Madridi Merengués

Rendhagyó poszt következik! Kommentelő társunk, név szerint berc00, átélte minden madridista legnagyobb álmát! A helyszínen tekinthette meg az Athletic Bilbao elleni 5-0-ra megnyert mérkőzést. Megkértük, hogy írja le nekünk/nektek felejthetetlen élményeit, tapasztalatait és, hogy ossza meg velünk a képeit. Nem is húznám tovább, íme első kézből az élménybeszámolója:

Őszintén szólva, kellemesen csalódtam a fiainkban. Nem gondoltam volna, hogy válogatott szünet után, fel tudják majd venni a fonalat ott, ahol lerakták két hete a Bilbao ellen. Hibátlan mérkőzést játszottunk a Levante ellen, Carlónak is ültek a cseréi, úgyhogy zsinórban a második mérkőzésre mondom azt, hogy ez igen! Egyre közelebb az alagút vége, de ne vakítson el ez a néhány kiváló teljesítmény, mert könnyedén egy frontális ütközésbe kerülhetünk a következő héten, ha elhisszük, hogy nincs előttünk akadály. Hajtás után összefoglalunk...

Hosszú idő elteltével ismét képernyők elé ülhetünk, hogy láthassuk kedvenceinket a hétvégi bajnoki fordulóban. Válogatott szünet zavarta meg a madridistákat, hogy folytassák Bilbao elleni formájukat, de remélhetőleg nem a Levante fogja megnehezíteni a dolgunkat. Mindenki saját igényeinek megfelelően kiélvezhette Dárdai Pali kínálta új ínycsiklandó örömfocit. Meghozta valaki ismét a reformokat, rendesen körbe is lett nyalakodva új edzőnk, tehát biztos az EB-re a kijutásunk. Irónia off. Hajtás után beharang...

Tettük már fel magunknak a kérdést, hogy miért pont a labdarúgást szeretjük? Miért pont ez a sport? Hiszen oly széles a lehetőségek skálája, példának okáért ott van az amerikaiaknak a kosárlabda, az NFL, a baseball, a jégkorong, stb. Mindegyik szinte vallási magasságokba emelkedett az Új Világban. Mi európaiak esküszünk a focinkra, s eltántoríthatatlanul ragaszkodunk hozzá, ahogy az amerikaiak a sajátjaikhoz. Mégis, a világon a legnépszerűbb sportág a labdarúgás. Nem értjük, miért szeretik az amcsik a sportjaikat, ahogy ők se értenek minket, a "gagyi focink" miatt. A következőkben ezekre keresem a választ, és a futballal kapcsolatos gondolataimat fogom megosztani két részletben, a fogyaszthatóság kedvéért. Előre szólok, igencsak rendhagyó post következik.

Be kell vallanom, hogy már régóta motoszkált a fejemben egy poszt róla, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy meg is írjam. Nem tagadom, Iker mellett ő a legnagyobb kedvencem a csapatból, és nem csak azért kedvelem őt, mert folyton elalélok a játékától, hanem mert emberileg is egy abszolút szerethető srác. Valahol szégyellem is, hogy sem itt, sem a korona mögött nem szenteltünk neki még posztot, pedig már bőven kiérdemelte az itt eltöltött idő alatt, úgyhogy ezt most pótoljuk, méghozzá rendhagyó formában.

Végre egy meccs, ami úgy alakult, ahogy azt a madridista érzelmű szurkolók már régóta várták. Bár fiaink tényleg ellenállhatatlanok voltak, rögtön le kell szögezni, hogy a Bilbao nem gödörben van, inkább mintha a Mariana-árok alján körbeszarosoztak kanasztáztak volna labdarúgó sport helyett. Azért a helyzeteket ki kellett dolgozni, a gólokat be kellett vágni, el kellett táncolni a gólörömöt - most mindegyikből kivették a részüket a srácok. Szubjektív értékelésünk következik.

Az Athletic a spanyol liga egyik legpatinásabb csapata, mellyel általában élvezetes meccset játszik a Real Madrid. Hogy melyik fél számára élvezetes leginkább, azt ebben a párharcban jelentősen befolyásolja, hogy melyik stadionban kerül sor az összecsapásra. Mindkét gárda csapnivaló meccset játszott a Bajnokok Ligájában, meg fogjuk látni melyiknek sikerül jobban a folytatás.

...a kötelező győzelem, míg a szurkolók a meccs nézése közben kerültek ebbe az állapotba. Behúztuk nagy nehezen, de egy kurva árva szót se szólhattunk volna, ha csak egy ponttal távozunk. Citálhatnánk az ordas közhelyet, hogy a csapat csak annyit adott ki magából amennyi feltétlenül muszáj volt, de a meccset látva ez nem felelne meg a valóságnak. Nyilván lesznek még rossz meccseink a szezonban, de a tegnapit néha fizikai fájdalom volt nézni. Hajtás után összefoglalunk.

Nem könnyű beharangot írni egy olyan meccs előtt, amelyik a két csapat szurkolóit leszámítva a lőtéri sánta kutyát se érdekli. Ilyen lesz a mai last minute bolgár túra habfehér kedvenceinknek, és erről távolról se ők tehetnek. Hanem az ellenfél csapata, akikről bármi érdekeset összeszedni már csak azért is nehéz, mivel nincs saját UEFA-kompetens stadionjuk (6100 férőhely, muhaha!), ezért Szófiában lesz a meccs. (Nem ismerős ez pár évvel ezelőttről kishazánkban? Naugye.) Ismét egy olyan meccs, ahol a győzelmen kívül minden más eredmény kudarccal ér fel számunkra, és reméljük, ez nem fékezi be Ronciékat. Lapozás után beharangunk.

A beharangban azt írtam, hogy jót tesz nekünk a sűrű menetrend, főleg azok után, hogy abban a bizonyos álarcban estünk neki ennek a szezonnak. Bizony, kellett nekünk pár gyengébb csapat elleni gála, hogy kis önbizalom fröccsöt kapjunk, különben nehezen szabadultunk volna a kialakult térdelünk és tűrjük szereptől. A Villarreal egy magasabb kalapba sorolható csapat, amely ellen bizony fel kellett kötnünk a gatyánkat. Nem volt egy olyan találkozó, amire emlékezni fogunk pár év után, de nagyon fontos 3 pontot hoztunk el, és jelen állás szerint ez a legfontosabb. Nézzük mi is történt tegnap.