Madridi Merengués

A számok nem hazudnak. A számok nem fedik le a valóságot teljes mértékben. Mégis egy halom információt rejtenek magukban, s abban az esetben, ha ezt megfelelő szempontból vizsgáljuk, roppant fontos dolgokra világhatnak rá. Méghozzá talán olyan részletekre is, amikre másképp nem nagyon lenne mód. Ebből az indíttatásból indultam el a vizsgálódás útján, és igyekszem több érdekességre is fényt deríteni. Talán a legfontosabb mindközül: Ancelotti milyen okból alkalmazza oly gyéren a rotációt? Sok alkalommal szidtuk már a késői cseréi miatt, az ugyanazon 11 egymásutáni szerepeltetése miatt. De indokot nem találtunk rá. Talán Mourinhohoz hasonlóan "rotáció ellenes"? Vagy netán a keret adta lehetőségek miatt nem tudja megfelelő mértékben használni ezen eszközt? Főként erre keresem a választ, meglátjuk mekkora sikerrel. Tehát a következőkben tömény stat túltengés lesz, így kéretik elfordulni, elmenekülni mindazoknak, akiknek nem bejövős a téma, netán kitaccsolnak. (Én szóltam!) A többiekkel pedig ugorjunk a közepébe!

Bár volt rá esély, hogy az Almería foggal-körömmel harcolni fog ellenünk tegnap, nem így történt. A meccsen nulla izgalommal húztuk be a három pontot, kiderült néhány dolog a keretről, és az is, hogy a B-csapat is elég lehet ilyen ellenfelekkel szemben - de vannak akik ebből is ki tudnak lógni, és nem felfelé. Az lett amit vártunk, egy csendes szerda esti meccs, amivel ráhangolódhatunk a Sevilla elleni hétvégi fontosabb összecsapásra. Hajtás után értékelünk.

Ez bizony az. Hiába a rengeteg sérült, a cserejátékosok, a hétvégén kezdődő őrült időszak előtt az Almería egy kifejezetten kellemes ellenfél a Bernabeu-ban. A 17. helyen állnak, két pontra a kieső zónától, 18 vereségük a bajnokságban holtversenyben a második legtöbb. De a taplóság listát azonban vezetik a 96 sárga és 9 piros lapjukkal, ami 33 forduló alatt nem semmi teljesítmény. Sikerült a meccs előtt interjút készítenünk Carlo Ancelottival, lapozás után ezt olvashatjátok.

Ez volt aztán a szörnyű rémálom. De az a fajta amitől még napokig rosszabbul alszol, mert minduntalan betolakszik a fejedbe. Képzeljétek azt álmodtam, hogy újra a Galaktikus éra legsötétebb időszakában vagyunk. Amikor már Makélélének ajtót mutattak, és helyette Gravesenek futkostak a pályán, miközben néhény szerelési kísérlet keretében borzasztották el a rajongókat. Amikor Beckham, Figo és még megannyi világsztárral volt teletömve a csapat, de nem akadt olyan aki elvégezze a kulimunkát. (Vagy Gravesen szintű labdazsonglőrök "látták el" ezt a feladatot). Amikor úgy szaladtak át a középpályánkon, mint kés a vajon és csináltak bohócot a védelmünknek titulált emberhalmazon. Persze legelöl nem akárkik pofozták a bogyót. Így akadtak szép momentumok. Valahogy ez volt az érzésem a Celta Vigo elleni összecsapáson. Remek gólokat lőttünk, viszont a meccs bizonyos részei, illetve a játék bizonyos elemei fájóan rosszak voltak. Lássuk mit is takar a 2-4-es cukormáz!

Elérkeztünk a szezon legfontosabb részéhez, mondhatnám, hogy a lényegi részéhez. A blanco hívők fejében egyre többszőr villannak elő a csapattal kapcsolatos hírek, események. A gyomrukban és szívükben egyre fokozódó izgalom teljesedik ki. Bár most bajnoki mérkőzés következik, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a pénteki sorsolás óta már lélekben a Juventus ellen készülünk. S ez nincs másképp velünk, a blog szerkesztőivel se. Az események kezdenek felpörögni, s ehhez mérten az írások mennyisége és sűrűsége is nő. Magam részéről péntek délután óta megannyi poszt ötlet fogalmazódott meg bennem (már csak idő kéne a megvalósításra). És persze a csapat háza táján is hasonló a helyzet, hiszen rendkívül fontos időszak előtt állnak a srácok. Három mérkőzésük van a Bajnokok Ligája elődöntő első meccséig, majd kezdetét veszi egy pokolian nehéz sorozat. Már a jövő szombati Sevilla találkozó is előfutárnak tekinthető, de ami utána jön az még izgalmasabb. Így Ancelottinak se lesznek könnyed hetei. Bár őt azért fizetik, hogy nehéz szituációkra megfelelően reagáljon, hogy kemény döntéseket jól hozzon meg. (Amilyen Ramos szerepeltetése is volt az Atlético ellen). Mindazonáltal fel kell pörgetnie a játékosokat, s emellett némi rotációt is kell alkalmaznia, hogy az élesség se vesszen el - a sérültekről nem is beszélve. Szóval nem lesz fenékig tejfel. Nah, de a mai eseményről se ártana beszélni, ezért rá kell kanyarodnom a Celta Vigo vs Real Madrid mérkőzés beharangozójára. Most ez fog következni!

Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a "Három Királyok"-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a "negyedikek" nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos "városi legendának": régen tényleg minden jobb volt?

Két sorozat a főszerepben - az egyik megtört, a másik tovább él. Természetesen arról beszélek, hogy 5. éve folyamatosan ott vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ami igencsak értékelhető szokása a csapatnak, igaz-e? A másik pedig az, miszerint hét hosszú, és roppant kellemetlen meccs után végre megvertük az Atlético Madrid csapatát. Nem volt szép játék, se könnyű győzelem, de ilyen ellenféllel szemben ki számítana ilyenre?! A 8 meccsből pont a legfontosabb alkalmával múltuk felül az ellent, s úgy kellett ez már nekünk, úgy vártunk már erre, mint pedofil a kicsöngetésre. Hajtás után összefoglalunk!

A nehézségek csőstül jönnek olykor. Egymás után rakódnak le és súlyuk alatt vagy összeroppansz, vagy lerázod magadról. A sport világában nem ismeretlen ez a jelenség, s nem egyszer láthattunk emlékezetes pillanatokat, amikor a legendákká váló sportolók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, harcolnak, küzdenek, és egyszer csak megrázzák magukat, majd minden akadályt elsöprő erővel győzedelmeskednek…. Valami ilyesmit szeretnék látni ma este. Odáig megvagyunk, hogy az akadályok, a problémák jöttek bőszen. De nézzük is mi a helyzet, mert sok mindenről szeretnék beszélni.

Visszaköszön a tavaszi szezon diszkrét bája: az megvan, hogy a Real akkor kezdett visszább venni a Világverő tempóból, mikor Modric kiesett? Az egykoron a "szezon legrosszabb igazolása" címmel is kitüntetett horvát térdsérülése mellett Béla mankón való távozása olyan, mint mikor előbb elhagysz egy százast, majd kirántasz a zsebedből egy húszezrest, és akkor értsétek jól, mert tartottam a kronológiai sorrendet. A három pont megvan, de tegnap este előjött minden, ami a kedvenceinket jellemezte a tavasz folyamán, 90 percbe zsúfolva.

Most az van, hogy nem tudom, mit gondoljak. Ugye már lesakkoztuk százszor, innentől tilos a botlás, minden meccset nyerni, meg az összes többi böszmeség - mellette meg ott van az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tény, miszerint szerdán már a Matrac ellen illene/kellene eljátszani a faszagyereket. Tudd, hogy értsd helyzet, óriásölő Málaga, beharang, hajtás pajtás!