Madridi Merengués

Nyilvánvaló mindenki számára, mennyire nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Ilyen birkalegelőn ritkán játszik a Real Madrid. Látva a pálya állapotát, értem már, miért erőltette az Eibar a beadásokat. Zidane tegnapi csapata mentalitásban és munkamorálban megegyezett a Sevilla elleni első Király Kupa meccsen pályára lépő Zidane-csapattal. A szezonban ez volt a 10. meccs Ronaldo nélkül, 9 győzelem és egy döntetlen jelzi: van élet a csapatban kétségkívül komoly szerepet betöltő CR7 nélkül is. Hajcsatok!

A szurkoló most eldobja messze magától a dühöt, és úgy ül le 16.15-kor a soron következő bajnoki elé (Sport2), hogy a csapattal együtt lélegzik, és persze bízik abban, hogy a gárda egyáltalán lélegzik. Nehéz terepen, az Ipuruában kell bajnoki döntőzni, tartani a lépést a Barcelona és Sevilla csapataival. Ronaldo, Bale, Varane, Morata sérülés és eltiltás miatt szurkol majd velünk együtt, míg a hazaiaknál Nano, Fran Rico maródi, Florian Lejeune pedig eltiltását tölti, miután az előző fordulóban kiállították. A mérkőzést Gonzalez Gonzalez barmolja majd szét sípjával.

Mivel túl könnyű lett volna hét ponttal megnyerni a bajnokságot, Zidane és a srácok úgy döntöttek, hogy szórakoztatják magukat a bajnokság hátralévő részében, hogy kihívás is legyen - ne csak mindig könnyed gála. Így aztán az utolsó három bajnokin 7 gólt is kaptak, mindegyik alkalommal hajlandóak voltak két gólos hátrányba kerülni és csak ekkor kezdték el a rájuk jellemző Fehér Balettet, valamint ekkor kapcsolt be a Zizou-magic is. OK, a Valencia ellen nem jött össze a pontmentés, de valakinek meg kell mentenie a kieséstől a Denevéreket, a önmaguktól nem megy. Tegnap aztán az utolsó show elem is a helyére került egy újabb tervezett és gyönyörűen kivitelezett döntetlennel. Lássuk, mit mondunk "bentebb", ha komolyabb hangvételre váltunk.

Miután a hétvégén a sírnak a legmélyéről hoztuk vissza a meccset a Villarreal ellen, a legkevesebb az lenne, ha a srácok hazai pályán kitömnék a Pálmásokat. Akik éppen négy meccse állnak annak a brének a rosszabbik felén. Mert akit már a Granada is meg tud verni... Mielőtt azonban nagyon elszállnánk magunktól, gondoljunk vissza tavaly szeptember 29-re. Amikor a Pálmások másodikként babráltak ki velünk abban a sorozatban, ami után a sárga színű mezt örökre megutáltuk, és a Yellow River vigye el a fenébe az összes ilyet. Mert azért nem is olyan rosszak ők, és hát a mostani formánkat és játékunkat elnézve egy BLASZ III szintű ellenféllel szembe se mernénk nyugodt szívvel megtenni a hazait ma este. Sok mindenre választ adhat ez a meccs, Zidane karrierje újabb vízválasztójához érkezhet, de legalábbis elindulhatunk valami másik úton, mert a mostani egyrészt göröngyös és zsákutcába vezet, másrészt cefetül kezdjük unni az elképzelés nélküli bukdácsolást. Hajtás után beharang.

Bizony rezgett a léc tegnap este, mivel a Real Madridtól sokáig nem érkeztek az egyéni villanások, helyettük kivillantak a rendszer gyengeségei. Ezt súlyosbította, hogy a Villarreal a második játékrészben két gyors góllal előnyt szerzett. A királyi gárda a nehéz helyzetben nem roppant össze, de Damoklész kardja már ott lebegett felettünk, és elúszni látszott a bajnokság is. Szerencsére Bale-ék nem adták fel, és 1-1 villanás, illetve egy továbbgondolni érdemes büntetővel - erről még lesz később szó - a sírból sikerült fordítani. Utólag visszanézve közel sem volt olyan rossz a helyzet, mert bizony megvoltak a lehetőségeink és a játékunkban is megvoltak a pozitívumok. Hajtás után összefoglalunk!

Egyrészről egészen borzasztó, másrészről viszont vicces látni, hogy nem csak a Real Madridnál képes a vezetőség egy nagy cím után viszonylag hamar megszabadulni az edzőtől. Nyilván nem úgy alakul a Leicester idei éve, mint azt a tavalyi után elvárták, de szerencsére nem csak bennem vetődik fel, hogy Ranieri menesztése nem volt túl szép dolog. Ezek után nem csoda, ha elgondolkodik az ember, hogy olyan világban élünk, ahol baromi könnyedén szabadulnak meg a sikert kovácsoló mestertől is. Ranieri kapcsán mindenképp az eredmények hiánya döntött, míg Zidane-nál egyelőre a játék élménye terén vannak súlyos hiányosságok. Kérdés, hogy a francia mesternél is csak az eredmények fognak dönteni, mikor mérlegre kerül a madridi munkássága. Most azonban alkalma van a javításra, ugyanis a hétközi gyenge teljesítmény után a Villarreal otthonába látogatunk el. Beharangozunk.

Utólag már mondhatjuk, hogy bizony nem volt részünkről szerencsés az eltolt mérkőzés. A Real Madrid elszenvedte a második vereségét az idei szezonban. Ezzel még túlságosan rossz dolog nem történt, benne volt a pakliban kb. szeptember óta, hogy egyszer egy ilyen játékkal nem fogunk pontokat menteni. Továbbra is vezetjük a bajnokságot, és ha megnézzük, hogy melyik két csapattól kaptunk ki, akkor igazából csak olyantól, akitől nem szégyen. Igen, még ettől a Valenciától sem az, a Mestallában.

Unalomig ismétlődő mondat volt a fenti, úgy nagyjából általános iskolás korunkban. Mindenki mondogatta, még az is, aki azt se tudta eszik-e vagy isszák a rím beteljesülésére szolgáló szavacskát. Mára már kinőttük ezt, nem is nagyon hallani manapság (habár nem mozgok azokban a körökben), de valahogy mégis mindig eszembe jut, ha szóba kerülnek a denevérek, és mindezzel együtt elkap egy kis nosztalgia is. Voltak idők, amikor izgatottan vártam az összecsapásokat a Mestallában (mármint nem én voltam a Mestallában, érted....). Mindegy, hogy meddig megyek vissza az időben, 2000-es évek elejéig, amikor BL döntőben játszottunk ellenük, vagy egészen a közelmúltig, de mindig akadtak olyan játékosok, akik fazont szabtak a játékuknak. De sajnos, (vagy nem sajnos) ez a Valencia, nem az a Valencia…

Vannak meccsek, amelyek nem maradnak meg sokáig az ember emlékezetében. Pont, mint a tegnapi. A vendégek tettek róla, hogy színtelen-szagtalan mérkőzés legyen, míg Ronaldo meglepően csapatjátékos játékával és elasticojával, Isco két gólpasszával a másik oldalt szerette volna erősíteni. Azt gondolom, másfél hét múlva nem sok emlékünk lesz erről a meccsről, amin a Napoli elleni lendület gyengülő hullámaival is képesek voltak a srácok elmosni az Espanyol homokvár szilárdságú terveit. Két meccsel kevesebbet játszva is nyugodtan végignézhetjük (ha akarjuk) a Barcelona mai mészárlását (a PSG elleni lelki teher adta feszültséget csökkenteni kell). Aztán szerdán a Valencia ellen zárkózhatunk meccsszámban a riválisra.

"A lényeg ez: ha valaki összeszed egy csapatnyi tehetséges és megfelelő hozzáállással rendelkező játékost, akkor a meccsek többségét meg fogja nyerni, függetlenül attól, hogy mennyire invenciózus edzésprogramot dolgoz ki, milyen játékszisztémát követ, vagy hogy milyen csapatépítő beszédeket tart. Ugyanakkor minden olyasmi, ami képes egy extra 10%-ot hozzáadni a teljesítményhez, értéket képvisel - legyen az diéta, általános fizikai állapot vagy egy fülbe súgott, éppen megfelelő szó." (Jamie Carragher)