Nem jött Falcao, Negredo, sőt még Verratti sem. Jött helyettük Javier Hernandez, örülünk vajon? Magam úgy vélem, hogy korai lenne megítélni az átigazolásának helyességét. Ehhez mindenképp időre van szükség, ahogy a csapatnak is, hogy megint összeálljon. Mielőtt nekiálltam megírni e posztot, muszáj volt utánanéznem a kis mexikóinak. Bevallom, hiába néztem anno, a Ferguson éra alatt jó pár MU meccset, Chicharito játékára nem emlékszem. Sajnos a szakértők között sincs egységes álláspont az újonnan igazolt csatárunkról, de az alábbiakban megpróbálom összegyűjteni az erősségeit és a gyengéit. Megpróbálom felvázolni miben lehet hasznukra és miben nem. Mindkét oldalra fel fogok sorakoztatni érveket, tényeket. Lássuk hogyan sikerült…
...vagy inkább múlt idény végi? Normális esetben nem értékelnénk augusztust, de mivel a szuperkupák miatt öt meccset is játszott a csapat, így már van mit - csak sajnos nem túl pozitívan. Eddig 50%-os a teljesítményünk mind a bajnokságban mind a két Szuperkupában a játékunk viszont...nos az még ezt se érte el... Tömjénezés kevesebb, kritika annál több lesz, de hát ne feledjük, ez még csak az eleje. Hajtás után értékelünk.
Véget ért a 2014-es nyári átigazolási időszak, úgyhogy fellélegezhetünk. Nincs több pletyka, nincs több találgatás, végleges a keretünk. Megszokhattuk volna, hogy minden nyáron főszereplők vagyunk és, hogy a legnagyobb neveket hozzák össze velünk. Az újságírók átalakítják a csapatunkat, sztáron jönnek-mennek, mi meg csak elmorzsolunk egy-egy imát lefekvés előtt, hogy csak idén ne legyen nagy változás, ne az utolsó pillanatban legyen mozgás. Nézzük hát hogyan alakult számunkra a transzfer időszak.
Hát nem erre számítottunk. Még most is nehéz feldolgozni a tegnapi meccset, mert semmi nem utalt a sallerre. És hiába az elméletek, a lehetséges magyarázatok, Torrente megmondta: 
...Xabi most nem. Eljöve a második bajnoki, ahol sok minden kiderül vagy nem - de ebben legalább biztosak lehetünk. A Real Sociedad annak ellenére kedvenc 
Talán mire megjelennek e gondolataim, már egy hét is eltelt a spanyol szuperkupa csalódást keltő összecsapása óta. Ahogy láthattuk, az Atletico sima 1-0-s győzelmével elhódította a trófeát. Maverick kolléga már bravúrosan kifejtette a meccsről alkotott véleményét, így nem is ezt kívánom taglalni jelen írásomban. Sokkal inkább a taktikát venném górcső alá, és ahogy láttuk, kedvenceink nem muzsikáltak túl jól. Ellenben a matracos horda szinte tökéletesen kivitelezte a Cholo által kitalált taktikát. Most álljunk neki a plafonnak és nézzük részletesen a mérkőzést.
Reggel van. Korán. Leülök a gép elé az irodában, ahogy szoktam. Álmos szemeim lomhán böngészik végig a szokásos oldalakat: Gmail, FB, Foreign Policy, Science Daily, stb. Végül jön - az év ezen szakaszában magam sem tudom miért, de a szokásoktól nehezen szabadul az ember - a Marca angol oldala. Hirtelen felébredek, a szemem elkerekedik, a szívem hevesebben ver: a Real Madrid eladja Xabi Alonsot... Derült égből villámcsapás. Előbb leforrázva érzem magam, majd mintha hidegzuhany ért volna. A Szőr búcsúzik, és bennem egy kis darab megint meghal a régi lelkesedésből.
Új blog, új remények, új lehetőségek. De mivel a megmaradt csapatunk kevés arra, hogy folytassa, szükségünk volt rá, hogy új tagokkal bővítsük ki a szerzők körét. És honnan máshonnan kérhettünk volna fel új 
Ahogy telt a nyár, úgy nőtt bennem egy kiadós gyomorgörcs - ami, legyünk őszinték, megszokott egy habfehér drukker esetében. A gyomorgörcshöz természetesen a Mariska-saga, a megy-marad, kell-nem kell megosztottság járult hozzá leginkább, na meg az a tény, hogy a Makelele-féle hibafaktor újra felütötte a fejét Madridban.
