-án történt. Lássuk, hova jutott el ez a Beharangozó azóta.

Valami régi érzés kerített hatalmába, ahogy láttam a tegnapi meccset, a srácokat, ahogy élvezték a meccset, ahogy hajtottak. Pedig bőven volt előnyünk továbbjutáshoz, mondjuk ki: az első meccsen eldőlt minden. Zidane-nak egy valami biztosan a birtokában van: bizonyos körülmények között kiválóan fel tudja pörgetni a pályára lépő játékosait. Idén ez a BVB és az ATMA ellen a "nagyokkal" és tegnap a "kicsikkel" is megtörtént. Ezek voltak azok a meccsek, amelyek többségünknek egyszerűen csak: tetszett.

Igen, mindjárt itt a Barca-Real, de előtte ma ismét megnézhetjük csapatunkat hazai pályán. A meccsre nevezett keretet látva sokunkban megfogalmazódott, hogy a védősor miért A++, miközben a középpálya A, a támadósor pedig jó esetben is B+. Viszont ennyi veretlen mérkőzés után nem fogom elővenni Zidane döntéseit, mert elég régóta tudjuk, hogy bizonyos francia edzők egyszerűen knows. Most azt gondolom, hogy egy erős kezdővel áll ki, és ha nincs kapott gól, akkor félidőben jön egy-két fiatal játékos. Nem akar semmi gondot ZZ, inkább lelötyögjük a meccset, mint ahogy Lisszabonban is tervezték a srácok. Egyetlen veszély leselkedik ránk: a sérülés. Így, az a féltucat ember, aki ma is megnézi - velem egyetemben - a meccset (kiindulva az előző meccs alatt született kommentek számából és kommentelőkből), imádkozzon, hogy senki ne sérüljön meg. Főleg ne sérüljön meg Nacho. Isco. Casemiro. Pepe. Varane. Carvajal. Lucas. James. Kovacic. Navas.

A meccset 19.00 órától a DigiSport2 közvetíti. Most pedig hajtás és a várva várt kvíz! :) Jó szórakozást hozzá - az eredményeket kommentben írjátok le. (Az egyik kérdés egy kiváló játékosunk szülőhelyét kérdezi majd.)

Egy ideje tervezem, hogy kilátogatok egy madridi mérkőzésre, de a tegnapi, Real Madrid-Sporting Gijón a helyszínen se lehetett sokkal élvezetesebb, mint számunkra a tv előtt. Mindez persze nem meglepő, hiszen a Real már egy jó ideje nem játszik látványos futballt, sőt az sem lesz újdonság, hogy a labdarúgás fejlődése során a látvány, a közönség szórakoztatása háttérbe szorult. A taktika és az eredményorientáltság előtt meghajolt a szép foci. Továbbmegyek, nézzük meg a Real meccseit, minimum a fele élvezhetetlen vagy legalábbis nagyon minimális szórakozást nyújt. Nem volt kivétel ez alól a tegnapi találkozó sem. Ha nem lett volna CR szép fejes gólja, Ramos ollózása, Kovacic játéka vagy a végtelenül idegesítő és dühítő Real performansz, akkor nagyon simán aludtam volna be.

Napokon belül szembe fogok találkozni olyan témákkal, amik azt feszegetik, hogy miért foglalkozunk ezzel a bloggal, hogy miként űzzük ezt a hobbit. Így ennek alkalmából napok óta ez motoszkál a fejemben. Meglátunk 7-10 évesen egy cselt, egy fantasztikus gólt, és egyből képesek vagyunk megszeretni az illetőt, drukkolni a csapatnak, amelyben hétről-hétre szerepel. Kialakult egy talán örökre szóló kötődés a csapat iránt. Ezen sémák mentén "választunk" kedvenc csapatot. Nem tudni pontosan hogyan, sokszor nem is emlékszünk rá igazán. Olyan mozzanat ez, amelyben nincs helye logikának és érveknek. Ha megszerettünk egy klubot akkor legyen bármilyen idióta a vezetés, mi kitartunk. Nem tudunk mást tenni. Hiába próbálunk érvek mentén új csapatnak szurkolni. Közel se fog ugyanúgy menni, mint ANNAK a gárdának. Ezért tehát szerintem a legtöbb labdarúgást szerető emberben megvan a hajlam, hogy kövesse kedvencei történéseit, drukkoljon nekik. Sőt az sem elszigetelt eset, hogy kivesézik a legutóbbi mérkőzés eseményeit. Mindegy ki milyen szinten, de mindenki szeret ezekről beszélni. Úgyhogy én a blogolásom legfőbb indokát ugyanerre tudom visszavezetni. Másrészt nincs ráhatásunk a történésekre, pufogunk egy-egy edzői húzáson, ekézzük a klubot egy rossznak vélt átigazoláson, de érdemben nem tudjuk befolyásolni. Úgyhogy mérgelődés mellett már csak az marad, hogy "kiírd" magadból, ahogy mi tesszük hétről-hétre. Éppen ezért van hatalmas felelőssége a játékosoknak, az edzőnek, a klub dolgozóinak és persze az elnöknek is. Ha rossz irányba fordul a csapatod sorsa valamelyikük ténykedése miatt, akkor bizony marad az említett pufogás, tűrés, belenyugvás. Ezen kisebb kitérő után pedig vegyük fel az aktuális események fonalát. A 13. fordulóhoz érkeztünk el, amikor is a Sporting Gijón látogat el Madridba. Beharangozó következik!