Madridi Merengués

Benzemától nem szokatlan, hogy a magánélete előbb éri el a címlapokat, mint a pályán mutatott teljesítménye. Ez viszont inkább a zűrös életét bizonyítja, nem pedig hogy nem lenne elég jó futballista. Mindenkinek eszébe jut a francia 16 éves lánykás sztori, vagy legutóbb Valbuena szexvideós zsarolása. Azzal is tisztában van mindenki, hogy ő a Real "ügyeletes gengsztere" (Jesé, pls stop!), a full cap-ek, arany nyakláncok, szelfik és a drágábbnál drágább low rider verdák királya. Nem nehéz rájönni, hogy elfelejtett sorban állni, mikor az észt osztogatták. De legalább nem nyilatkozik sületlenségeket, amivel bizonyítaná, hogy mellette Kiszel Tünde is öntudatos élőlénynek bizonyul. Mindezek ellenére évről évre hoz egy magabiztos szintet, és bár örökre ráragadt az "elbenzemázta" kifejezés, nem lehet tagadni, hogy ő igen is világklasszis játékos!

Hát gyerekek, eddig roppant fura Zidane-t edzőként látni, és megkockáztatom, hogy rossz is, mert mindig vártam, hogy beálljon. Szerencsére nem volt szükség a varázslataira, mert Isco megoldotta. A kis spanyol ismét hasznosan és effektíven játszott. Tulajdonképpen 2-3 játékost leszámítva mindenki jól játszott. Ami nem is csoda, mivel újfent számukra kellemes játékrendszerben rúghatták a bőrt, ami egyébként sok tekintetben hasonlított az Ancelotti-féle rendszerre. Toni Kroos, aki a Rafa időszak talán leggyengébb játékosa volt, egyből posztolta, hogy: Jó első lépés és remek csapatmunka volt. Aki egy kicsit tud a sorok között olvasni, annak egyértelmű lesz, hogy némi fricskát is tartalmazott Benítez felé (Modric szintén hasonlóképpen nyilatkozott). Szóval a Z-vitamin bevált és ZZ debütálása egy 5-0-s siker képében realizálódott. Összefoglalás következik!

Az életben előfordulnak olyan helyzetek, amikor kinevezik az általad gondolt világ legjobb futballistáját és abszolút kedvenc játékosodat a kedvenc csapatod edzői posztjára, de felhőtlenül mégsem tudsz örülni. Egyrészt Pérez utolsó mentsvárához fordult/utolsó jokerét húzta elő, amivel jelenleg stabilabb lett a pozíciója, mint amilyen Rafa alatt volt, így a közeljövőben nem hiszem, hogy távozni fog, márpedig az utóbbi hónapokban igencsak közel kerültünk a Pérez-éra lezárulásához. Másrészt velem együtt sokan óvták, figyelmeztették a francia világbajnokunkat, hogy ne lépjen Benítez helyére. Mindezek ellenére megtette, ezért csupán remélni tudjuk, hogy a sikeres munkához szükséges feltételekkel tette mindezt (szabadkéz a csapat kapcsán -haha- és szabadkéz az igazolások terén -haha).

Sokunkban volt félsz a meccs előtt. Elvégre hiába a Valencia jelenlegi 11. pozíciója a meccs előtt, a Mestallában pokoli nehéz meccsnek néztünk elébe. És hát akkor a saját formánkról még nem is szóltunk...A meccs pedig olyan lett, amilyennek vártuk - sajnos. Egy semmire nem jó döntetlen, amivel ismét nem tudtuk kihasználni a Barca botlását. Na nem mintha ők rá lennének erre szorulva a Clásico-n tőlük kapott négyes után. Mégis lett volna esély, hogy megmutassuk, van bennünk tartás, meg Rafa is megmutathatta volna, hogy ér valamit edzőként is. Nos, ma estére kiderült hogy a Pincér utoljára szolgált fel tegnap este, hogy az íztelen, tartalmatlan kajákat eddig bírta elviselni El Présidente - vagy eddig tartott meggyőznie Zidane-t hogy vállalja a vezetőedzői posztot. Az események miatt nem rendhagyó összefoglaló hajtás után.

Nem kis feladat előtt áll a csapat, na meg persze Benítez sem, hiszen a Mestalla nem a legkönnyebb helyszínek közé sorolható, mégis talán bizakodásra adhat okot a két csapat formája. Vagy mégsem? Hajtás után töprengünk!

Kiváló, élvezetes mérkőzést láthattunk tegnap délután két, jelenleg egyenrangú tudással bíró (nem képességű) csapat találkozóján. Igaz, a spanyol bírói kar újabb díszmarhája (és egy építési vállalkozó esetleges üzenete...) döntően befolyásolhatta volna az eredményt, amely a kétgólos győzelem ellenére (3-1) közel sem sima hazai volt. Percről percre, hajtás után.

Bejgli ledolgozva, ajándékok visszacserélve - virsli, lencse, pezsgő beszerezve, jön az év utolsó lüktetése és bizony, spanyol bajnoki forduló is lesz még. A 16. forduló, amelyben kedvenceink Illara bosszúja miatt félhetnek. Jó, nyilván poén volt. A csapat a (marketing) fotók alapján élvezte az utolsó edzést, mi meg élvezni fogjuk az összecsapást! Lapozzunk tovább!

Elérkeztünk a kezdő XI utolsó szakaszába, ahol a csatárokat neveztük meg. Ronaldo, Mór, Nistelrooy, Soldado vagy esetleg Raúl? Mivel majdnem mindenki a klasszikus 4-4-2t választotta, kevés a variációs lehetőség főleg, hogy egy valaki mindenkinél szerepel. Nos, meglepődünk? Kétlem!

Karácsonyi megszakítás után folytatjuk a kedvenceinkkel a nosztalgiázást. Nem nehéz kitalálni, hogy a mai posztban a középpályásokról lesz szó, és itt talán nagyobb is a variációs lehetőség. Bár biztos vannak a "szokásos" játékosok, akiket nem tudunk kihagyni ebből a megnevezésből, viszont ez az a rész, amikor sokkal jobban kijön a szerkesztők közti korkülönbség, meg persze az egyéni ízlések közti eltérés is. Hajtás után nézzük a kedvenc középpályásainkat!

Oly sok játékos játszott szeretett csapatunkba, és ezek közül nagyon sokan verekedték be magukat a kedvenc játékosaink közé is. Nem csupán azért, mert fehérben játszottak, hanem valami furcsa érzés töltött el minket, mikor őket néztük a tv-ben. Rajongás. Igen, ezaz! Ez lesz az! Rajongtunk értük. Rajonghattunk a képességeikért, az ámulatba ejtő cseleikért, a trükkökért, de rajonghattunk úgy, hogy különösebb okunk sem volt rá. Nem tudtuk megmondani, hogy miért, nem volt a legjobb, szép se volt, még talán elbóbiskolt a kispadon is, de még is rajongtunk érte. Most, Karácsony alkalmából összegyűjtöttük Nektek a mi kedvenceinket, és sok szép emlék, videó kíséretében elmondjuk, hogy miért is Ők, a mi kedvenceink!