Madridi Merengués

A győzelem elmaradt, és bár nem mi nevettünk a végén, nem lehetünk teljes mértékben elégedetlenek. Vagy még is? Ezt mindenki döntse el maga. Az Atlético a két mérkőzés képe alapján megérdemelten jutott tovább, bár a tegnapi meccs végeredménye nem tükrözte a játék képét. Erről tehetünk mi is, és az ellenfél is oroszlán szerepet vállalt ebben. Hajtás után összefoglalunk!

Mindenki máshogyan ül neki egy hétközi fordulónak, BL meccshez, egy rangadóhoz vagy éppen egy városi derbihez. Sok minden közrejátszik a mérkőzés előtti rituálénkhoz. Valaki minden meccs előtt a már bevett szokásait ismétli meg újra és újra. Van aki az adott ellenfélhez igazítja babonáit, de biztos, hogy mindenkinek van egy sajátos szeánsza, amit végigcsinál egy-egy nagy összecsapás előtt. Mégis úgy érzem, hogy a mai mérkőzés megfogott. Melyik kategóriába soroljam? Nagy kérdés, hogy legyenek-e elvárásaim, vagy csak próbáljam meg élvezni a játékot. Utóbbi esetben nem biztos, hogy elégedett mosollyal az arcomon fogok lefeküdni, elvégre messzebb áll az Atléticótól a látványos foci mint a magyaroktól a sport szakértés. Hajtás után beharangozunk!

Miután a vártnál könnyebben és szép játékkal, pazar gólokkal intéztük el az Espanyolt még emberhátrányban is, sikerült a meccs után azon melegében mikrofonunk elé citálni a meccs három főszereplőjét. Gareth Bale nem tudott rendelkezésünkre állni, mert valaki az öltözőből ellopta a hajráfját, anélkül meg vakvezető kutya kell neki, ugyanis semmit nem lát a szemébe hulló tincsektől. Ezúton is reméljük hogy nem andreal volt elkapják a tolvajt. Így aztán a Szakállas Brigád két oszlopos tagja, Arbeloa, Nacho és a rebellis Isco állt rendelkezésünkre. Nem mondunk hülyeséget, ha (Bale-t nem számítva), a mai meccsen ők alkottak maradandót. Hajtás után az interjú.

Reméljük, Carlo kiadta a jelszót, mert most már igencsak ideje lenne kikászálódni abból, amit magunknak ástunk. Persze ha csak az eredményeket nézzük, nem annyira rossz a helyzet, ugyanakkor ha megnézzük, milyen teljesítményt nyújtottak kedvenceink az elmúlt két meccs alatt, sok okunk nincs az örömre. Fáradt, dekoncentrált a csapat, de most esélyt kaptunk hogy visszakapaszkodjunk. Hogy ehhez az Espanyol megfelelő ellenfél-e, azt hajtás után elemezzük.

Nagyon komolyan el kellett gondolkodnom rajta, hogyan is történhetett meg velünk az, ami tegnap este labdarúgás felcímmel zajlott a Vicente Calderón stadionban. Aztán némi rásegítéssel - többet nem mondhatok - megvilágosodtam, és közre is adom azokat az előzményeket, melyek ide vezettek. Hogy tézisem helyes, afelől Ancelotti meccs utáni nyilatkozata is megerősít, hogy tudniillik "otthon majd bármi megtörténhet!".

Többféleképpen meg lehet közelíteni a ma esti kupa derbit, de mindegyik megközelítés közös szálra érkezik: ez egy fontos meccs lesz! Az ellenfél a bajnoki címvédő, a városi rivális, az egyik idei bajnoki kudarcunk erőszaktevője, az üldöző matracos banda, Simeone favágói legényei, a játékvezetőre rohanás sebességének világcsúcstartói, a reklamálás torgyánjózsefei, Torrente kedvencei , az Atletico Madrid. Sajnos nem csak ebben jók. Oly hosszú éveken át simáztuk őket, de az utóbbi szezonban nagyot változott a kép. Nincs ma csapat a világon, aki biztosra mehetne ellenük. Mi sem. Különösen két vereség után nem. De emeljük fel tekintetünket, és nézzük, mi várhat ránk szerda este!

"That's football guys! That's all it is!"
-Tony D'Amato /Al Pacino/-

Vannak mérkőzések, amelyek után felesleges elemezgetni a taktikát. Amelyek után mindegy, hogy milyen volt a felkészülés, vagy hogy éppen ki került be a kezdőbe. Amelyek után lehet azon lamentálni, hogy mi lett volna, ha egy átrepülő galamb jó ütemben érkezik fejjel egy ballisztikus pályára álló "beadásra", de felesleges lenne. Vannak mérkőzések, amelyek nem írhatóak le számokkal, százalékokkal, szakértői véleményekkel, hőtérképekkel... Amelyek összefoglalásához a reáltudományok helyett a humán ismeretek felé kell fordulni, és átengedni magunkat az érzésnek, amint több ezer ember dagadó nyaki verőerekkel együtt üvölt, együtt lélegzik, és együtt dobog a szívük.

A Valencia elleni csörték ritkán hoznak egyértelmű meccset, de emlékezeteset és/vagy látványosat mindig. Emlékszem például José híres 2. évében egy hazai 0-0-ra, amikor vészesen fogyott az előny, döntetlenekkel már 4 pontra közelített a Barca, többet között a denevéres X-nek köszönhetően. Emlékszem egy olyanra is, mikor 3-2-re nyertünk kint egy szemfüles és szerencsés Jesé-gólnak köszönhetően. A bajnokság vége felé elért hazai 2-2-t meg biztosan nem tesszük ki az ablakba, mivel nagyrészt azon múlt, hogy lemondhatunk a bajnoki harcról. De hogy ne legyen keserű a szánk íze hajtás után, azt is megemlíteném, hogy a történelem első házidöntője a Bajnokok Ligájában Real-Valencia párosítást hozott. 3-0 ide, amikor a történelem egyik legjobb Real Madridja kifektette a történelem egyik legjobb Valenciáját 2000-ben. Különleges a viszonyunk tehát a Valenciával. Én meg különösen kedvelem a denevéres csapatot, de ez annyira magánjellegű információ, hogy le se írom ide.

Mielőtt jogosan tömjéneznénk ismét a csapatot (személy szerint tojok a Milan elleni repimeccs eredményére), értékeljük habfehér kedvenceink decemberi teljesítményét, hogy aztán mindenki vérmérséklete és kora szerint belevethesse magát a szilveszteri buliba. Hajtás után tehát elemzünk.

Elérkeztünk 2014 végére. Remek év volt, nemde? Spanyol kupa, Európai szuperkupa, BL és klub vb címek. Soha ne legyen rosszabb évünk. Mégis, a legnagyobb pont, mely beragyogja minden kis és nagy madridista álmát, amely nagy reményekkel kecsegtető évet jósol, az a csapatunk. Bezony ám, mert annyi gyötrelmes év után, van végre CSAPATUNK. (Nem is akármilyen). Így érkeztünk el az év utolsó meccsére, na, nem valami tétmeccs, de azért mérkőzés. És, ugyan nem volt olyan hosszú ez a szünet, de biztos vagyok benne, hogy minden blanco hívő úgy várja, mint útszéli a kuncsaftot. Ugyan edzőmeccsnek van kiírva, de mégis fontos eleme lehet a felkészülésünknek, de erről még lesz később szó.

Szóval, ma 17:00-kor Dubaiban játszunk az AC Milannal. Ennek alkalmából gondoltam, hogy félreteszem picit a könyveket, és rittyentek valamit, de előre szólok, ÖF-fel nem fogok szolgálni. (mondjuk, mi az istennyilát lehetne írni egy év végi barátságos mérkőzésről?négy?).