Madridi Merengués

Szerdán este úgy ültem le a mérkőzés elé a Hámesz rajongó de antimadridista kolumbiai kollégám társaságában, hogy előtte a szakmai előmenetelemet illetően ha nem is negatív, de mindenesetre feldolgozandó hírekkel szembesültem. Csütörtök reggel így érthetően nem a legjobb hangulatban, csalódásokkal tele, de legalább kavargó gondolatokkal a fejemben ébredtem. Akármi jutott eszembe, a reakcióm csak ennyi volt: hát igen, ezt jól át kell gondolni, mert jelenleg fogalmam sincs... Ebben a helyzetben miután a gép képernyője előtt ragadva éppen céltalanul égettem el az adott napra rendeltetett perceket, egyszer csak az egyik kedvenc beszédemnél kötöttem ki.

Az van most. Lehetet volna egy sima lefőtt a kávé, vagy a népszerű 'Ezt elkúrtuk' is a cím, de úgy érzem, ez most jobban jellemzi a kialakult helyzetet - mivel a Real Madrid játékosai tegnap beszartak a nagy igyekezettől. És mégis ki csodálkozik?

Már megint egy Sorsdöntő Meccs. Most Vagy Soha! Mármint: már megint egy Sorsdöntő Meccs? Na ne már! Úgy futottunk neki ennek az idénynek, hogy mi voltunk a rettegett Real, a BL győztes, az összeért nagybetűs Csapat. Idén megmérettettünk - és könnyűnek találtattunk, most pedig sorsdöntés helyett menthetjük a menthetőt.

Félreértés ne essék, ha bejutunk a Döntőbe, és ne adj'Isten, meg is nyerjük, össznépileg fogunk szivárványosat okádni az örömtől, na meg az elfogyasztott kupicás italkák mennyiségétől. És ez csak rajtunk, oppardon, a srácokon múlik - viszont idén, amikor nagyon kellett volna, elég sokszor ragadtak nem csak nyaktól lefelé a fekáliában, és ez is csak rajtuk múlt. Szóval világmegváltó gondolatok helyett (mivel azokat úgyis jobban tudja mindenki, veszekedni meg egy BL elődöntő előtt nincs idegzetem) gifben mondom el.

Itt a lét a tét!

Azt sajnálom most leginkább - a Liga elbukásán túl -, hogy a BL elődöntő visszavágóig már csak 4 nap van. Ha már egy frontosak maradtunk, lehetett volna egy kicsit több idő a pihenésre - különösen egy ilyen második félidő után. Nem beszélve a sérültjeinkről, akikhez most csatlakozott Kroos is, akiknek jól jött volna további pár nap. De először nézzük, mi is történt a Valencia ellen!

A Juve elleni két BL elődöntő közé beékelődve, a Liga végjátékához közeledve, a lehető legrosszabbkor találkozunk a Valenciával. Nekik már csak ez az egy front áll, viszont még kis szerencsével a bronz is meglehet a bajnokságban, de a BL selejtezőt érő 4. hely tényleg nem álom, azt viszont a Sevillától kell félteni. Szóval nem egy ponttért fognak jönni a Bernabeuba, hanem 3-ért!

Bizonyára több olvasó is van, akinek barátai, ismerősei, rokonai, kollégái között megtalálható az az embertípus, melynek legfőbb jellemzője, hogy elsősorban anyagi felemelkedésének és bőséges jólétének köszönhetően megváltozik a személyisége és értékrendje, ezzel pedig egyre távolabb sodródik saját korábbi világától és az abban kiépített kapcsolataitól, szokásaitól. Ezzel egy bizonyos fokig nincs is semmi baj: nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, teljesen értelmetlen a sárga irigység színére pingálni a saját világunkat csak azért, mert mások sikeresebbek. A gond ott kezdődik, amikor ezek az emberek teljesen elveszítik a kapcsolatukat a mindennapi valósággal… Amikor egy asztaltársaságnál azon értetlenkednek, hogy te vajon miért vagy olyan garasoskodó, hogy nem a legdrágább bort rendelted, amikor "az az igazi minőség"; amikor őszintén meg akarnak sajnálni, mert a Seychelle-szigetek helyett te "csak" Krköt veszed célba a nyáron; amikor hosszasan beszélnek arról, hogy milyen ciki már hatos Audival munkába járni miközben a kollégáknak nyolcasa van.

Több, mint egy évvel ezelőtt igencsak paráztunk, hiszen szintén elődöntő volt, de akkor kisorsolták nekünk a rettegett Bayern München csapatát. Remek helytállással fényes győzelmeket arattunk a német gárda felett. Most egy évvel később ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjére várunk. S ahhoz, hogy eljussunk Berlinbe, ma Torinóban kell helytállni a Juventus együttese ellen. Elsőre talán sokan legyintettek, hogy áááh, sima lesz ez, de lássuk, mit is hozhat ez az összecsapás! Beharangozunk!

1998. júniusát írtuk és véget ért második edzői szezonom a Parmánál. Még egy évem volt a szerződésből, amikor is fülembe jutott, hogy egy török csapat vezetője, nevezetesen a Galatasaray elnöke, Aziz Yildirim személyesen engem akar a következő edzőjüknek. S be kell valljam nem igazán voltam oda az ötletért. Hiszen mindössze pár éve voltam edző, ami még nem teszi lehetővé, hogy ekkora váltást meglépjek. Még Olaszországban volt a helyem. Ennek ellenére a török klub képviselői felkerestek otthonomban és beleegyeztem, hogy 3 napra meglátogatom a Galatasaray labdarúgó központját. Privát repülővel vittek Parmából, és az út titkossága ellenére rengeteg szurkoló várt a török reptéren. Szállás a Hotel Kempinskiben, ebéd a Boszporuszon. Szóval nem sajnáltak pénzt áldozni erre. Mindeközben a helyi lapok is tele voltak velem. Így érkeztünk el az utolsó ebédhez, ami során elém tolták az ajánlatukat:

Már régóta várom, hogy a szerencse végre a csapatra mosolyogjon. Ritkán jön, és tenni is kell érte, de időnként kijár. Nem gyakrabban, mint a közvetlen riválisoknak, de legalább annyiszor. Most talán visszamosolygott a csapatra a szerencse, igaz, hogy néhány foga hiányzott, a lehelete sem volt épp üde, de minden kétséget kizáróan a legjobbkor jött. Nézzük meg, milyen teljesítmények vezettek oda, hogy pont a Real Madrid szakította meg a Sevilla remek otthoni sorozatát.

...Méghozzá a javából. Az elmúlt mérkőzéseken jó eredményeket zsebeltünk be, viszont igazán mérvadó ellenféllel nem találkoztunk - leszámítva az Atleticót. Most tessék! Ellenfél tálalva! Ellátogatunk ma este, ha nem is az oroszlán barlangjába, de valami olyasmi helyre. Pokolian nehéz mérkőzés vár a királyi gárdára. És, hogy még inkább fokozzam az izgalmakat, nem csak nyerni kell, de úgy kell mindezt tenni, hogy félig-meddig már a keddi BL párharcra kell készülni. Úgyhogy challenge accepted! Nézzük mit hozhat az összecsapás!